// Esti hírek – Caleth //
- Ne haragudj, ha ezt nem kimondottan tudom értékelendő eredményként számon tartani. *Mosolyogja, már ami a férfi figyelem felkeltési módszerét illeti, bár tény, hogy jó ideje mást sem vizslat szürkés lélektükreivel, mást sem hallgat árnyaltan hegyes füleivel, mint a szemközt ülő roppantul magabiztos emberformát. Ám most, hogy volt szívélyes felhívni a figyelmét az oldalvást helyezkedő szakállas kéjencre, úgy felé is vet egy nyugodt, ámde a végletekig lekezelő pillantást. Ebből is látszik, hogy kellően megbolygatta a lelki békéjét Caleth, mert máskülönben csak kedvesen mosolyogna, hogy a következő körben egy minden lében kanál, bájainak már csupán a látványára is csicsergő férfi egyednél próbálkozzon a legfrissebb pletykák megszerzéséért, most viszont képtelen lenne egy újabb idiótát elviselni. Persze, hogy ezt a változást bárki észrevehesse, ahhoz magának Katrëynnek kéne lenni, mert nagyon nem tart a közelében barátokat, barátnőket, akik a jó ismeretség révén fellelhetnék a változást.
Legközelebb már csak akkor tekint vissza a sármos úrra, amikor az újfent vajmi roppant magabiztos magyarázattal áll elő a figyelmét és az italra való meghívás elmulasztását illetően, amelyre a nő csakugyan nem hajlandó reagálni. Távol álljon tőle, hogy még tovább táplálja ezt a láthatóan csillapodni nem akaró tüzet, amelyet balga módon alaposan megbolygatott. Persze az kétségtelen, hogy valahol ő is élvezi a piszkálódások hadát, no meg, hogy végre nem az unalmas köröket futja egy szerencsétlen félnótással, aki már annak is örül, hogy hozzászólt egy ilyen tehetős kisasszonyka, de ez sem tart örökké, körülbelül addig, ameddig a nevét nem becsmérli a férfi.
Szúrós pillantással hagyja meg Calethnek a győzedelem mámoros aromájának ízlelgetését, legalábbis, ameddig le nem gyűri magában a dühöt, és össze nem szedi magát egy haloványka, ámde a számára kielégítő riposzttal.*
- Nem kell ahhoz hosszúnak lennie, hogy a magadfajtáknak nehéz legyen felfogni, de örömmel veszem, hogy ezek szerint ilyesfajta korlátok nem gátolnak abban, hogy jó időre megjegyezd a nevemet. *Ismét visszatér ajkainak sarkába a nyugodt, bájos mosoly, ám érződik valami a levegőben... Akár a vihar előtti csend, úgy lappang körülöttük a nő elnyomott feszültsége s türelmetlensége, melynek során valószínűleg perceken belül ki fog törni belőle kíváncsiságának kielégületlenül maradása és az eltékozolt, drága idő nyomasztó terhe.*
- Nem szeretném elrontani az örömödet, szóval igazán hálás vagyok, hogy láthattam valami újat, és történhetett velem valami ebben a rendkívül ingerszegény életemben... *Szólal meg, igyekezvén felvázolni mihamarabbi távozásának lehetőségét. Közben egy húzóra kiissza a pálinkás pohár tartalmát, majd egy aprócska fintort követő elégedett sóhaj révén a kesztyűit is elkezdi visszahúzkodni vékony ujjaira.* De attól tartok, barbár uram, aki álruhában érkezett, hogy a hozzám hasonlatos fehérnépnek már magasan jár a hold, hogy itt üsse az idejét a Pegazusban. *Magyarázza, ajkait már nem fárasztva mesterkélt mosolyával, addig is felkel a székből, és a kabátkáját is visszaveszi magára, hogy a gazdagnegyedig tartó rövid séta alatt se hűlhessen meg nagyon.*
- Ohh, ha egyet még szabadna megjegyezni. A részeg mocskoknál nagyobb sikerre tehetsz szert, ha mindenáron információt akarsz kihúzni az emberekből. *Könnyed, lágy mosollyal jegyzi meg bizonytalan talajon ingadozó megállapítását, amelynek valóságtartalmában épp annyira biztos, mint Caleth abban, hogy mit is keres a fogadóban egy hozzá hasonlatos nőcske, mindenesetre a lehetséges reakcióért megérte a próbát.
Még megvárja, akad-e bármi foganatja egyelőre légből kapottnak tűnő megjegyzésének, aztán szemérmetlenül faképnél hagyja ő macsóságát a Pegazus égő széntől és alkoholbűztől terhes légkörében.*
A hozzászólás írója (Katrëyn Briara Lydi'aleera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.04 15:33:57