- Én is messziről jöttem hölgyem. Ma érkeztem és egyből betértem ebbe a szép fogadóba. Nem igazán tudom még, hogy hogy mennek errefelé a dolgok, de próbálok majd alkalmazkodni az itteni szokásokhoz.
*Miközben e szavak elhangzanak a száján, jól megnézi magának a két jövevényt. Idegenek, nem tud róluk semmit. Mégis valami azt súgja neki, hogy egyelőre szavazhat még bizalmat a számukra. Megnézi magának mind a két személyt még egyszer külön-külön, óvatosan méregetve őket, nehogy észrevegyék, hogy gondolatban többet szeretne kideríteni róluk.*
"Ez a hölgyemény is nemrég érkezett ide, csakúgy, mint én és állítólag messziről jött. Kissé furcsa a beszéde. Vajon mitől lehet? Nem akarom megsérteni, ezért egyelőre nem kérdezem meg. Na és itt van ez a Mitar nevű figura. Kedvesnek tűnik és egyfajta elegancia sugárzik belőle. Az imént a barátjának nevezett. Ez kedves tőle. Remélem, hogy kialakul valamiféle barátság hármónk között. Sok felé jártam már és annyit megtanultam, hogy barátokra szert tenni egy nagyon fontos dolog, főleg egy idegennek egy idegen városban. Kinartothnak sem lehet könnyű újnak lenni itt. Azonban hála Mitarnak, most nem egyedül ücsörgünk itt a kályha közelében, hanem egymás társaságában, iszogatva."
- Kedves Mitar, ha tényleg nem esik a nehezére, én szívesen venném, ha elkalauzolna a városban. Azt hiszem, hogy ez Kinartothnak is jól jönne.
*Nerrad egy új vendégre lesz figyelmes, amint az belép a Pegazus fogadóba. Nézi, nézi. Valami... Mintha... Lassan kristálytisztává válik előtte a látvány. Egy ork az. Itt. Most. A fogadóban. Elgondolkodik.*
"Vajon mit keres itt egy ork? Remélem nem fog bajt keverni! Az a kevés ork, akivel találkoztam nagy ritkán mindig elég agresszíven viselkedett. Ráadásul annyi bizonyos, hogy őket senki sem kedveli. Gondolom errefelé is így áll a helyzet. Vajon ennyire öntelt és egyúttal bátor, hogy ide merészkedik? Mi hozhatta ide? Remélem nem lesz semmi balhé abból, hogy itt van."
*Az ork eközben már a fogadóssal beszél.*
"Nahát, nahát.. Úgy látom a fogadós arcvonásaiból, hogy nincs ínyére az ork ittléte. Talán fél, hogy kitör valami balhé?
Az ork viszont nem tűnik agresszívnek, sőt... Mintha kissé aggódna amiatt, hogy itt van. Mindenesetre én nem ítélek el elsőre senkit külső alapján. Amíg nem csinál bajt, addig nincs vele gondom."
*Aztán Nerrad Kinartothra tekint.*
- Bocsásson meg Kinartoth, mit is kérdezett?
*De mielőtt megvárná a választ, már folytatja is.*
- Ja igen, említette a mágiát. Azért jöttem ide, hogy mágiát tanuljak. A bácsikám egy mágus volt és remélem, hogy egyszer én is olyan nagy tudású mágus lehetek, mint ő volt. Sajnos a szüleimet hamar elveszítettem, aztán ő nevelt fel. Néhány hónapja meghalt és... Nos... Most itt vagyok és szeretnék új életet kezdeni.
*Arca megrezzen, tekintete szomorúvá válik és üressé, ahogy visszagondol a régmúlt eseményeire. Eközben reméli, hogy nem kérdezősködnek erről bővebben, ugyanis nem szeretné, ha tudnák, hogy a mágiával kapcsolatos nagy hatalmú tudása szertefoszlott pár hónapja egy balul elsült újfajta varázslat kísérlete során. Azért jött ide, hogy újból megtanuljon mindent, vagy valami módot találjon, hogy emlékezhessen a régi tudására.*
A hozzászólás írója (Nerrad Mac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.10 01:13:43