// Riku, Rini, Quantall //
* Ha majd lesz ideje akkor felcsapja az erdei vadakról szóló tanulmányait, vagy ha már úgy is útba ejti a könyvtárat fellapoz pár bestiáriumot, hogy ne érje felkészületlenül semmilyen nyavalya. Pár szárított gally amúgy is van a táskájában, melynek hasznát veheti ha úgy adódna, másra meg nincs is szüksége a kardján kívül.
Bár nem sokat látott még a városból, de a helyi fogadó elnyerte Yarrod tetszését. Igazából a férfinek minden fogadó tetszik, ahol jól megpakolják az asztalát alkohollal, lehet az akármilyen lepukkant egy csehó. Nem egy hasított szoknyás úri kisasszony ő, hogy válogasson. Amúgy sem tartja túl férfias dolognak, meghagyja azt a szebbik nemnek. Csoda, hogy a vértjéhez színben illő köpenyt talált magának, bár az is igaz, hogy már ideje lenne újat találni. Egy biztos, hogy az éjszakát még itt tölti. Ahogy a hátasa túl fáradt, hogy most induljanak, gazdája meg elég illuminált állapotban van ahhoz, hogy kiessen a nyeregből.*
- Legyen az kívánatos vagy nemkívánatos jár az mindkettő éjjel is meg nappal, mikor az hétágra süt magason. Sajnos ha most indulnék akkor pont szürkületkor érnék az erdő széléhez, ami számomra nem túl előnyös, tekintve, hogy azt sem tudom merre induljak, az erdei nimfák pedig előbb röhögnének ki, minthogy útbaigazítsanak. Nem tudsz véletlenül valakit aki megmutatná az odavezető utat?
* Jelentőségteljes pillantással mereszti szemeit Riku-ra, bár nem túl sokáig, ugyanis a művésznő esztétikusabb látvány a lovag szemének. A dalnokokról megvan neki is a véleménye, de inkább nem szúrja közbe, nehogy valaki megsértődjön a taverna valamelyik szegletében, vagy annál közelebb. Eddig csak szoknyapecér pénzhajhász bárdokkal találkozott, s sajnos ráhúzta a vizes lepedőt a többire is, annak ellenére, hogy Riku nem tűnik egyiknek sem.*
- Látom helyén van az eszed Rokk...Riku. Tarts velem a mágustoronyig. Sok tapasztalt varázstudó megfordul arra, azok meg napokig tudnak beszélni saját avagy más hősök tetteiről. Talán megihlet az egyik egy új balladára. No hát így neked is jó, meg nekem is mert útba leszek igazítva. Kecske is, káposzta is.
* Riku köves megjegyzésére elvigyorodik, mivel ő is gondolt ilyesmire, avagy kisebb állatok csontjaira melyeket majd a lány az asztalra szór. A tündér és az új asztaltársuk közt lévő kis feszültséget észre sem veszi, az érzelmekhez még annyira sincs jó szeme, mint a színekhez.*
- Egy régi jó barátom egyszer azt mondta, hogy senki nem tud változtatni a sorsán. De talán csak azért, mert nem is tudja, hogy min kellene változtatnia, nem igaz?
* A lány kérdésére bólint, s nagy tenyerét Rini kezébe csúsztatja. Kissé bőrkeményedéses a kard markolatától. Osztja a véleményt, miszerint sokkal közvetlenebb az ő módszere, az apró ujjak simításától pedig furcsa érzése támad. Nincs nagyon hozzászokva az érintéshez.*
- Egész korrekt ajánlat! Mézsörünk akad még egy fél kancsónyi, no de a munkáért némi arany is jár. Itt száll meg a fogadóban vagy tovább áll?
* Kérdi a rögtönzött jósnőtől, s mialatt ő a tenyerét vizsgálgatja addig Yarrod a lány arcát. Mielőtt megfogalmazhatna magában valami vele kapcsolatosat a sötételf úgy dönt, hogy mégis csatlakozik hozzájuk. Valahol egyet is ért Quantall megjegyzésével, de olvasott már a régi sámánok jövendöléséről és hallott a holdistennő kegyeltjeiről, kiknek ajándékul adták ezen képességeket. Hogy mindez csak fikció s egy elborult elme agyszüleménye azt nem tudja, de a sárkányokról is ezt mondják, mégis gyermekkorában mutattak már neki egy furcsa eredetű koponyát mely semmilyen lényhez nem volt hasonlatos.*
- Kérdezhetek is, vagy csak azt mondja amit lát?
* Kíváncsiskodik, bár nem áll szándékában félbeszakítani Rini koncentrációját.*