//Sabrielnek//
*Ő aztán pimasz, de természetesen vannak normális pillanatai, amikor előtérbe kerül a jólneveltség. Azonban a figyelmét Nabii lopja el, mikor magáról kezd el mesélni. Arra rájött, hogy a lány nem egy tengeri medve, ami a mosolyt illeti, azt rezzenéstelen arccal fogadja. Ezután jön a meghökkentő rész, mikor hadúrnőnek szólítja magát. Kardforgatás terén azok kivételesek, s vannak olyan kegyetlenek mint a kalózok. Érdekes mese, de túlontúl rövid. Hosszabb ideig elmélázna az elhangzott szavakon, azonban a drága hölgy bejelenti, hogy nyugovóra tér. Megérti, így csak bólint felé, hogy nyugodtan.*
-Én szintén remélem, hogy találkozunk újra Nabii. * Még szigorú tekintetével követi a másik távozását, aztán Sabrielre néz, aki amúgy is szavakat intéz felé. A mosolya kiszélesedik, aztán a kellemes témában nyilatkozik tovább.*
-Szivesen megfognám őket egy pillanatra, hogy elmondhassam tetszenek e nekem azok a kecsegtető ívek. * Meglepetésére a másik nem húzódik el a közeledésétől, hanem közelebb ül hozzá. Nem kell sok hozzá, hogy átkarolja a nő derekát, azonban még türelmesen kivárja a megfelelő időt. Nem várat soká, mert a lány érdeklődik felőle. Ha már közelben van a női test, akkor óvatosan kúszik felé, aztán ha megérinti Sabriel derekát és nem ütközik ellenállásba; akkor annak hátán végigcsúszva karolja át a vonzó testet. Kicsit megemeli a hátsóját és a két szék a lábának segítségével összeütközik. Hozzábújik a Szőkéjéhez, aztán a fülébe mondja nyugodtan.*
-Kedvesem, neked szívesen elmesélem ki vagyok valójában.* Finoman cirógatni kezdi a szépség oldalát, miközben látni rajta, hogy gondolatait szedi össze.*
-Én egy halászfaluban született, hajókat kedvelő ember vagyok. Szüleimet már kiskoromban elvesztettem egy kalóz fosztogatás során. Egyszerűen megölték az apám és anyám, aztán magukkal vittek, mert kevesen voltak. Etettek és itattak. Hamar megtanultam a hajó részeit,s a kalóz életet. Ők lettek a családom, ám alkalmam volt kinyírni azokat, akik ténylegesen megölték a két ősöm. Ezután az lett a célom, hogy vezér lehessek, s ne csak alsó rangú. Huszonegy éves koromban lettem kalózkapitány. Hat év varázslatos fosztogatás, vér és harc. Aztán elhagyott a szerencse. Vereséget szenvedtem, elvesztettem a legénységem. Én maradtam életben egyedül. Szárazföldre vetődtem ki, aztán elkezdődött a vándorlásom. Első városban vettem Tollast, egy vén öregasszonytól. Fele pénzemet kérte az a vén szipirtyó. Azóta koplalok, s leginkább a madár lakik jól. Én csak ritkán. Végül megérkeztem Artheniorba, s a többi pedig nem ismeretlen számodra.* Odahajol közelebb Sabriel ajkaihoz, aztán szabad kezével végigsimít rajta.*
- Szóval ez lenne az én történetem. Azonban most lenne olyan kíváncsiságom, hogy a hozzád hasonló ajkakkal rendelkező nőknek tényleg finomak az ajkaik. A tiéd igazán egyedi, de nekem tetszik.* Kacsint a fél szemével, miközben a simogatás az oldalon is megáll.*
-Csak egy csók, amit lehet megbánsz, de lehet nem.* Ejti ki a szavakat sejtelmesen, közben reméli a nő ráakad a horogra. Édes játék ez, amit ezzel a szépséggel szívesen játszik.*