* Valami rémlett korábbról Antének a félénk, butácska orkról, ki most is vele szemben ül, de remélte, hogy ha egyedül barangol, csak ráragad az emberektől néhány szó. Persze még van ideje, hiszen bár nem az eszéről, vagy szókincséről híres, így is messze túlszárnyalja egy pár fajtársát. Ráadásul ő még húsz éves sincs talán, szóval van rá ideje, hogy tanuljon. Persze csak óvatosan, nehogy a végén valamiféle városi bohóc váljék belőle.
A visszakérdezésekre sóhajt egyet, majd megvakarja fejét. Az igazat megvallva ő sem biztos az összes általa használt szó jelentésében, csupán azért használja, mert hallotta másoktól is - leginkább emberektől -, így ragadtak rá. Ez a kölcsönös nyelvcsere azonban szinte elkerülhetetlen, ha két eltérő nyelv találkozik, hiszen biztosan vannak dolgok, amiket csak az egyik nyelv használói ismernek. *
- A tucat... Azt jelenti, hogy sok. A vár meg... * Ezt már kicsit nehezebb megfogalmazni, aztán eszébe jut valami. Méghozzá, hogyha Dargal kötni tudja valamihez a fogalmat, akkor talán az is kiderül, hogy már korábbról ismeri a szó jelentését. *
- Csak hallottál már régi történeteket véres összecsapásokról. Amikor lerohantuk a gyengevérűeket... * És lám, máris egy olyan szó, amit ő is csak megtanult valahonnan. Mondjuk ez esetben másik fiától, Gravaktól, de könnyen meglehet, hogy amaz is csak hallotta valaki mástól ezt a kifejezést. *
- Azok meg megfutamodtak és falakat építettek maguk köré, azt remélve, hogy akkor nem foglaljuk el őket. Na, ezek a falak a várak. * Reméli, hogy nem fogalmazott túl érthetetlenül és azt is, hogy nem az lesz a következő kérdés, hogy "mi az a történet?", vagy "mi az a fal?".
Ezek után továbbra sem kap választ a kocsmás kérdésére, csupán egy visszakérdezés érkezik. Ismét. Nem lesz zökkenőmentes ez a beszélgetés, ha ilyen kevés szót ismer az ifjabbik Lewonor - merhogy a visszakérdezést Ante úgy veszi, hogy ezt a szót sem ismeri fia. Újabb hosszas sóhajtás a nagyobbik ork felől, most keze is ökölbe szorul, de ennél több nem történik, csak egy kissé számonkérő hangnemű kérdés hallatszik még. *
- Nem tudod, mi az a kocsma?! * Újra fejét vakargatja, majd karját leejti az asztallapra, mire az egyik megmaradt kukac összepréselődik alatta. *
- Most is egy kocsmában ülünk. ~ Elvileg. Mondjuk ez nem is olyan biztos már. Kocsma-e a kocsma, ahol nem adnak enni és inni? ~ Vagy legalábbis régen kocsma volt. Tudod, ahol lehet sört vedelni és enni. Már, ha fizetsz... Vagy, ha sikerül kirabolnod. ~ Ó, csak azt ne mondd, hogy a sört sem ismered! ~ * Magyarázza, majd hátranéz, hogy a fogadós mennyire figyeli őket és beszélgetésüket, valamint nem dönt-e úgy, hogy elege van az orkokból és kidobja őket. Ám egyelőre úgy tűnik, van jobb dolga is, minthogy két orkkal leálljon vitatkozni úgy, hogy semmi támogatása nincs, ráadásul egyelőre galibát sem okoztak - már, ha a gilisztás-földes asztallapot nem számítjuk. *