Archívum - Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 221 (4401. - 4407. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 18:09:45
Üzenet elküldve: 2019-12-31 18:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Amint az öreg beszélni kezd, mintha minden megváltozna. A lámpa fényesebbé a és a nyikorgás is visszatér. Bár ez lehet, hogy csak a képzelet játéka. Ki tudja ezt? A lényeg, hogy Professzor nem tűnik haragosnak, amiatt, amit a kalóz talált. Az ötlet ellen se ágál, hogy maradjon meg pár cella. És ezért a kijelentésért tiszteli is. Sokan nem szeretik beismerni ha valamihez nem értenek annyira, de az elf ezt nyíltan fel is vállalja. Na ez a bölcsesség. Szóval újra vissza áll minden a rendes kerék vágásba, de azért Svornt nem felejti el amit pár perce tapasztalt. Ahogy haladnak visszafelé a vízről is szó esik. Kiderül, hogy van itt egy víz készítő gép. Sőt ő maga is látta ezen furcsa gépezetet. Persze ez még nem győzi meg a kalózt. Ezért el is mondja amit ilyenkor kell.*
- Aha. Szóval azt állítja, hogy a sós vízből édeset csinál. Hiszem is meg nem is. Szóval én megmondom kerek perec. Ha elindulunk és nem fog működni a gépe, akkor rögtön fordulunk is vissza. Senki kedvéért nem fogok szomjan pusztulni a tengeren.* Ennyi talán jogos is. Ha már az öreg el mer indulni ezzel a géppel, akkor csak működhet, de azért szeretné ezt majd Svornt is látni a saját szemével a tengeren. Több mondani valója egyelőre nincsen. Az ellátmány és a hajó is szemügyre lett véve. Amit lehetett megtett. Az úti céljukat tudja, szóval nincs miért megtörnie a csendet. A tengeren majd lesz idejük beszélgetni. Elindulnak hát vissza a Sellőbe.*
//Toborzás//
* Amint az öreg beszélni kezd, mintha minden megváltozna. A lámpa fényesebbé a és a nyikorgás is visszatér. Bár ez lehet, hogy csak a képzelet játéka. Ki tudja ezt? A lényeg, hogy Professzor nem tűnik haragosnak, amiatt, amit a kalóz talált. Az ötlet ellen se ágál, hogy maradjon meg pár cella. És ezért a kijelentésért tiszteli is. Sokan nem szeretik beismerni ha valamihez nem értenek annyira, de az elf ezt nyíltan fel is vállalja. Na ez a bölcsesség. Szóval újra vissza áll minden a rendes kerék vágásba, de azért Svornt nem felejti el amit pár perce tapasztalt. Ahogy haladnak visszafelé a vízről is szó esik. Kiderül, hogy van itt egy víz készítő gép. Sőt ő maga is látta ezen furcsa gépezetet. Persze ez még nem győzi meg a kalózt. Ezért el is mondja amit ilyenkor kell.*
- Aha. Szóval azt állítja, hogy a sós vízből édeset csinál. Hiszem is meg nem is. Szóval én megmondom kerek perec. Ha elindulunk és nem fog működni a gépe, akkor rögtön fordulunk is vissza. Senki kedvéért nem fogok szomjan pusztulni a tengeren.* Ennyi talán jogos is. Ha már az öreg el mer indulni ezzel a géppel, akkor csak működhet, de azért szeretné ezt majd Svornt is látni a saját szemével a tengeren. Több mondani valója egyelőre nincsen. Az ellátmány és a hajó is szemügyre lett véve. Amit lehetett megtett. Az úti céljukat tudja, szóval nincs miért megtörnie a csendet. A tengeren majd lesz idejük beszélgetni. Elindulnak hát vissza a Sellőbe.*
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:29:51
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:29:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A cellasor lassanként megtelik nyikorgással, ahogy a kalóz közeledik, és a lámpás nyaldosó vénye is valahogy felerősödik ahogy a Professzor hangja felszólal. Amikor kardján pihenő kézzel biztosítja a kormányos, hogy ő csak az utasítás követte az öreg igazít szemüvegén.*
-Helyesen tetted!
*Mondja mosolyogva az öreg, miközben egy kicsit bólint jóságosan. Amikor azon elmélkedik a kapitány, hogy egy-két cella maradhatna a helyén, a Prof hidegen bólint.*
-A hajó felszereltsége rajtad áll. Ilyeneket nem tanul az ember könyvekből ezer év alatt sem.
*A kisugárzása megváltozik. Mintha újra öregembert játszana. Ezután nyikorogva elindulnak kifelé a hajó belsejéből. Közben szól a férfi, hogy kevés az ivóvíz, amire az öreg legyint.*
-Az a gépezet amit néztél, mikor utánad jöttem. Egy vízcserélő. Kiforralja a tengervízből a sőt. Magam készítettem. Most lesz az leső tesztútja, mielőtt eladnám az ötletet.
*Meséli karakteres hangján, mikor is elhagyják a hajót. Még egy zsák pénzt ad a kikötőmesternek az öreg, és oda bólint Svorntnak.*
-Mehetünk.
*Mondja kedvesen, és megigazítja fején kalapját, majd pipát nyom a szájába, amit nem gyújt meg, csak rágja a csutorát. Annak a sarkából mondja a magáét.*
-A Sellőházban, már bizonyára sok mondanivalója van a két jómadárnak.
*Ezután a szokottan gyors tempót diktálva, ha a kapitány nem töri meg a csendet, hamar a Sellőbe érhetnek, gondtalanul.*
//Toborzás//
*A cellasor lassanként megtelik nyikorgással, ahogy a kalóz közeledik, és a lámpás nyaldosó vénye is valahogy felerősödik ahogy a Professzor hangja felszólal. Amikor kardján pihenő kézzel biztosítja a kormányos, hogy ő csak az utasítás követte az öreg igazít szemüvegén.*
-Helyesen tetted!
*Mondja mosolyogva az öreg, miközben egy kicsit bólint jóságosan. Amikor azon elmélkedik a kapitány, hogy egy-két cella maradhatna a helyén, a Prof hidegen bólint.*
-A hajó felszereltsége rajtad áll. Ilyeneket nem tanul az ember könyvekből ezer év alatt sem.
*A kisugárzása megváltozik. Mintha újra öregembert játszana. Ezután nyikorogva elindulnak kifelé a hajó belsejéből. Közben szól a férfi, hogy kevés az ivóvíz, amire az öreg legyint.*
-Az a gépezet amit néztél, mikor utánad jöttem. Egy vízcserélő. Kiforralja a tengervízből a sőt. Magam készítettem. Most lesz az leső tesztútja, mielőtt eladnám az ötletet.
*Meséli karakteres hangján, mikor is elhagyják a hajót. Még egy zsák pénzt ad a kikötőmesternek az öreg, és oda bólint Svorntnak.*
-Mehetünk.
*Mondja kedvesen, és megigazítja fején kalapját, majd pipát nyom a szájába, amit nem gyújt meg, csak rágja a csutorát. Annak a sarkából mondja a magáét.*
-A Sellőházban, már bizonyára sok mondanivalója van a két jómadárnak.
