//Tayana//
*Már a bejáratnál megcsípi orrát az ételek illata, amitől azonnal tüsszentenie kell. Felemeli szemöldökét és hunyorog, nem szeret tüsszenteni. Kis korában hallott egy mesét arról, hogy minden tüsszentéssel a lelke egy darabja távozik belőle, amit persze nem hisz már el, de mindig eszébe jut ez a mese. Meg persze az is, aki ezt mesélte és ahol. Tayanaval megáll az ajtó előtt, felpillant rá, majd látva, hogy a nő megadta a lehetőséget arra, hogy belépjen, meg is teszi. Nem tudja, csak jóindulatból, vagy nem szeret idegen helyekre belépni, mindenesetre kinyitja az ajtót és belép rajta. Páran vannak csak, aminek Rhoen örül. Miután ezt konstatálta, csak akkor kezdi a helyet is megnézni. Hamar rájön, hogy lehet itt majd aludni is, legalábbis, ha nem csal az a gondolata, hogy igen, az a falépcső szobákhoz vezet. Rhoen helyet foglal a hátsó asztalok közül az egyiknél és amennyiben Tayana követi, felel neki. Igen, hallotta a kérdést, csak előtte biztos helyet akart foglalni, egyrészt, hogy szép nyugodt hangon tudjon beszélni, nem túlkiabálva a piac zaját, másrészt, hogy össze tudja magát szedni előtte.*
- Nos... *Kezét összekulcsolja az asztalon, két hüvelykujjával játszadozik kissé zavartan.* Elég messziről jöttem. Tudod ott a városokat klánokról nevezik el. *Sűrűn pislog, miközben próbálja rövidre fogni a kis beszédet.* Szóval a klán, ahol születtem, onnan el kellett jönnöm és egy másik klánban találtam otthonra. *Megköszörüli a torkát. Nem gondolta volna, hogy attól, hogy beszél ezekről, sokkal könnyebben akar gombócosodni a torka, mint amikor eszébe jut. Persze arra gondosan ügyel, hogy a másik semmit se vegyen észre belőle. A történetet igyekszik semlegesen mesélni, így kivesz belőle olyan részleteket, amitől érzelgőssé válna.* Aztán egy háború miatt el kellett jönnöm onnan. *Valószínű elég szakadozott lett a mondanivalója és nehéz a mondatfoszlányokat összerakni, de most először beszél bárkinek is úgy Mindenről, az egészről.* Röviden ennyi. *Pillant fel a másikra, de így utólag mégis úgy érzi, még így is túl sokat mondott, ami a másikat nem érdekelte talán. ~Annyi is elég lett volna, hogy klánterületen éltem és háború miatt kellett eljönnöm.~ Legszívesebben most elsüllyedne, érzi, ahogy minden testrésze megfeszül. Azért is pipa magára, amiért egy egyszerű beszélgetés miatt így feszeng. Ujjai már nem játszanak, összekulcsolt kezei megfehéredve kapaszkodnak egymásba, de tekintete mélyen Tayana szemeiben kutatnak.*