//Második szál//
//A Nemes, a Mester és az Átok//
*Nem tudja, hogy ennyire betett volna neki a bor, vagy valami nagy baj történhetett a világgal, de azt állítja az ő régi cimborája, hogy csak iszogatnak. Hatalmasra nyílt szürkékkel néz rá, mint aki nem hiszi amit hall. Továbbra sem hiszi.*
- Csak isztok!?
*Ismétli visítva.*
- Valld be, hogy meg akarod lopni!
*Nyújtja ki kezét, rámutatva az ott ülőre. Jó, be van rúgva, mit várunk tőle? Fogalma sincs, hogy hol van, hogy mit csinál, hogy mit mondd, szemei előtt csak Thadiort látva, azt is homályosan. Feje szédül, gyomra ugrándozik, egyszóval pocsékul van.
Ám ekkor az idegen Nemes szólítja meg.
Lassan, nagyon lassan fordítja felé a fejét. Csak egy szót tud kivenni tisztán, az is…
Érzi, hogy a nyál összefut a szájába, arcára grimasz ül ki, elcsúnyítva amúgy sem szép ábrázatát.*
- Ha még egyszer hölgyemnek mersz hívni, a tengerekre esküszöm, hogy a következő adag gyomortartalom a ruhádon fog landolni.
*Közli finoman és nőiesen, ahogy az elvárható tőle. A legutóbbi ilyen esetnél legszívesebben elvágta volna az elf torkát. Még hogy ő hölgy. Kikéri magának!
De a téma máris érdeksebb témára fordul. Most a Mesteren a sor, hogy hitetlenkedjen vele szemben. Szürkéibe könny szökik, majd hátravágja magát a széken, fejét is hátrahajtja, s hamis könnyek kezdenek el potyogni szeméből.*
- Leivott… *Szipogja.* - Egy ork… Valami lőrével. Nem, nem rum volt. *Dől végül az asztalra, homloka koppan rajta hangosan. Pár pillanat erejéig el is hallgat. Elájult volna? Újabb agyrázkódás? Meghalt?
Aztán hirtelen emelkedik fel.*
- Bor! Az volt az az átkozott! Hogy mi sör? Hagyjuk már, az meg se kottyan! De a bor! Az de szar! És igen! Nem szóltál! Azt sem tudtam, hogy élsz, csak úgy eltűntél, megint!
*Ejti ki egyszerűen a szavait, melyeknek számára van jelentősége. Lehet, hogy csak számára. Ebből a Nemes is kitalálhatja, hogy igen, ivóversenyen volt, még ha rögtönzött is volt.
Aztán jön a lopás kérdés, amit nem ért, és csak nagy szemekkel mered a tagra, majd az újabb kérdés.
Nem, nem a kérdéssel van a gond. A végével. Arca akaratlanul is grimaszba fordul. Játszhatnák ezt napestig, mindig így reagál erre, nem tehet róla.*
- Én figyelmeztettelek.
*Büffent egyet, majd ránéz Thadiorra.*
- Én figyelmeztettem nem?
*És lassan fordul is vissza. Igen, a lány sose a megfontoltságáról volt híres, ha legalább egy olyan tag a közelében volt, akire bármikor, bárhol számíthat. Még egy cellában is, vagy az ép azelől való menekülésben.*