*Ezután a szokottan gyors tempót diktálva, ha a kapitány nem töri meg a csendet, hamar a Sellőbe érhetnek, gondtalanul.*
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:04:19
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:04:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Alapjába véve nem túl biztató a hely. Svonrnt nem egy félős alak, de mikor Elkezd recsegni alatta a deszka egy kicsit megijed. Még körbe is kémlel, hogy biztosan egyedül van-e. Nos a recsegés mellé még hozzájön az is amit lent talál. Jó pár darab ketrec sorakozik lent. Meg felfedezni véli a többi kelléket is. Láncok és bilincsek meg a többi nyalánkság. Ezek láttán néhány gondolat szökik a fejébe.~ Szóval hozunk haza néhány bennszülöttet is emlékbe?~ Épp az utolsó ketrecet vizsgálná át, mikor egy apró mozdulatra lesz figyelmes a szeme sarkából. Egy alakot pillant meg a lépcső aljában. Keze ösztönösen a kardjára csúszik, pedig mint kiderül csak az öreg elf az.*
- Azt mondta nézzek szét, hát eleget tettem neki.* Válaszol gyorsan, de a keze még mindig a kardon pihen. ~ Hogy a jó francba tudott ez így lejönni, mikor az a padló úgy nyikorog, mint egy rozoga budi ajtaja.~ Morfondírozik magába, miközben közelebb lép a férfihoz. Persze, hogy még most is az a kimért mosoly ül a képén, de legalább igyekszik hihető választ adni. A kalóz hajlik is rá, hogy elhiggye, de azért egy szemernyi kétely marad benne.*
- Talán, mindet mégse kéne. Minden valamire hajón van börtön is. Jól jöhet még ha akad itt is. Értékeket is meg akár ritka állatokat is lehet bennük szállítani. Na meg ott van a tény, hogy bármelyik hajón akadhat olyan személy, akit be kell zárni. Hagyjunk meg párat a biztonság kedvéért.* Logikusnak tartja a ketreceket, na meg arra is kíváncsi, hogyan fogadja ezt a Prof. Miután szól neki, hogy távozzanak szépen követi az öreget kifelé. És láss csodát a deszkák nyikorogni kezdenek, mikor rálépnek. ~ Különös. Roppantul különös. Mocskos levélzabálók!~ Elmélkedik a dologról, de aztán elhaladnak az üres hordók mellet és más jut az eszébe.*
- Ja igen! Észleltem, hogy kevés a víz erre az útra. Mindenképpen növelni kell a mennyiséget.* Több dolog most hirtelen nem jut eszébe, ezért csöndben haladhatnak tovább.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.30 21:13:59
//Toborzás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Alapjába véve nem túl biztató a hely. Svonrnt nem egy félős alak, de mikor Elkezd recsegni alatta a deszka egy kicsit megijed. Még körbe is kémlel, hogy biztosan egyedül van-e. Nos a recsegés mellé még hozzájön az is amit lent talál. Jó pár darab ketrec sorakozik lent. Meg felfedezni véli a többi kelléket is. Láncok és bilincsek meg a többi nyalánkság. Ezek láttán néhány gondolat szökik a fejébe.~ Szóval hozunk haza néhány bennszülöttet is emlékbe?~ Épp az utolsó ketrecet vizsgálná át, mikor egy apró mozdulatra lesz figyelmes a szeme sarkából. Egy alakot pillant meg a lépcső aljában. Keze ösztönösen a kardjára csúszik, pedig mint kiderül csak az öreg elf az.*
- Azt mondta nézzek szét, hát eleget tettem neki.* Válaszol gyorsan, de a keze még mindig a kardon pihen. ~ Hogy a jó francba tudott ez így lejönni, mikor az a padló úgy nyikorog, mint egy rozoga budi ajtaja.~ Morfondírozik magába, miközben közelebb lép a férfihoz. Persze, hogy még most is az a kimért mosoly ül a képén, de legalább igyekszik hihető választ adni. A kalóz hajlik is rá, hogy elhiggye, de azért egy szemernyi kétely marad benne.*
- Talán, mindet mégse kéne. Minden valamire hajón van börtön is. Jól jöhet még ha akad itt is. Értékeket is meg akár ritka állatokat is lehet bennük szállítani. Na meg ott van a tény, hogy bármelyik hajón akadhat olyan személy, akit be kell zárni. Hagyjunk meg párat a biztonság kedvéért.* Logikusnak tartja a ketreceket, na meg arra is kíváncsi, hogyan fogadja ezt a Prof. Miután szól neki, hogy távozzanak szépen követi az öreget kifelé. És láss csodát a deszkák nyikorogni kezdenek, mikor rálépnek. ~ Különös. Roppantul különös. Mocskos levélzabálók!~ Elmélkedik a dologról, de aztán elhaladnak az üres hordók mellet és más jut az eszébe.*
- Ja igen! Észleltem, hogy kevés a víz erre az útra. Mindenképpen növelni kell a mennyiséget.* Több dolog most hirtelen nem jut eszébe, ezért csöndben haladhatnak tovább.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.30 21:13:59
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-30 16:31:42
Üzenet elküldve: 2019-12-30 16:31:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Már az első lépcsőfok akkorát reccsen, hogy beleremeg a lámpa a kezében, és minden bizonnyal maga a kalóz is. Ezt igyekszik megtenni minden egyes deszka amire csak rálép, csakhogy megadja a kellően sejtelmes hangulatot. Ahogy végighalad a folyóson több ketrecet vél felfedezni. Gyakorlatilag az alsó szint egy berácsozott börtöncella szerűség. Nagyjából egy embernek emberséges méretek. Olyan tucat sorakozhat a rideg acélrudakból egymás mellett elkülönítve. Láncok, vagy éppen bilincsek nincsenek benne. A kérdések amik felvetődnek adottak. Semmilyen különösebb dolgokat nem talál a rácsos, ketrecszerű kalitkánál. Az alaposabb utána nézés végeztével, éppen az utolsó kalitkánál bukkan fel valami érdekes gépezet szerű dologra a kapitány. Mielőtt jobban megvizsgálhatná, valami mozgolódást lát a perifériájában. Oda kapja a fejét, amikor is egy alakot lát a lépcső aljában. Elsőre nem tudja kivenni hogy ki az, de nem kell kettőt sem tippelnie. Ha a hosszú kabát árnyéka, és a vékony magas termet nem írta volna le egyből a Professzort, akkor hangja bizonyára, mely nyugodt, és kimért.*
-Köszönöm fiam. Ez aztán az alapos munka.
*Tart egy kis szünetet. Itt jön el a pont mikor a kalóz agyában felvetődhet a kérdés, hogy az öreg, hogy jutott le a nyekergős lépcsőn egyetlen hang nélkül. Tovább nem nagyon van ideje gondolkodni, mert folytatja az öreg.*
-Most nyilván azt gondolod, hogy valami okból vannak itt ezek a rácsok.
*Mondja továbbra is kedves mosoly lenne az arcán, ha látná azt a kalóz. Ha közelebb lépett, és a sárga derengés valamennyire megvilágítja az arcot, így is történik.*
-Emberkereskedőktől vettem ezt a ladikot. Holnap kiszerelik ezeket a...
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
-Rácsokat. Most pedig gyere kérlek. A többiek nyilván várnak ránk.
*Mondja, és felhátrál az első lépcsőfokra, ami mint ahogy az várható, recseg nyikorog mint akinek muszáj volna.*
//Toborzás//
*Már az első lépcsőfok akkorát reccsen, hogy beleremeg a lámpa a kezében, és minden bizonnyal maga a kalóz is. Ezt igyekszik megtenni minden egyes deszka amire csak rálép, csakhogy megadja a kellően sejtelmes hangulatot. Ahogy végighalad a folyóson több ketrecet vél felfedezni. Gyakorlatilag az alsó szint egy berácsozott börtöncella szerűség. Nagyjából egy embernek emberséges méretek. Olyan tucat sorakozhat a rideg acélrudakból egymás mellett elkülönítve. Láncok, vagy éppen bilincsek nincsenek benne. A kérdések amik felvetődnek adottak. Semmilyen különösebb dolgokat nem talál a rácsos, ketrecszerű kalitkánál. Az alaposabb utána nézés végeztével, éppen az utolsó kalitkánál bukkan fel valami érdekes gépezet szerű dologra a kapitány. Mielőtt jobban megvizsgálhatná, valami mozgolódást lát a perifériájában. Oda kapja a fejét, amikor is egy alakot lát a lépcső aljában. Elsőre nem tudja kivenni hogy ki az, de nem kell kettőt sem tippelnie. Ha a hosszú kabát árnyéka, és a vékony magas termet nem írta volna le egyből a Professzort, akkor hangja bizonyára, mely nyugodt, és kimért.*
-Köszönöm fiam. Ez aztán az alapos munka.
*Tart egy kis szünetet. Itt jön el a pont mikor a kalóz agyában felvetődhet a kérdés, hogy az öreg, hogy jutott le a nyekergős lépcsőn egyetlen hang nélkül. Tovább nem nagyon van ideje gondolkodni, mert folytatja az öreg.*
-Most nyilván azt gondolod, hogy valami okból vannak itt ezek a rácsok.
