*Felfogja a hölgy Chothal érzéketlenségét, s hogy most inkább lenne máshol, minthogy ebben a zsúfolt fogadóban Kinartothtal. Így hát a hölgy nem is tesz felé több gesztust, nem is érintkezik vele többet, hanem csak leül a pulthoz, és tovább kortyolgatja az egészséges, ám nem éppen túl jóízű italát.*
- Karakteresség?
*Néz furcsán az orkra, bár pillanatokon belül rájön, hogy ez amolyan 'egyedi' bók volt, ami pontosan egy zöldbőrűhöz illik. A Lanawinon töltött ideje alatt pedig határozottan kijelentheti, hogy csak furcsa férfiakkal találkozott. Az a tiszteletlen, részeg mihaszna; Syam, aki egy mérgezett tűvel szurkálta; no meg Chothal, a nagy és erős ork, akiben annyi érzelem rejlik, mint egy kőben.
Pár percig még csak üldögél sápadtas arccal, végül eszébe jut, hogy valami fontos munkát említett Chothal.*
- Hát, akkor jó munkát és pénzkeresést, szerintem még fogunk találkozni... Én mindenesetre kicsit félreülök itt a fogadóban, épp most szabadult fel egy hely.
*Feláll a pulttól, s kezébe fonja a poharat. Épp megölelné búcsúzóul a férfit, azonban a végső pillanatban megtorpan, és nem ér hozzá. Csak mosolyog rá kedvesen, ami kissé keservesnek is sikerül.*
- Viszlát, Chothal... Sok szerencsét!
*Majd ellép a férfi mellől, és becélozza azt a megüresedett asztalt, ami épp egy most érkező, szemrevaló hölgytől nem messze helyezkedik el - kinek arcán egy érdekes holdcsillag tetoválás húzódik -, végül helyet foglal, lábait pedig keresztbe rakja. Egy pillanatra eszébe is jut, hogy neki is az egész testét nonfiguratív tetoválások borítják - pontosabban testének hátsó részét -, s hogy egy hölgynek mennyire is jól áll a tetoválás. E gondolatokba merülve meg is feledkezik magáról, s csak mered a messzeségbe, nem is tudja, hova...*