//Második szál//
//Lorew//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy szó volt róla az előbb, Dora nem megy bele, hogy mindenkibe bele lehet nézni, de mikor meghallja, hogy beszélgetőpartnere _belemegy_, hogy bele lehet, leteszi a poharat, és fél szemöldöke felszalad. Elismerő pillantással fordul megint a férfi felé, ezúttal könyökével flegmán a pultra támaszkodva.*
- Lehet, persze! *Vágja rá lelkesen. Már aggódik, hogy a férfi valami csapdába csalja, esetleg egy határozott mozdulattal kettészeli, és csak húzza az agyát. De amíg a szolid két szék távolság megvan köztük, nem lehet nagy baj.*
- Kultúrafüggő. A mi falunkban az elfek nem szerették megenni a belsőségeket, de az emberek a szántón gyakran használták fel. Amikor felvágom… Nos, enyém volt az első vágás joga. Akkor rettenetesen büdös. *Mondja izgatottan. Igen. Izgatottan.* De meg lehet szokni a szagot. Viszont főleg hastájékon van a lényeg! Ott vannak a belek, azok egyből kiborulnak, ha elvágod a hártyát, ami bent tartja őket. Meg ott van a tüdő, hatalmas, masszív, és nem is tudtam, hogy még azt is meg lehet enni. Az egész olyan disznószínű, hájas, mint valami zselé, és még meleg. *Mutatja a kezével, mintegy jelezve, hogy nyúlt már disznóba. Ha a férfi nem állítja meg, akkor folytatja, ha meg megállítaná, akkor is, mert imádja ezzel cukkolni az embereket.*
- A lényeg természetesen az, hogy kipakoljunk belőle mindent. Mégis az a pillanat, amikor felvágod… Akkor érted meg. *Mondja nagyon drámaian, szinte már vallásos lelkesedéssel.* Akkor érted meg, hogy a disznó belül aligha különbözik attól, amit akkor látnál, ha egy ember hasát vágnád fel. Hasonló rendszer, hasonló kapcsolatok kötik össze a szerveket, még az elvek is hasonlók.
- Persze nem azt mondom, hogy bármelyikünk is disznó volna. *Teszi hozzá, mert gyorsan kapcsol, hogy ez félreérthető lehet az idegen számára, és ha már elmesélhette neki az élményeit, nem akarja, hogy ilyen hamar sértődés legyen a vége.* De valami összeköt minket a disznóval, a csirkével… *Int felé, mert ő hozta fel.* A kutyával, a lóval, még a csótánnyal is. Hogy élünk. De miért? Ezt kutatom én.
- Megértem, ha a fogadós barátom, vagy akár te bolondságnak tartod ezt az egészet, de nem olyan mocskos, mint amilyennek tűnik. Elvégre… A cél szép.
*Kíváncsian figyel, hogy monológjára hogyan reagál a férfi, de ha feláll és távozik, Dora akkor sem bánja már meg, hogy valaki eszesebbel megbeszélhette ezt a dolgot. Ritkán találni értelmes hallgatóságot ebben a városban.*