*Mondja továbbra is kedves mosoly lenne az arcán, ha látná azt a kalóz. Ha közelebb lépett, és a sárga derengés valamennyire megvilágítja az arcot, így is történik.*
-Emberkereskedőktől vettem ezt a ladikot. Holnap kiszerelik ezeket a...
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
-Rácsokat. Most pedig gyere kérlek. A többiek nyilván várnak ránk.
*Mondja, és felhátrál az első lépcsőfokra, ami mint ahogy az várható, recseg nyikorog mint akinek muszáj volna.*
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:59:44
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:59:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Az ajtón belép egy nem túl fényes helyre, de legalább akad egy kis lámpa, aminek most igencsak nagy hasznát veszi. Először ládákba botlik bele és mikor jobban szemügyre veszi, akkor megállapítja, hogy ez az élelmiszerük. Elégedetten veszi tudomásul, hogy élelemben nem lesz hiány. Sőt még némi rum is akad itt lent. ~ Nagyon helyes. Legyen kaja dögivel, mert kitudja mennyi ideig fogunk kint lenni.~ Amilyen elégedett volt az étellel olyan elégedetlen a vízzel. ~ Ez nagyon nem jó. A tengeren még ételhez valahogy csak hozzálehet jutni, mert hal az van a vízben, de az ivóvíz az már bajos. Ezt mindenképpen jelezni fogom az öregnek.~ Miután ezt is megnézte tovább halad. Az üres hordóknál arra tippel, hogy esetleg abba szándékoznak majd a szigetről elhozni pár dolgot. Logikus lenne végül is. Az ellátmányos részen túl van, ezért tovább halad. A sötétben valami fényes csillogásra lesz figyelmes. Közelebb menve egy ketrecet pillant meg. Nyilván nem gondolkozik rajta sokat, hogy megnézze-e. Már megy is lefelé a lépcsőn. A Prof azt mondta, hogy nyugodtan szétnézhet, ezt most meg is teszi. Kíváncsian veszi szemügyre az emlegetett ketrecet. Már maga a látvány is sok érdekes gondolatot ébreszt benne.*
//Toborzás//
* Az ajtón belép egy nem túl fényes helyre, de legalább akad egy kis lámpa, aminek most igencsak nagy hasznát veszi. Először ládákba botlik bele és mikor jobban szemügyre veszi, akkor megállapítja, hogy ez az élelmiszerük. Elégedetten veszi tudomásul, hogy élelemben nem lesz hiány. Sőt még némi rum is akad itt lent. ~ Nagyon helyes. Legyen kaja dögivel, mert kitudja mennyi ideig fogunk kint lenni.~ Amilyen elégedett volt az étellel olyan elégedetlen a vízzel. ~ Ez nagyon nem jó. A tengeren még ételhez valahogy csak hozzálehet jutni, mert hal az van a vízben, de az ivóvíz az már bajos. Ezt mindenképpen jelezni fogom az öregnek.~ Miután ezt is megnézte tovább halad. Az üres hordóknál arra tippel, hogy esetleg abba szándékoznak majd a szigetről elhozni pár dolgot. Logikus lenne végül is. Az ellátmányos részen túl van, ezért tovább halad. A sötétben valami fényes csillogásra lesz figyelmes. Közelebb menve egy ketrecet pillant meg. Nyilván nem gondolkozik rajta sokat, hogy megnézze-e. Már megy is lefelé a lépcsőn. A Prof azt mondta, hogy nyugodtan szétnézhet, ezt most meg is teszi. Kíváncsian veszi szemügyre az emlegetett ketrecet. Már maga a látvány is sok érdekes gondolatot ébreszt benne.*
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 20:31:52
Üzenet elküldve: 2019-12-27 20:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A kalóz benyomja a vaskos ajtót a gyéren bevilágított fedélközbe. Egyetlen olajlámpás pislákol az ajtó melletti gerendán ágaskodó szögre akasztva. Ha a kormányos látni szeretne bármit is, akkor leakasztja a fényforrást, és azzal sétál tovább. Különben nem sok értelme volna. Első sörön a ládákat veheti észre. Résnyire nyitva van a fedelük, és ha egy kicsit is arrébb mozgatja azokat, láthatóvá válik bennük a különféle, sokáig eltartható ételek sora. Meg egy kis rum. Csak a hangulatért. Olyan jó hónapnyi élelem egy akkora legénységnek, ami a hajóra fér. Bőséges ellátmány. Pláne szárított marhából. Unni fogják a végére. De vissza a sétához. Néhány hordó víz, azzal mintha már lennének gondok. A tapasztalt kapitány olyan egy hétnyi vizet osztana be ennyiből. Ezen felül szemet szúr neki néhány teljesen üresen tátongó hordó. Ha ezeken is tovább sétál, egy emelettel lefelé, akkor ott egy lépcsőt talál a legalsó szintre. Amennyiben kíváncsi, és megpróbál levilágítani, érdekes dolgokra bukkanhat. Különös csillanásokat lát a gyenge fénynél. A fémes színek furcsa sávjai keresztezik egymást, akárha egy zárka volna. Egy ketrec. Svornt a lépcső tetején áll. Előtte áll a kérdés, hogy ez még vajon az ő hatásköre-e.*
//Toborzás//
*A kalóz benyomja a vaskos ajtót a gyéren bevilágított fedélközbe. Egyetlen olajlámpás pislákol az ajtó melletti gerendán ágaskodó szögre akasztva. Ha a kormányos látni szeretne bármit is, akkor leakasztja a fényforrást, és azzal sétál tovább. Különben nem sok értelme volna. Első sörön a ládákat veheti észre. Résnyire nyitva van a fedelük, és ha egy kicsit is arrébb mozgatja azokat, láthatóvá válik bennük a különféle, sokáig eltartható ételek sora. Meg egy kis rum. Csak a hangulatért. Olyan jó hónapnyi élelem egy akkora legénységnek, ami a hajóra fér. Bőséges ellátmány. Pláne szárított marhából. Unni fogják a végére. De vissza a sétához. Néhány hordó víz, azzal mintha már lennének gondok. A tapasztalt kapitány olyan egy hétnyi vizet osztana be ennyiből. Ezen felül szemet szúr neki néhány teljesen üresen tátongó hordó. Ha ezeken is tovább sétál, egy emelettel lefelé, akkor ott egy lépcsőt talál a legalsó szintre. Amennyiben kíváncsi, és megpróbál levilágítani, érdekes dolgokra bukkanhat. Különös csillanásokat lát a gyenge fénynél. A fémes színek furcsa sávjai keresztezik egymást, akárha egy zárka volna. Egy ketrec. Svornt a lépcső tetején áll. Előtte áll a kérdés, hogy ez még vajon az ő hatásköre-e.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:31:07
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Hajó tökéletes. Ritka dolognak számít, hogy ilyen szépséget lásson az ember. A felszerelésére se lehet panasz. A szigonyok elegendőek lesznek egy ilyen csöpp kis hajóra. Ami meglepően furcsa neki, hogy a mérethez képest is kicsi a hálótér. Az ágyakon túl egy ajtót pillant meg. Nem is nevezhetné jó kapitánynak magát, ha nem járná be a hajót teljesen. A hálórészleget is megakarta közelebbről nézni és ha már ott van, akkor miért is ne menne tovább. Madarával a vállán indul el körbenézni.*
- Hát ehhez a hálórészhez se tartozhat hatalmas legénység. Na meg a kényelemről se híres, na de nem is fogadóba megyünk. Ugye Pestis?
- Kár! Fogadó!* Eddig nem igazán szólt a madár. Most is csak azért, mert a férfi hozzá szólt. Meg is simogatja, hogy érezze a jószág a törődést. Végül a titokzatos ajtó előtt köt kis és nem habozik sokat, hanem ha teheti benyit.*
//Toborzás//
* Hajó tökéletes. Ritka dolognak számít, hogy ilyen szépséget lásson az ember. A felszerelésére se lehet panasz. A szigonyok elegendőek lesznek egy ilyen csöpp kis hajóra. Ami meglepően furcsa neki, hogy a mérethez képest is kicsi a hálótér. Az ágyakon túl egy ajtót pillant meg. Nem is nevezhetné jó kapitánynak magát, ha nem járná be a hajót teljesen. A hálórészleget is megakarta közelebbről nézni és ha már ott van, akkor miért is ne menne tovább. Madarával a vállán indul el körbenézni.*
- Hát ehhez a hálórészhez se tartozhat hatalmas legénység. Na meg a kényelemről se híres, na de nem is fogadóba megyünk. Ugye Pestis?
