Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
15420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-22 20:05:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nae, Rynizz//
*A mélységi értékeli a tréfát és azonnal rá is kontráz. Ezen aztán a félvér őrmester harsányan felnevet, miközben a kis híján kialudt pipáját próbálja újra életre kelteni. Talán éppen a hirtelen támadt nagy hangzavarnak köszönhetően Nae magához térni látszik, de csak azért, hogy néhány újabb összefüggéstelenül eldünnyögött szó után hangosan koppanjon a feje az asztalon, elpusztítva az óvatlanul az útba helyezett péksüteményeket. Rynizz újabb tréfáját ismételt kacajjal jutalmazza.*
-Úgy tűnik. Pedig igazából nem az az édesszájú fajta.
*Ahogy a másik férfi felkel, hogy alélt társukat felkísérje a szobájába, Cotys először hitetlenkedve nézi a jelenetet.*
-Azért ahogy nézem már te sem állsz a helyzet magaslatán. Na figyelj!
*Megtámaszkodik az asztalon, hogy peckesen felálljon, lefőzve ezzel a kormost. Aztán még háromszor próbálkozik mire sikerül. Az eset hatására lehervad a kaján vigyor a képéről. Ahhoz képest, hogy nem tervezett duhaj estét, elég rendesen sikerült becsípnie. Még azt a zenész csajt se hívta meg egy italra, csak, hogy ne legyen gond. Erre tessék. Végül sikerül egyenesen megállnia a lábán, és fogai közt az immár újra füstölgő pipával, a maga oldalán ő is felnyalábolja az elf lányt.*
-Gőzöm sincs. Nem szoktam érdeklődni a beosztottaim fehérneműje iránt. De ettől a csajtól kitelik.
15419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-22 19:40:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Csak fejét ingatja Ald szavaira, micsoda csalódás.*
-Elfek, még a langyos tejtől is kidőlnek.
*Helyezi a kérdéskört etnikumi magaslatokba.
Figyeli az őrmestert, ki merészen a szuszogó nőhöz hajol, majd nevet fel a rövid összefoglalón.*
-Igen. Mintha határozottan horkolást hallanék magam is.
*Kissé már összefolynak szavai, miközben valahogy be is lassulnak, de még bőven az érthető tartományban marad.*
-És most elképzelem, ahogy felébred saját röfögésére, majd másokon veri le a port miatta. Akik amúgy ébren, rettegve bámulják a plafont egész éjszaka, mert nem mernek mit tenni a horkolóval. Lehet esténként sorsot is húznak, hogy ki legyen az az éji bűnbak.
*Kacag hangosan, mert ez vicces. És a fahéjas kalács is vicces. Még a földre hulló pogácsák is.*
-Úgy sejtem nem sósra vágyott.
*Röhögi ki most meggyalázott vacsorájukat, majd nagy sóhajjal kezd feltápászkodni. Picit megszédül, ezért pár pillanatig támaszkodik az asztalon, aztán int Aldnak.*
-Gyere, vigyük fel, mielőtt rázendítene, aztán felébred, és vérengzést rendez.
*Ingatagon lép Nae mellé, és a nőt karolva balról próbálja felhúzni a székről.*
-Eh, mi a franc, van vagy egy mázsa. Acélbugyit hord?
*Pillant értetlenül, de kaján vigyorral Aldasra válaszért.*
-Mondjuk, hamarosan úgyis kiderül. Segíts már!
*Rángatja fel az elfet a székről, annak karját saját nyaka köré fonva, és derekát karolva.*
*Egy pár másodpercig semmiféle hangot nem ad ki, mintha még levegőt sem venne, majd egy hangos sóhaj után egyenletesen szuszogni kezd. Elaludt, kétség sem férhet hozzá. Valamennyire hallja Ald és Ryz beszélgetését, álmában válaszol is nekik egy "baszódjatok meg"-et, ezt persze egyikőjük sem hallhatja, ő viszont elégedetten elmosolyodik. Még egy kis nyál is összegyűlik a szája sarkában. Szerencsére nem kezd neki horkolni, azt csak nagyon ritkán szokott, mikor fáradtan dől be az ágyba és hanyatt fekszik. Cserébe viszont álmában beszélni kezd.*
-Fahéjas kalács *suttogja boldogan, de hogy ez hogy jön a képbe, az rejtély marad.
