//Visszatérés//
*Még az ételre várnak a hosszú úttól szomjúhozók elszántságával kortyolgatják italaikat. Csendesen peregnek a szavak, holott semmi titkosról nem folyik a társalgás. A kemény körülmények között összeszokott, folyton résen lévő kalandorok sajátja lehet ez, bizalmasan suttogni tábortüzek körül, sejtve, várva a támadást bárhonnan, bármikor. Az öreg mesél, szokásához híven semmiről sem szóló rég megélt, féltve dédelgetett szép napokról.*
-A legnagyobb fogadás volt, szavamra, a legtöbb vendéggel, szinte mozdulni sem lehetett a városban. Mindenhonnan jöttek, özönlöttek a rokonok, lekötelezettek, csatlósok. És persze azok hozták magukkal saját rokonaikat, csatlósaikat, cselédségüket. Három hatig tartott az ünnepély, a Matróna igazán kitett magáért, nem spórolt semmin!
*Ryz csak elgondolkodva kortyolgat, az örök kekeckedő Nok az, ki ismét nem tudja kivárni a történet végét, és csípősen szúr közbe.*
-Már akkor is száz éves voltál, mi öreg? Száz. Pont ennyivel osztjuk el a szavaid.
*A szikár, vén sötételf nem lobban haragra, dühös pillantásokkal kísérve vág vissza.*
-Tizenéves suhanc voltam, de már tudtam mi a tisztelet. Tudod mi az fiacskám? Az, amit komoly, kemény verések árán neveltek belénk.
*A szóváltásra Ryz csak belemosolyog poharába, könnyebb a gyerekkori cimboráját elfogadni olyannak, amilyen, mint nevelni. Ebben kifejezetten hasonlít Botjora. Nagy sóhajjal teszi le poharát. Botjo. Vajon mi lehet a csibével? Ezerszer jutott eszébe a kislány, s csak remélni meri, hogy unokahúga gondját viselte.*
-Magam szívesebben hallanék az új Matrónáról, mint a régiről.
*Szól közbe a megtermett harcos végett vetve az ifjú, és az öreg szócsatájának. Nyilván Ryztől vár választ, és nyilván nem lepődik meg, ha az késlekedik, illetve nem lesz túl részletes.*
-Már elmondtam mindent. Új hírekkel, majd csak holnap szolgálhatok.
*Greik értőn, kimérten bólint, és ismét szószátyár társuk veszi fel a fonalat.*
-Engedélyezni fogja, hogy visszatérjünk, ugye főnök?
*Nok felelőtlen lezserségének álcáján egy pillanatra át üt az őszinte aggodalom. Bármit is szeretnének társai, bármire is vágyak készek alárendelni magukat a Dwirinthalen nagyasszony akaratának.*
-Bízom benne. Ez lenne a Család érdeke. Nem kell aggódnotok, én, mint a Család diplomatája, egyértelműen a Család érdekeit fogom képviselni a Matrónával szemben.
*Gúnyos kis mosollyal, a "család" kifejezést megnyomva nyomatékosítja szavait, majd pontosít gyorsan a záráson.*
-Öhm, mellett. Természetesen.
*Valamiért ismét harsány röhögés támad, nem az Úrnőnek szól ez, régi harcostársakként értik a régi tréfákat. Vagyis pontosan tudják mindhárman miféle diplomata volt annak idején Ryz úrfi.*
-Ha nem lennél nemes piszok jó szélhámos lehetnél Főnök.
*Derül hangosan Nok.*
~Nem mintha a kettő kizárná egymást.~