- Kár! Fogadó!* Eddig nem igazán szólt a madár. Most is csak azért, mert a férfi hozzá szólt. Meg is simogatja, hogy érezze a jószág a törődést. Végül a titokzatos ajtó előtt köt kis és nem habozik sokat, hanem ha teheti benyit.*
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-25 16:40:59
Üzenet elküldve: 2019-12-25 16:40:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Svornt felsétál a hajóra hogy körbenézze. Tapasztalt hajósnak sok mindent elmond egy ilyen szépség első látásra is, mégis van benne számára valami különös. Megmagyarázhatatlanul furcsa. Még a fedélzet, és a hajótat pont olyan amilyennek képzelné az ember. Kiváló csomók, és kötelek. Egy igazán tisztességgel összepakolt felszerelés. Egy-két dobószigony az árbochoz, és a fedélzeti korláthoz rögzítve. Nem egy vaskos fegyverzet, de ha más-nem megteszi. Ha a fedélközbe is letekint az egykori kapitány ott érdekesebb dolgokat találhat. Egy ilyen kis hajóban nyilvánvaló, hogy kabinok nélküli a hálótér, csak függőágyak, és néhány pléd ami alvásra szolgál, de a hajó hálókörlete akkor is kicsi. Még a az eredeti méretekhez képest is apró. A gyér megvilágítás mellett, a barna deszkák között, az ágyakon túl egy fémpántokkal erősített ajtó fénylik fel. A Professzor a parton vár. Csak a Kapitányon áll, vagy bukik, hogy bemegy-e rajta, és megnézi magának a titkos szobát, és minden bizonnyal egy teljes emeletet, mert még bőséggel kell lennie helynek a hajó gyomrában. A beszélgetésük második fele, még várat magára.*
//Toborzás//
*Svornt felsétál a hajóra hogy körbenézze. Tapasztalt hajósnak sok mindent elmond egy ilyen szépség első látásra is, mégis van benne számára valami különös. Megmagyarázhatatlanul furcsa. Még a fedélzet, és a hajótat pont olyan amilyennek képzelné az ember. Kiváló csomók, és kötelek. Egy igazán tisztességgel összepakolt felszerelés. Egy-két dobószigony az árbochoz, és a fedélzeti korláthoz rögzítve. Nem egy vaskos fegyverzet, de ha más-nem megteszi. Ha a fedélközbe is letekint az egykori kapitány ott érdekesebb dolgokat találhat. Egy ilyen kis hajóban nyilvánvaló, hogy kabinok nélküli a hálótér, csak függőágyak, és néhány pléd ami alvásra szolgál, de a hajó hálókörlete akkor is kicsi. Még a az eredeti méretekhez képest is apró. A gyér megvilágítás mellett, a barna deszkák között, az ágyakon túl egy fémpántokkal erősített ajtó fénylik fel. A Professzor a parton vár. Csak a Kapitányon áll, vagy bukik, hogy bemegy-e rajta, és megnézi magának a titkos szobát, és minden bizonnyal egy teljes emeletet, mert még bőséggel kell lennie helynek a hajó gyomrában. A beszélgetésük második fele, még várat magára.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:02:40
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:02:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Svornt jól beszélhetett, mert az öregtől kap egy dicséretet és ahogy látja a másik is sokkal nyugodtabbá vált. Bölcsnek tartja, hogy az elffel tartott, mert nem túl barátságos a környék még neki se, pedig ő is elégé rossz arcúnak tűnhet. Az öreg tudósnak nagy felelőtlenség lett volna egyedül nekivágnia az útnak. Nemsokára a kikötőmester bódéja előtt kötnek ki. Társa bemegy elintézni a formaságokat és addig kint várakozik türelmesen. A szokásos pocsék hideg idő ellenére elég jó kedve van most. Az eljövendő munkája okozza ezt neki. Feltűnően sokáig kell várakoznia. Már azon gondolkodik, hogy bemegy ő is a bódéba, mikor a Prof végre újra megjelenik. Int neki és ő némán követi. Hamar megérkeznek a hajóhoz. Nem semmi egy hajó azt meg kell hagynia.*
- Ej, de jó kis pofás darab ez. Kitett magáért azt meg kell hagyni. Pont egy ilyen kaliberű hajóra van szükségünk egy ilyen útra.* Mivel szabad a pálya, ezért felsétál rá, hogy körbenézze. Érdekelné, hogy akad-e rajta valamiféle fegyverzet. Na meg vett egy pillantást a az alap dolgokra is. Kötelek, vitorla vásznak stb. A kormánykerékhez is odasétál és ráfog a kezével a finoman megmunkált fára. Egy pillanatig hódol a hangulatnak és aztán visszatér a feladatához. Rákérdez azokra a dolgokra, amik a másik erszényét könnyítik meg.*
- Így a hajó jónak tűnik. Viszont élelmiszer és víz területén érdemes lehet felszerelkezni, ha ez még nem történt volna meg. Na meg rumból. És most ne a részegeskedésre gondoljon. A tengeren az a legolcsóbb fertőtlenítő és morálnövelő szer.* Nyilván a raktérbe még nem mentek le, hogy ezen adatokat tudhassa. Ha már van az jó ha meg nincs, akkor mindenképpen be kell szerezni. A fegyverzettet is szóba hozza, de ez attól függ, hogy a hajó mennyire van felszerelve. Ahogy ezt befejezi a másik szemüvegéről valami eszébe jut.*
- Talán érdemes lenne beszerezni néhány olcsó üvegtárgyat is. Ha tényleg primitív népek élnek arrafelé, akkor talán jó néven vennék, ha ajándékba kapnának pár színes üveg gyöngyöt meg ilyesmit.* Mondja el a véleményét a dologról. Aztán a Prof majd eldönti, hogy mihez kezd vele.*
//Toborzás//
* Svornt jól beszélhetett, mert az öregtől kap egy dicséretet és ahogy látja a másik is sokkal nyugodtabbá vált. Bölcsnek tartja, hogy az elffel tartott, mert nem túl barátságos a környék még neki se, pedig ő is elégé rossz arcúnak tűnhet. Az öreg tudósnak nagy felelőtlenség lett volna egyedül nekivágnia az útnak. Nemsokára a kikötőmester bódéja előtt kötnek ki. Társa bemegy elintézni a formaságokat és addig kint várakozik türelmesen. A szokásos pocsék hideg idő ellenére elég jó kedve van most. Az eljövendő munkája okozza ezt neki. Feltűnően sokáig kell várakoznia. Már azon gondolkodik, hogy bemegy ő is a bódéba, mikor a Prof végre újra megjelenik. Int neki és ő némán követi. Hamar megérkeznek a hajóhoz. Nem semmi egy hajó azt meg kell hagynia.*
- Ej, de jó kis pofás darab ez. Kitett magáért azt meg kell hagyni. Pont egy ilyen kaliberű hajóra van szükségünk egy ilyen útra.* Mivel szabad a pálya, ezért felsétál rá, hogy körbenézze. Érdekelné, hogy akad-e rajta valamiféle fegyverzet. Na meg vett egy pillantást a az alap dolgokra is. Kötelek, vitorla vásznak stb. A kormánykerékhez is odasétál és ráfog a kezével a finoman megmunkált fára. Egy pillanatig hódol a hangulatnak és aztán visszatér a feladatához. Rákérdez azokra a dolgokra, amik a másik erszényét könnyítik meg.*
- Így a hajó jónak tűnik. Viszont élelmiszer és víz területén érdemes lehet felszerelkezni, ha ez még nem történt volna meg. Na meg rumból. És most ne a részegeskedésre gondoljon. A tengeren az a legolcsóbb fertőtlenítő és morálnövelő szer.* Nyilván a raktérbe még nem mentek le, hogy ezen adatokat tudhassa. Ha már van az jó ha meg nincs, akkor mindenképpen be kell szerezni. A fegyverzettet is szóba hozza, de ez attól függ, hogy a hajó mennyire van felszerelve. Ahogy ezt befejezi a másik szemüvegéről valami eszébe jut.*
- Talán érdemes lenne beszerezni néhány olcsó üvegtárgyat is. Ha tényleg primitív népek élnek arrafelé, akkor talán jó néven vennék, ha ajándékba kapnának pár színes üveg gyöngyöt meg ilyesmit.* Mondja el a véleményét a dologról. Aztán a Prof majd eldönti, hogy mihez kezd vele.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-18 10:18:01
Üzenet elküldve: 2019-12-18 10:18:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Svornt megnyugtatja kicsit az öreget, és ez látszik is az elfen, sőt! Hangot is ad neki.*
-Na jól van ezt jó hallani.