Nem sokáig bírja megtartani pirosló fejét, így az hamarosan hangosan koppan az asztalon. Azonnal fel is riad, és hirtelen nem tudja hol van, még reflexből a kardjáért is nyúl.*
-Mi a picsa? *kérdi nyúzottan, vörös szemekkel körbenéz, majd rájön, hogy még mindig a Pegazusban van. Álmában pedig már a barakkban feküdt, egy hatalmas meleg és puha baldachinos ágyban... Mondjuk gondolhatta volna, hogy nem igazi.*
-Nae csucsul *nyögi még ki, mint valami óriásbébi, majd visszafekszik az asztalra, közben pedig lelöki onnan a pogácsát.*
15417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:41:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyot sóhajtva kortyol ismét a sörébe. nagyon csalódott a szeme, hisz nem lát semmi érdekeset. Senki sem veszekszik, senki sem készül verekedni, olyan ez a kocsma, mint a nyugalom szigete. Egy magas elf is csak egy teát kér ki és elvan a maga kis világában. ~De uncsi ez a kocsma.~ Persze ez csak őt zavarhatja, mást valószínűleg örül neki. Egy torok köszörülés érkezik a háta mögül, így megfordul, megnézni mi az. Mikor egy papírost talál felcsillan a szeme, hisz minden üzenet amit kap nagyon szórakoztató szokott lenni, így magához veszi és megnézi annak tartalmát. Izgalmas útnak nézhet elébe, úgy néz ki az élet most másfelé zajlik, szóval ideje továbbállnia.*
-Köszönöm! *Lehúzza a maradék sört és a korsót lecsapja a pultra, majd lepattan az ülőalkalmatosságról és távozik a fogadóból.*
15416. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-20 16:59:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Atehaner//
*Sajnálja, hogy a férfi ilyen szűkszavú. Sokáig elhallgatná a történet részleteit, kik bántak el vele, hol, milyen büntetéseket kapott és miért. Nem találkozott még senkivel azelőtt, akinek hasonló múltja lett volna, szeretne minél többet megtudni róla. Talán még párhuzamot is vonhat a sajátjával, habár őt nem idegenek bántották, és nem is a faja miatt.*
-Akkor ezek a hegek az arcodon...?
*Nem fejezi be a kérdést, érzi, hogy kezdi elvetni a sulykot. Megannyi kérdés kavarog a fejében, de nyelvébe harap, nem akarja mindet a félvérre zúdítani. Pár másodpercig csendben ücsörögnek, Nara a csúnya hegeket bámulja, majd a kérdésre meglepetten kapja fel a fejét.*
-Jaj, én nem...
*Szabadkozik. Attól fél, Ate félreértette a rámenősségét. Nem vár el tőle semmit, főleg nem azt, hogy végigkísérgesse a városon, mint egy testőr. Mert pont úgy néznének ki egymás mellett: a mosolygós, ártatlan tekintetű apró lány, és a komor, nagyra nőtt, izmos kísérője, tele sebhelyekkel, amit nyilván valóan szolgálat közben szerzett. Helyesek lennének együtt, a kontraszt gyönyörködtet.*
-Igazán nem szükséges, csak ide megyek a szegénynegyed közelebb eső szélére. Nem akarok a terhedre lenni.
15415. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:17:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Szokásos, világfájdalmas arccal lép be a fogadóba, miután felmelegítette egy kicsit a végtagjait a Fürdőház meleg vizében. A pár órája még dideregve cipelte haza egy kedves szolgáló segítségével a súlyos árut, amit a nemesektől vett; ehhez képest a Fürdőházban és a Fogadóban való ücsörgés egészen kellemes.
Kiválaszt magának egy üres helyet, és percekig csak csendben bámul ki zöld szemein keresztül. Lassan, unottan átfutja a kínálatot, de nem igazán tud döntésre jutni. Végül mégis csak rendel magának egy Teát 4 aranyért, majd elővesz egy papírt, tollat és tintát.
Újra percekig tartó, üres bámulás következik amíg a tea csak hűl. Lassan belekortyol a forró italba, majd díszes betűket kezd el festeni a papírra.*
15414. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:15:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Loyenara//
- Megszöktem.
*Bólint válaszul, és a lány ártatlan szemeit vizsgálja.*
- Aztán visszavittek. Megint megszöktem, és most itt vagyok.
*Régebben rengeteget vívódott lélekben, majdnem megölte magát, ha nincs az a nő, aki megmenti. Alig élte túl a lelki gyötrődést, most még is itt van, erős, de csak mert a Vérúr lehetőséget látott benne.*
- Nem csak vertek. Kaptam ostorral, és mikor beleszerettem az úr lányába, mert ő nem bántott, késsel is.
*Halkan sóhajt.*
- Egész nap itt szeretnél ücsörögni, vagy elkísérjelek valahová?
15413. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-19 21:28:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Szép meg jó, mindig megérkezni a városba, na de a legjobb mindig leülni és lepihenni kicsit, nem mintha fáradt lenne a szőkeség. Csípőjét ringatva sétál a pultoshoz és helyet is foglal a pultjánál.*
-Hali, egy frissen csapolt Vajsört kérek! *Ezzel a lendülettel már tolja is az italért járó 12 aranyat a kocsmárosnak.* Egyelőre ennyi, köszönöm. *Mosolyog kedvesen, majd hátat fordít a pultnak, ahogy megfordul a széken és kecsesen keresztbe téve a lábát, a sörét a szájához emelve körülnéz, kiket evett ide a fene még. Nem igen lát ismerős arcot, na de attól még megfigyelheti nem túl feltűnően persze, ki hogy viszonyul a tárához vagy társaihoz. Miközben iszik, legalább van mivel lekötnie magát.*
15412. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-18 18:11:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nae, Rynizz//
*A nő kezd összefüggéstelenül hablatyolni, a félvér kissé gyanakodva méregeti a közlegényt miközben alig észrevehetően csúszik arrébb, nehogy a bármelyik pillanatban előbukkanó róka beterítse, elrontva ezzel az amúgy egészen jól beindulni látszó estét. A mélységi ételt és újabb kör italt rendel amit Cotys elégedett vigyorral üdvözöl.*
-Úgy néz ki. Pedig az előbb még milyen kis harcias volt.
