// Lovagnézőben - pultnál //
*Az alkudozás, az ár megfelelő szintre srófolása is megkövetel bizonyos képességeket. Rögtön például azt, hogy gyors helyzetfelismeréssel bírjon, aki a legideálisabb ajánlatot elérni akarja. Nem árt továbbá az sem, ha az áruba bocsátott termékről (legyen az bár szellemi vagy két kézzel megragadható tárgy) pontos ismeretei legyenek. Csak kettő ez azon lajstromból, amely megkülönbözteti a halas kofát a "hivatást" már-már művészként kezelő bankártól.
Khan keveset tud a múltjáról, például atyjáról semmiféle emléket nem őriz, márpedig szeplőtelen fogantatása igen valószínűtlen. Talán ettől a néhai apától kapott örökül valamit ahhoz az affinitáshoz, amelyet túlnyomórészt ilyen helyzetekben tud hasznára fordítani. Szó sincsen arról, hogy rabja volna a megkövült napvilágoknak (bár azt sem tagadná, hogy szívében takaros helyet tudhat magáénak a matéria), de elismeréssel kell adóznia azelőtt, hogy mi mindenre képes akár már egyetlen érme is. Hát még ha sok van belőle: birodalmak emelkedhetnek a semmiből, ha a magát trónra emelőnek elég hasas a kincstára hozzá. Ő pedig egyszer gazdagon akarja szögre akasztani az oldalán hordott fegyverfoglalatot.
Isuriinál gyorsabban ér a vacsora utolsó falataihoz, az üres tányért eltolja magától. Teli gyomorral jobban megy az a labdajáték is, ami egy ilyen alkudozást talán a legjobban jellemez. És ha valóban azzal "játszanák", a kerek kis gömb most az ő markában volna.*
- Nem találkoztam még vérivó szerzetesekkel, de olyanokkal sem, akik a könyvtáraik mélyén őrzött kódexeket akárkinek felcsapnák. Pláne nem egy nőnek. - *Ez az első, amiben Khan úgy gondolja, hogy Isurii téved, egyben feltételez a nőről már egy olyan felkészültséget, ami miatt a továbblépéshez nem az akárhol hozzáférhető tekercsekre lesz szüksége. Minél ritkább és minél hatalmasabb a szövegbe ágyazott mágia (a zöldszemű fantáziája alapján), annál többet fognak arra áldozni birtokosai, hogy megóvják illetéktelenektől. Hogyha mégsem így volna, akkor Isurii nem a Pegazusban ülne, hanem lóháton valamelyik domb- vagy hegyvidéki kolostor felé félúton.*
- Ez rögtön el is vezet a következő problémához: arany vagy szép szó nem fog az ilyenen, és prímán kezelik a fenyegetéseket is, biztosra veszem, hogy kellő gyakorisággal hallanak válogatott átokígéreteket. -*Oldalvást fordulva megpillantja a korábbi asztaluktól felálló Letriont, aki így néhány rövid szegmenst hagy a zsoldosnak mondandója befejezésére. Meglehet, hogy Isurii őt követően a másikat is megkörnyékezi valamilyen ajánlattal - talán még könnyebben célt is ér nála. Abból ítélve, amit a Dwirinthalenek vendége, a dalnok láttakor produkált beszédes. De nem újszerű és magyarázhatatlan. Egészen enyhe formában, de Isurii hasonló módon próbált bizalmasabb légkört teremteni ahhoz, hogy "olcsón" megúszva verbuváljon magának egy segítő kezet.*
- Zárásul még valami. Rossz pozícióba helyezed magad, ha megbízóként nincsen konkrét elképzelésed a feladat milyenségéről és így az áráról. Ezzel áthárítod a másik félre a díjszabást. A bérem napi kétszáz arany, ha útközben úgy esne, hogy zsákmányolunk értéktárgyakat akkor annak harminc százaléka is engem illet. -*A feltételek saját oldalát érintő tisztázást az almaborral öblíti le, nem különben Letrion is kettejükhöz lép eddigre.*
- Hopsz, téged meg ott felejtettelek a világ közepén.