*Mondja bölcs hangján, miközben a tempósabb ütem, át is repítette már őket a lakónegyeden, egészen a dokkokig. A távolban egyre felsejlő hajók, éjszakai sziluettjei úgy ágaskodnak fölfelé, mintha azok tartanák az eget. A kikötő, ilyenkor kissé ijesztő. Persze, nem egy olyan tapasztalt tengerésznek, mint az egykori kapitány, de ő is érzi, hogy ilyenkor nem volna ildomos, hogy egy ilyen öreg egyedül mászkáljon. A kikötőmester, egy kis fabódéban alszik, egészen a dokkoknál. Már látni is a gennysárgán világító apró gyertyácskát az ablakban.*
-Egy perc, és jövök. Fizetek, és megkeressük, együtt a hajót.
*Mondja, majd bemegy a kis bódéba. Meglehetősen, sokat tartózkodik, bent, mialatt Svornt semmi különöset nem tapasztal. A hideg tengeri szél csontig hatolásán kívül ugye. Visszatértében a Prof, csak kezével int egyet, és egy rövidebb séta alatt, el is érnek a halászhajók között megbújó sötétbarna kis Fregatthoz. Egy jó öt-tíz fős legénység bizonyára elférne rajta. Megállapítja elsőre a hajós, hogy a járgány igazi mestermű.*
-Hát ez a teknő visz minket át a ködön.
*Mondja a szemüvege mögül az öreg.*
-Már fel van készítve az indulásra. Nézz körbe mi hiányzik. Nem hinném, hogy van itt a kikötőben, olyan amit ne tudnék megszerezni, holnapig.
*És azzal, felmutat a hajóra. Szabad az út.*
//Toborzás//
*Svornt megnyugtatja kicsit az öreget, és ez látszik is az elfen, sőt! Hangot is ad neki.*
-Na jól van ezt jó hallani.
*Mondja bölcs hangján, miközben a tempósabb ütem, át is repítette már őket a lakónegyeden, egészen a dokkokig. A távolban egyre felsejlő hajók, éjszakai sziluettjei úgy ágaskodnak fölfelé, mintha azok tartanák az eget. A kikötő, ilyenkor kissé ijesztő. Persze, nem egy olyan tapasztalt tengerésznek, mint az egykori kapitány, de ő is érzi, hogy ilyenkor nem volna ildomos, hogy egy ilyen öreg egyedül mászkáljon. A kikötőmester, egy kis fabódéban alszik, egészen a dokkoknál. Már látni is a gennysárgán világító apró gyertyácskát az ablakban.*
-Egy perc, és jövök. Fizetek, és megkeressük, együtt a hajót.
*Mondja, majd bemegy a kis bódéba. Meglehetősen, sokat tartózkodik, bent, mialatt Svornt semmi különöset nem tapasztal. A hideg tengeri szél csontig hatolásán kívül ugye. Visszatértében a Prof, csak kezével int egyet, és egy rövidebb séta alatt, el is érnek a halászhajók között megbújó sötétbarna kis Fregatthoz. Egy jó öt-tíz fős legénység bizonyára elférne rajta. Megállapítja elsőre a hajós, hogy a járgány igazi mestermű.*
-Hát ez a teknő visz minket át a ködön.
*Mondja a szemüvege mögül az öreg.*
-Már fel van készítve az indulásra. Nézz körbe mi hiányzik. Nem hinném, hogy van itt a kikötőben, olyan amit ne tudnék megszerezni, holnapig.
*És azzal, felmutat a hajóra. Szabad az út.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:43:42
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:43:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Cassy meglepődik mikor a szár a kezében landol, de aztán mégse visszakozik. Nem buta lány, mert hamar megtanulja az alapokat. Eleinte nagyon úgy néz ki, hogy a félelme hátráltatja, de miután az tova száll már jóval lazábban veszi a dolgokat. Persze itt-ott besegít a fiú néha egy kis igazítással, de nem vészes a dolog. Persze volt olyan helyzet, mikor félő volt, hogy letérnek az útról, de azért ilyesmi nem eset meg. Fel se tűnik neki, hogy milyen gyorsan áthajtanak az erdőn. Mikor beérnek a kikötőbe Cassy visszaadja a szárat és innentől Wrexan vezet tovább.*
- Nem volt rossz. Kicsit legyél határozottabb a szárak húzása terén és jó is lesz.* Dicséri meg a diákját. Jó maga is elfogad egy almát és miután megköszönte elkezdi rágcsálni. A szőke lány felajánlja, hogy majd megtanítja őt játszani később, amit rögvest el is fogad.*
- Nem baj. Majd biztosan lesz rá időnk még. Nagyon szívesen játszanék pár menetet majd.* Mondja a lánynak. Közben vett egy pár futó pillantást a fehér kabátos kis szőrmókra is. Már nem kell sok és újra visszatérnek a Sellőbe.*
* Cassy meglepődik mikor a szár a kezében landol, de aztán mégse visszakozik. Nem buta lány, mert hamar megtanulja az alapokat. Eleinte nagyon úgy néz ki, hogy a félelme hátráltatja, de miután az tova száll már jóval lazábban veszi a dolgokat. Persze itt-ott besegít a fiú néha egy kis igazítással, de nem vészes a dolog. Persze volt olyan helyzet, mikor félő volt, hogy letérnek az útról, de azért ilyesmi nem eset meg. Fel se tűnik neki, hogy milyen gyorsan áthajtanak az erdőn. Mikor beérnek a kikötőbe Cassy visszaadja a szárat és innentől Wrexan vezet tovább.*
- Nem volt rossz. Kicsit legyél határozottabb a szárak húzása terén és jó is lesz.* Dicséri meg a diákját. Jó maga is elfogad egy almát és miután megköszönte elkezdi rágcsálni. A szőke lány felajánlja, hogy majd megtanítja őt játszani később, amit rögvest el is fogad.*
- Nem baj. Majd biztosan lesz rá időnk még. Nagyon szívesen játszanék pár menetet majd.* Mondja a lánynak. Közben vett egy pár futó pillantást a fehér kabátos kis szőrmókra is. Már nem kell sok és újra visszatérnek a Sellőbe.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:22:38
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:22:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Szekérrel és lóval sokkalta kellemesebb a hazaút, s nem kicsit rövidebb is, ugyanis Rey alig eszmél fel az erdei világ vizslatásából, már a kikötő megszokott bűzében és forgatagában találja magát. Most Cassy vezet, eleinte mintha megszeppenne Wrexan hirtelen döntésétől, de a szekér haladásában nem igazán érezhető változás. A mélységi szerint sem nagy dolog ez az irányítás, nem buta állat a ló, magától is az úton maradna. Bár azért becsúszik néhány kis hiba, egyszer-kétszer zötykölődik a kocsi, éreztetve, hogy az elfnek nem sikerült a kijelölt ösvényen tartani az állatot. Erre a komikus szituációra Rey még egy mosolyt is elnyom magában, de csak úgy, hogy ne lássák.*
~Én annak örülök, hogy visszaértünk.~
*Fut át az agyán, mert akármennyire is taszító lehet egy városinak a kikötő sajátos, só és halszagú kétes forgataga, ő ezerszer szívesebben tartózkodik itt, mint Artheniorban. Persze az út kellemes volt, a társaság is megfelelő, szóval igazán nincs oka panaszkodni. Ráadásul egy plusz lélekkel is bővült kis csapatuk, ami most Rey combjain ágaskodik, kissé megijedve a hirtelen sok járókelőtől. Sok-sok éve már, hogy a mélységi utoljára vett magának valamit, ami nem létszükséglet, vagy fegyver. Kissé talán még bűntudata is van, hiszen a puritán élet híve, és ami nem feltétlenül szolgálja megélhetését vagy túlélését, az csak pénzkidobás, világi hívság.*
