//Rodawke//
-Azt hiszem, annyira azért nem leszek részeg, hogy ne tudjak felmenni.
*Vigyorodik el szélesen. Vette a lapot, s bár általában nem szereti az ehhez hasonló megjegyzéseket hallgatni, most túl fáradt ahhoz, hogy megharagudjon érte, vagy felvilágosítsa a férfit arról, hogy tudnia kellene, hol a helye.
Igen, valóban fáradt. Alapjában véve már jó ideje nem tartozik a barátkozós fajtához, sem a csevelygőhöz, most mégis jól esik a társaság. Hosszú ideje van már egyedül, és a beszélgetés, akármerre is fordul az iránya, legalább eltereli figyelmét a fájdalomról. Mert kapott ugyan erre való löttyöt a gyógyítótól, de nem híve az ilyesminek. Általában addig húzza-nyújtja az ilyesmit, amíg csak lehet.*
- A környezetétől? Mert több ilyen szabad szájú is volt a környezetében?
*Rákacsint a férfira, nehogy véletlen sértésnek vegye az imént hozzá intézett szavakat. Közben végre iszik, hiszen ha a száját jártatja, sosem érkezik meg az a vágyott szédelgés, ami majd reményei szerint segít leküzdenie az álmatlanságot.
Csak néhány kortyot tud nyugodtan inni, a madár összeszedi bátorságát, és vállára röppen. Szerencsére az épebbikre. Nabii először tágra nyílt szemekkel mered Rodawke-ra, majd ábrázata fintorgásba fordul, ahogy megérzi, hogy az állat hajában motoszkál.*
-Fészket ne rakj belőle!
*Préseli ki fogai között az akár fenyegetésnek is felfogható tanácsot. Szerencsére nem kell sokáig állnia a madár szemtelenségét. Fel is lélegzik, mikor válla megkönnyebbül. Viszont öröme sem tart hosszú ideig, ugyanis a madár talál valami újabb piszkálni valót - méghozzá még mindig rajta.*
~Valóban szeret bújkálni!~
-Eredsz onnét?!
*Szól rá ezúttal valamivel erélyesebben. Nem akarja elveszíteni inge gombját, valahogy úgy érzi, nem venné ki magát jól, ha a ruha még a mostaninál is többet engedne látni testéből. Főleg itt nem, ezzel az alakkal szemben, aki így sem fél csípős megjegyzéseket tenni.
Remélhetőleg hirtelen felcsattanó hangja odébb ijeszti majd a madarat. Ha így történik, Nabii újabbakat húz az üveg tartalmából, mintha mi sem történt volna.*
-Ez... *a ruha alól előbukkanó vastag kötés felé kap* -Hosszú mese. De az biztos, hogy soha többé nem teszem a lábam sem hajóra.
*Még meg is ingatja fejét, miközben magában ismét fogadalmat tesz erről, ma már legalább harmadszor.*