//Caleth//
*Örül, hogy immár, ha még csak egy kis időre is, de elfelejtik a témát. Vagyis ennek veszi a szőkeség, hogy nem forszírozzák tovább kérdésekkel. Vidáman lépked nagy léptekkel a fiú mellett, kezeit nem lóbálja annyira, de a lendület azért benne van.*
- Mi az az alkohol? *Pislog értetlenül a férfira, miközben őt nézve kerülgetni a járókelőket, s a buckákat.* - Sör? *Ismétli meg a férfit. Ízlelgeti a szót, néhányszor kimondja hangosan is, s olyan furcsán zeng ez számára. De végül csak vállat von. A fiú biztos tudja. Ő a maga részéről nem tudja, hogy mi is az az alkohol, meg az mentes italok. Ő csak vizet ivott eddig… No meg „teát”.
A fogadósra vidáman mosolyog, s amaz viszonozza is, kedves, fáradt mosolyával. Szinte szökdelve hagyja, hogy a férfi eltávolítsa a pulttól. Közbe fejét hátrafordítva tekint fel rá.*
- Mh?
*Hümmög, nem értvén a dolgokat. Erszénye közbe a kezébe került, s nem érti miért nem fizethet most ő. Még az otthonról eljött készlettel rendelkezik, nem sok mindent vett eddig. Valamit a köpcös mágus egykor magyarázott neki, valami keres… valamiről, de már azt sem értette, csak valami olyasmit, hogy a pénzre szükség van. A szék mellett megáll, s letekint rá. Sűrűn pislog felé, mintha ez is valami furcsa dolog lenne. Addig addig nézegeti, amíg testét újra elmozdítják, s lenyomják a székbe.*
- De! *Kezdene bele, de látja, hogy a férfi már elmegy. Körbenéz a fogadóba, s nézi a békés emberek arcát. Irigyli őket.
Kósza gondolat furakodik elméjébe, mikor Caleth visszatér egy tálcával. Elveszi azt az italt, melyet mutogatnak neki, s hallgatva most a másikra nem issza meg egyből.*
- Nem kéne nekik szólni?
*Veti fel a kérdést, mely elkezdte nyomasztani. De a férfi inkább másra tereli a szót.*
- Egy öregember volt. *Mondja mosolyogva újra.* - Az erdőnk szélén találtam rá, az egyik lába hiányzott. Azt mondta, hogy verekedésbe keveredett. Elláttam a sebeit, de képtelen volt utána bármit is csinálni. Minden nap kijártam hozzá, vittem neki ételt, inni, cserébe elmesélte kalandjait, mit átélt a világba.