*Szekérrel és lóval sokkalta kellemesebb a hazaút, s nem kicsit rövidebb is, ugyanis Rey alig eszmél fel az erdei világ vizslatásából, már a kikötő megszokott bűzében és forgatagában találja magát. Most Cassy vezet, eleinte mintha megszeppenne Wrexan hirtelen döntésétől, de a szekér haladásában nem igazán érezhető változás. A mélységi szerint sem nagy dolog ez az irányítás, nem buta állat a ló, magától is az úton maradna. Bár azért becsúszik néhány kis hiba, egyszer-kétszer zötykölődik a kocsi, éreztetve, hogy az elfnek nem sikerült a kijelölt ösvényen tartani az állatot. Erre a komikus szituációra Rey még egy mosolyt is elnyom magában, de csak úgy, hogy ne lássák.*
~Én annak örülök, hogy visszaértünk.~
*Fut át az agyán, mert akármennyire is taszító lehet egy városinak a kikötő sajátos, só és halszagú kétes forgataga, ő ezerszer szívesebben tartózkodik itt, mint Artheniorban. Persze az út kellemes volt, a társaság is megfelelő, szóval igazán nincs oka panaszkodni. Ráadásul egy plusz lélekkel is bővült kis csapatuk, ami most Rey combjain ágaskodik, kissé megijedve a hirtelen sok járókelőtől. Sok-sok éve már, hogy a mélységi utoljára vett magának valamit, ami nem létszükséglet, vagy fegyver. Kissé talán még bűntudata is van, hiszen a puritán élet híve, és ami nem feltétlenül szolgálja megélhetését vagy túlélését, az csak pénzkidobás, világi hívság.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-13 09:10:57
Üzenet elküldve: 2019-12-13 09:10:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napsütéses hajnalra ébred, a madarak nyugodtan csicsereghetnének a fákon, ha nem éppen valami irtózatosan büdös, halbeles, sirályszaros esszencia csapná jó erősen pofán. Kinyitja a szemeit és megpróbál felkelni, de a feje ekkor borzalmasan kezd hasogatni, nyelve pedig víz után bizsereg. Baljával még mindig a földre támaszkodik, jobbja viszont a salygó halánték felé kap, úriasan hátrasimítva kesze - kusza, rakoncátlan és mocsokban hempergett haját. Ha ez a ceremónia célba ért, itt az ideje tesztelni, hogy a nyelve vajon megvan e.*
-Mi a Teysus cirványosra vert fasza történt velem? *Csúszik ki a cifra kérdés, ami arra a következtetésre engedi jutni a hosszúéletűt, hogy bizony a nyelvével, hangszálaival és mindenével, ami csak beszélni tud, semmi baj nincsen. Na most jöhet a soron következő, igen fontos dolog: távolról sem diszkréten megigazítja a nadrágban szűkösködő férfiasságát, majd lassan felhúzza térdeit, feltápászkodik és ha kissé szédülve is, de feláll. ~ Mitől lettem ilyen? Ördögvigyor, vagy a rum? ~ Erre lehet, hogy sosem kap majd választ. Egyáltalán nem emlékszik semmire a tegnapi estéből, így egyszerűen csak elindul valamerre. Arra fog tartani, melyfelé lába menni kíván és semmi több. Bár lehet, hogy érdemes lenne megkeresni a poggyászát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napsütéses hajnalra ébred, a madarak nyugodtan csicsereghetnének a fákon, ha nem éppen valami irtózatosan büdös, halbeles, sirályszaros esszencia csapná jó erősen pofán. Kinyitja a szemeit és megpróbál felkelni, de a feje ekkor borzalmasan kezd hasogatni, nyelve pedig víz után bizsereg. Baljával még mindig a földre támaszkodik, jobbja viszont a salygó halánték felé kap, úriasan hátrasimítva kesze - kusza, rakoncátlan és mocsokban hempergett haját. Ha ez a ceremónia célba ért, itt az ideje tesztelni, hogy a nyelve vajon megvan e.*
-Mi a Teysus cirványosra vert fasza történt velem? *Csúszik ki a cifra kérdés, ami arra a következtetésre engedi jutni a hosszúéletűt, hogy bizony a nyelvével, hangszálaival és mindenével, ami csak beszélni tud, semmi baj nincsen. Na most jöhet a soron következő, igen fontos dolog: távolról sem diszkréten megigazítja a nadrágban szűkösködő férfiasságát, majd lassan felhúzza térdeit, feltápászkodik és ha kissé szédülve is, de feláll. ~ Mitől lettem ilyen? Ördögvigyor, vagy a rum? ~ Erre lehet, hogy sosem kap majd választ. Egyáltalán nem emlékszik semmire a tegnapi estéből, így egyszerűen csak elindul valamerre. Arra fog tartani, melyfelé lába menni kíván és semmi több. Bár lehet, hogy érdemes lenne megkeresni a poggyászát.*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-11 09:48:30
Üzenet elküldve: 2019-12-11 09:48:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Megnyugszik, hogy mindketten elfogadják a válaszát, jó érzés tölti el, hogy viszonozhatta a szívességet. Mikor a gyeplő a kezében terem, megdermed és elkerekednek a szemei.*
- M-m-mármint most azonnal?
*Hirtelen nagy felelősség súlyát érzi a vállán, a gyeplő végén mozgó ló egyszeriben nagyon közelivé és félelmetessé válik, s máris attól tart, hogy ha valamit nem csinál jól, beborulnak az árokba a sok értékes holmival és még értékesebb utastársaival. Wrexan nyugodt és türelmes hangjára kezd aztán figyelni, ami leszorítja az éledező pánikot. Igyekszik nagyon koncentrálni, hogy megértse, amit mond. A görcsösen szorított gyeplőn aztán lazulni kezd a fogása, de bizony igényli a helyreigazítást. Mikor az irányítást rábízza a fiú, lassan kifújja a levegőt, mint aki nagy elhatározásra készül. Utána óvatosan meghúzza a jobboldali szárat. Olyan finoman csinálja, hogy nincs igazán hatása, a ló követi a nyomvonalat és kényelmesebb tempóra lassít.*
- Úgy látom, ez magától is megy neki.
*Nevet kényszeredetten.*
- Azt hiszem, nem vagyok ehhez elég erélyes.
*Vált mosolya szelídebbé, de a biztatásra próbálkozik tovább. Úgy érzi, hasznos, ha ért ilyesmihez is, sose tudni, mikor lesz rá szüksége. Talán legközelebb is eljöhet a városba beszerzőkörútra például. Egyszer alaposan letérnek az útról, és csak segítséggel talál vissza. Apránként azért ráérez az alapokra, bár egyedül még nem merne hajtani talán, ha nem muszáj. Közben beérnek a kikötőbe, és úgy véli, hogy biztonságosabb mindenkinek, ha visszaadja Wrexan kezébe az irányítást. Megkönnyebbül.*
- Köszönöm, ez nagy élmény volt! Huh, de azért örülök, hogy itt vagytok.
*Dörgöli meg a homlokát nevetve hol Reyre, hol a fiúra nézve. Előkotorja a gyümölcsöket, amit meghagytak a visszaútra.*
- Almát?
*Cassy biztosan eszik egyet, és hagy a lónak is betanulása türelmes elviseléséért cserébe. Aztán Wrexanhoz fordul.*
- Sajnos nincs már sok időnk. Szeretném megmutatni a negyvenes játékot neked, amint lesz adandó alkalom rá. És ki is próbálhatjuk majd, ha van kedved.
*Megnyugszik, hogy mindketten elfogadják a válaszát, jó érzés tölti el, hogy viszonozhatta a szívességet. Mikor a gyeplő a kezében terem, megdermed és elkerekednek a szemei.*
- M-m-mármint most azonnal?
*Hirtelen nagy felelősség súlyát érzi a vállán, a gyeplő végén mozgó ló egyszeriben nagyon közelivé és félelmetessé válik, s máris attól tart, hogy ha valamit nem csinál jól, beborulnak az árokba a sok értékes holmival és még értékesebb utastársaival. Wrexan nyugodt és türelmes hangjára kezd aztán figyelni, ami leszorítja az éledező pánikot. Igyekszik nagyon koncentrálni, hogy megértse, amit mond. A görcsösen szorított gyeplőn aztán lazulni kezd a fogása, de bizony igényli a helyreigazítást. Mikor az irányítást rábízza a fiú, lassan kifújja a levegőt, mint aki nagy elhatározásra készül. Utána óvatosan meghúzza a jobboldali szárat. Olyan finoman csinálja, hogy nincs igazán hatása, a ló követi a nyomvonalat és kényelmesebb tempóra lassít.*
- Úgy látom, ez magától is megy neki.
*Nevet kényszeredetten.*
- Azt hiszem, nem vagyok ehhez elég erélyes.
*Vált mosolya szelídebbé, de a biztatásra próbálkozik tovább. Úgy érzi, hasznos, ha ért ilyesmihez is, sose tudni, mikor lesz rá szüksége. Talán legközelebb is eljöhet a városba beszerzőkörútra például. Egyszer alaposan letérnek az útról, és csak segítséggel talál vissza. Apránként azért ráérez az alapokra, bár egyedül még nem merne hajtani talán, ha nem muszáj. Közben beérnek a kikötőbe, és úgy véli, hogy biztonságosabb mindenkinek, ha visszaadja Wrexan kezébe az irányítást. Megkönnyebbül.*
- Köszönöm, ez nagy élmény volt! Huh, de azért örülök, hogy itt vagytok.
*Dörgöli meg a homlokát nevetve hol Reyre, hol a fiúra nézve. Előkotorja a gyümölcsöket, amit meghagytak a visszaútra.*
- Almát?
*Cassy biztosan eszik egyet, és hagy a lónak is betanulása türelmes elviseléséért cserébe. Aztán Wrexanhoz fordul.*
- Sajnos nincs már sok időnk. Szeretném megmutatni a negyvenes játékot neked, amint lesz adandó alkalom rá. És ki is próbálhatjuk majd, ha van kedved.
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-08 22:58:27
Üzenet elküldve: 2019-12-08 22:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tölt a kikötőben túl sok időt, így hogy Rath lerázta.*
~A mocskos patkány.~
*Gondolja magában, miközben már az erdő felé veszi az irányt, Vissza Artheniorba. Zsákban cipeli holmiját, mint minden utazó, és hát nem is tűnik ki a tömegből, ha csak nem azzal, hogy kissé kicsi. Matróz kinézete, itt annyira megszokott, hogy egy egész pillanatig rosszul is érzi magát, hogy nem rí ki a tömegből ahogy megszokta. Dehát, mit csináljon. Kereskedő. Az a dolga, hogy feltűnő, megnyerő legyen nemde? Bár lassan, ahogy a fásabb részekhez ér, jobban szedi a lábát. Hamar át szeretne érni az erdőn.*
~A mocskos patkány.~
*Gondolja magában, miközben már az erdő felé veszi az irányt, Vissza Artheniorba. Zsákban cipeli holmiját, mint minden utazó, és hát nem is tűnik ki a tömegből, ha csak nem azzal, hogy kissé kicsi. Matróz kinézete, itt annyira megszokott, hogy egy egész pillanatig rosszul is érzi magát, hogy nem rí ki a tömegből ahogy megszokta. Dehát, mit csináljon. Kereskedő. Az a dolga, hogy feltűnő, megnyerő legyen nemde? Bár lassan, ahogy a fásabb részekhez ér, jobban szedi a lábát. Hamar át szeretne érni az erdőn.*
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-08 00:07:09
Üzenet elküldve: 2019-12-08 00:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az út alatt nem csak a lábuk jár hanem a szájuk is. A bátorságtól erőt kapott fiúcska, immáron igen hetykén és gyorsan beszél, most, hogy Lazyar segít neki vinni a dobozt. Mondjuk, ő se sokkal erősebb, de egy tíz éves fiúnak azért még tud segíteni. Na de a meglepően lepcses szájú szőke fiú elmeséli neki, hogy mi ez az egész*
-Szóval képzeld el! Az öreg anyó egy matrózház tulaja, és vénségére össze keveredik egy ilyen, öreg hajósbácsival, és összeházasodnak.
*Az izgatott mesélést, a végére kicsit undorodó hangnemmel színesíti, amit Lazyar nem is hagy intő szó nélkül.*
-És mi van abba. Ők is csak szeretik egymást. Neked nincs szerelmed?
*Az egyre piruló fiúcska érezhetően témát terel*
-De ők öregek?
*Lazyar, mégiscsak akar valami tanulságot vinni a történetbe, legyen valami nevelő célzata.*
-És ők nem lehetnek boldogok?
*Kérdi anyai mosollyal lágy hangján. Ezen látszik, hogy a fiú elgondolkozik, majd egy akkorát bólint, hogy aki nem jártas az emberi anatómiában, meg lenne róla győzödve, hogy a menetszél leviszi a fejét. Ennek empirikus cáfolata, hogy a fejes gyerek, immáron vidámabban folytatja a maga mondókáját.*
-De és nagyon boldogok is voltak, bizony. És akkor a néni beteg lett, de nem mutatta. Csak mi tudtuk. -arra várt, hogy a bácsi tengerre menjen a hajóval. Megvárta. Igen megvárta, hogy a bácsi elmenjen, és ne lássa meghalni. Pedig nagyon beteg volt, de ő megvárta... Vagy lehet ezzel várni?
*Kérdezi az egyre elszomorodó gyermek a rövid pillanatokra fogadott anyukáját.*
-Lehet.
*Jön a kegyes hazugság amire a kis embergyerek szinte szívderítő válasza érkezik.*
-Akkor én szerencsés vagyok mert a kislány aki tetszik egy elf, szóval sokáig várhatok, mert ő sokáig él ugye?
*Ráér ezzel még a gyerek, és olyan leven, hogy Lazyarnak megesik rajta a szíve.*
-Igen.
*Válaszolja röviden mosolyogva, majd nem fejti tovább a témát, mert a gyermek már mind a két kezével mutogat egy éppen köteleket eresztő hajóra.*
-Azon van a bácsi. Tényleg megbeszéled vele, hogy véletlen volt?
*Kérdezi a gyermek, majd egy kedves bólintás után, örömében szinte ugrálva mondja.*
-Jó akkor megkeresem neked, és ide hívom.
*S azzal eltűnik az emberforgatagban. Néhány perc múlva visszatér, szomorú arccal, de valami furcsa igazsággal a szemében. Mint a kéken égő tűz.*
-A bácsi is megvárta. Meghalt a nénivel. Akkor ezek a dolgok kié?
*Finoman megcirógatja a lágy kéz a szomorú arcot.*
-Szerintem a tiéd.
*Mondja kedvesen. A fiú megörülve élete első tulajdonának hamar el is határozza, hogy akkor hazaviszi. Még egy lenge mozdulattal mutatja, a már tökéletesen látható világítótornyot, amit eddig a lány a magasodó épületektől nem tudott kivenni, és elrobog dobozostul, a lány meg folytatja útját.*
-Szóval képzeld el! Az öreg anyó egy matrózház tulaja, és vénségére össze keveredik egy ilyen, öreg hajósbácsival, és összeházasodnak.
*Az izgatott mesélést, a végére kicsit undorodó hangnemmel színesíti, amit Lazyar nem is hagy intő szó nélkül.*
-És mi van abba. Ők is csak szeretik egymást. Neked nincs szerelmed?
*Az egyre piruló fiúcska érezhetően témát terel*
-De ők öregek?
*Lazyar, mégiscsak akar valami tanulságot vinni a történetbe, legyen valami nevelő célzata.*
-És ők nem lehetnek boldogok?
*Kérdi anyai mosollyal lágy hangján. Ezen látszik, hogy a fiú elgondolkozik, majd egy akkorát bólint, hogy aki nem jártas az emberi anatómiában, meg lenne róla győzödve, hogy a menetszél leviszi a fejét. Ennek empirikus cáfolata, hogy a fejes gyerek, immáron vidámabban folytatja a maga mondókáját.*
-De és nagyon boldogok is voltak, bizony. És akkor a néni beteg lett, de nem mutatta. Csak mi tudtuk. -arra várt, hogy a bácsi tengerre menjen a hajóval. Megvárta. Igen megvárta, hogy a bácsi elmenjen, és ne lássa meghalni. Pedig nagyon beteg volt, de ő megvárta... Vagy lehet ezzel várni?
*Kérdezi az egyre elszomorodó gyermek a rövid pillanatokra fogadott anyukáját.*
-Lehet.
*Jön a kegyes hazugság amire a kis embergyerek szinte szívderítő válasza érkezik.*
-Akkor én szerencsés vagyok mert a kislány aki tetszik egy elf, szóval sokáig várhatok, mert ő sokáig él ugye?
*Ráér ezzel még a gyerek, és olyan leven, hogy Lazyarnak megesik rajta a szíve.*
-Igen.
*Válaszolja röviden mosolyogva, majd nem fejti tovább a témát, mert a gyermek már mind a két kezével mutogat egy éppen köteleket eresztő hajóra.*
-Azon van a bácsi. Tényleg megbeszéled vele, hogy véletlen volt?
*Kérdezi a gyermek, majd egy kedves bólintás után, örömében szinte ugrálva mondja.*
-Jó akkor megkeresem neked, és ide hívom.
*S azzal eltűnik az emberforgatagban. Néhány perc múlva visszatér, szomorú arccal, de valami furcsa igazsággal a szemében. Mint a kéken égő tűz.*
-A bácsi is megvárta. Meghalt a nénivel. Akkor ezek a dolgok kié?
*Finoman megcirógatja a lágy kéz a szomorú arcot.*
-Szerintem a tiéd.
*Mondja kedvesen. A fiú megörülve élete első tulajdonának hamar el is határozza, hogy akkor hazaviszi. Még egy lenge mozdulattal mutatja, a már tökéletesen látható világítótornyot, amit eddig a lány a magasodó épületektől nem tudott kivenni, és elrobog dobozostul, a lány meg folytatja útját.*
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:15:39
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:15:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Az erdő fái között megbékél és aztán vissza indul a kikötőbe. Beérve érdekes híreket hall. Legénységet toboroznak valakik. ~ Hát kapitányként ez elég nagy visszalépés, de jobb, mint a többi lehetőség.~ El is határozza, hogy mihamarabb felkeresi azon egyént, akinek ember kell. A hajózás mégis csak közelebb áll hozzá, mint a szárazföldön lévő botladozás. Már indulna is, de megtorpan. ~ Egy kis edzést még beiktatok előtte. Az a némber is jól megdolgozott, nem fog megártani egy kis levezetés.~ Ezt jól lebeszélte magával, így hát elindul a világítótorony felé.*
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:05:41
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A sós tenger és a kikötői mocsok szaga. Ez még a békeidőkben is jellemezte a helyet. Ezért is volt jó helye itt egy Zopal-féle orknak. Azt, gondolhatná más, hogy nem változott semmi az ő tekintete viszont látja a különbséget. A tekinteteket, a jeleket. Itt nincs törvény csak az erő. Ha óvatlan a sötét hullámok őt is elsodorják. Lehet nem volt bölcs döntés ide jönni, de már mindegy. Talán tényleg nem lesz gond azzal a munkával. Bár a jutalomról nem nagyon volt szó. Hogy ez a munka jellege vagy elővigyázatosságból van-e az majd kiderül. Zopal megállás nélkül halad az útja felé.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:03:08
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*Beérkezik a Kikötőbe. Emlékezik a szerzetesre és arra, hogy Komblard a tengerbe akarta dobni és valójában fél attól, hogy újra találkozni fog a férfivel és az még inkább bizalomvesztésre ítéli Frädricust, hogy esetlegesen megismeri és a Silton, vagy hogy is hívták, betartja az ígéretét. Emiatt siet, szinze vágtázik a pallókon és a ronda utcákon keresztül, hogy a May szavai szerint, a térség egyetlen biztonságos épületének tartott Sellőházban lehessen, még azelőtt, hogy a halovány fényű nap lekúszik a horizont alá, átadva helyét az éjszakának.*
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-21 18:31:51
Üzenet elküldve: 2019-11-21 18:31:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Menjünk végre haza//
*Mikor kiértnek a fák sűrűjéből, már érzi, hogy nemsokára leszállhat ebből a kényelmetlen nyeregből és átmozgathatja a combjait. Az ismerős szag is megcsapja, szerencsére ezek az orrfacsaró illatok a Sellőház közvetlen környezetében már nem terjengnek ennyire szabadon és vidáman. Nem tudja, mi okozza a dolgot, csak egyet sejt, neki attól bizonyára felfordulna a gyomra.*
-Szóval nem törpék. *Jegyzi és próbálja elterelni a figyelmét az utazásról.*
-De miért jó nekik, hogy oda fel építkeztek? *Vannak dolgok, amiket a saját eszével logikátlannak talál, de sejti, hogy egy egész város, sőt nép, nem tévedhet egyszerre. A magyarázatra nem tud mit mondani, ha a mélységinek ez fontos, akkor ezen a néhány percnyi kitérőn neki sem fog múlni semmi, sőt, a hátsója talán még hálás is lesz a pihenőért.*
-Akkor nem állhatok melletted? *Esik le neki, hogy valószínűleg a lóra lesz bízva megőrzésre.*
-De nézhetem? *Bár úgy sejti, lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudná mi is az a „buta szokás”. Ennek ellenére kíváncsi természet és még a saját kárából sem tanul sokszor. ~Vajon a varázsitalokkal minden rendben? ~ Hallja, hogy néha furcsán koccannak össze a fiolák, pedig nem igen szabadna nekik, talán kicsúszott egy a gondos csomagolás ellenére és talán már szét is tört. Ekkor erősödik fel benne a késztetés és bizonyos most már, hogy rájuk pillant, ha megállnak.*
*Mikor kiértnek a fák sűrűjéből, már érzi, hogy nemsokára leszállhat ebből a kényelmetlen nyeregből és átmozgathatja a combjait. Az ismerős szag is megcsapja, szerencsére ezek az orrfacsaró illatok a Sellőház közvetlen környezetében már nem terjengnek ennyire szabadon és vidáman. Nem tudja, mi okozza a dolgot, csak egyet sejt, neki attól bizonyára felfordulna a gyomra.*
-Szóval nem törpék. *Jegyzi és próbálja elterelni a figyelmét az utazásról.*
-De miért jó nekik, hogy oda fel építkeztek? *Vannak dolgok, amiket a saját eszével logikátlannak talál, de sejti, hogy egy egész város, sőt nép, nem tévedhet egyszerre. A magyarázatra nem tud mit mondani, ha a mélységinek ez fontos, akkor ezen a néhány percnyi kitérőn neki sem fog múlni semmi, sőt, a hátsója talán még hálás is lesz a pihenőért.*
-Akkor nem állhatok melletted? *Esik le neki, hogy valószínűleg a lóra lesz bízva megőrzésre.*
-De nézhetem? *Bár úgy sejti, lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudná mi is az a „buta szokás”. Ennek ellenére kíváncsi természet és még a saját kárából sem tanul sokszor. ~Vajon a varázsitalokkal minden rendben? ~ Hallja, hogy néha furcsán koccannak össze a fiolák, pedig nem igen szabadna nekik, talán kicsúszott egy a gondos csomagolás ellenére és talán már szét is tört. Ekkor erősödik fel benne a késztetés és bizonyos most már, hogy rájuk pillant, ha megállnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4388-4407