*Felel közben a férfinak, még mindig mosolyogva.*
-Azzal elkéstünk. Már rendesen be volt állva, mikor ránk talált.
* Közben érdeklődve nézi ahogy Nare nemes egyszerűséggel elalszik. A csapos töri meg az eszmecsere fonalát, és Rynizz egy szobát is kivesz, melyen az őrmester kissé meglepődik, de a másik rögtön magyarázattal is szolgál, amit sűrű bólogatással nyugtáz. Ünnepélyesen emeli köszöntésre a poharát.*
-A menyecskékre!
*Ezután megjátszott érdeklődéssel hajol a lány közelébe és egyik füléhez emeli a kezét, akképpen ahogy a süket nagypapák szokták, hogy jobban hallják amit mondanak nekik.*
-Te! Ez horkol? Na szép. A végén kiderül, hogy ő az a bizonyos vaddisznó a közlegények szállásán, akiről olyan nagyon érzékletesen mesélt az imént.
*Saját tréfáján jót derülve nyúl a tálba egy pogácsáért.*
15411. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-18 17:44:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A nő kérdését érti, ám válasz nélkül hagyja, inkább aggódó pillantásokkal vizsgálgatja annak arcát, hoz ítéletet gyorsan, majd lemondó sóhajjal, apró fintorral rázza meg fejét.*
-Azt hiszem elvesztettük.
*Pillant szomorúan Aldasra, és vigyorodik el.*
-De hát nem asszonynépnek való szakma ez.
*Kacsint cinkosan legújabb szesztestvérére, úgy, mintha maga annyira bírná a piát, és nem fuldokolna minden korty töménytől.
Azért lendül keze a magasba, és inti körükbe a csapost, kiáltva máris óhajait.*
-Étket a hölgynek, és még egy kör pálinkát nekünk!
*Közben a szöszke bóbiskolni látszik, legalább addig se hányja körbe a társaságot. Remélhetőleg.*
-Talán a friss levegő is jót tenne.
*Vonogatja vállát Aldnak, holott ha az számított volna, talán már éreztetné hatását, tekintve percekkel ezelőtt tértek csak be odakintről.
A közéjük toppanó csapos öreg róka az iparban, egy nagy kosár sós pogácsát tesz az asztalra az italok mellé. Feltehetően sokat óhajt még legombolni a költekező trióról, Ryz pedig nem hagyja cserben.*
-Írjon egy szobát is a számlánkhoz.
*Következő szavai már újra az őrmesternek szólnak.*
-Fektessük le.
*És marad ülve, az újabb kupicát emelve a félvér felé.*
-Majd, ha ittunk a kapatos, kikapós menyecskékre is!
15410. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:17:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sevarier le Girard//
*Előbb Daranel mesél, majd a törpe kezd bele.*
-Háborúban a tisztesség nagyon a háttérbe szorul. Hisz ki nézi, hogy hogyan győztünk? *teszi fel a költői kérdést egy teátrális kézmozdulattal megspékelve.* -Senki. A jövő nemzedékének csak a név marad fent, a körülmények nem. Ettől még nem pártolom a hátbatámadást, de tény, hogy háborúban mindet szabad és minden eszköz bevethető!
~Bolond, ki másképp gondolja.~
-Szép és dicső dolog is a tiszta párbaj. *mondja kissé sóhajtva, mintha valamiféle mesebeli dolog lenne csupán. Eszébe is jut, hogy az óriásnővel párbajuk lenne a füves pusztán, ami lassacskán esedékes.*
-Az a legfőbb erősségem.
*Mert van neki ám több is, de mégis ebben lett híres, legendás kiválóság.*
-Öhm... milyennel? *kérdezi, döbbenetét alig tudja leplezni.* -Minden tisztelettel, de. *forgatja kínosan fejét, hogy vajon nem e hallotta más is azt, amit a törpe az imént mondott.* -Negyven kilós íj a világon nincs. Egy lovagi vértezet nagyon maximum annyi. A számszeríjak átlagosan három-négy kiló körül vannak, a nehezebbek hat-nyolc. Az olyan hosszú íj, ami nekem van, az meg töredéke ezeknek.
~Te jóságos ég...~
-A törpék nem az íjászatukról híresek, az ő erejük másban rejtezik.
15409. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-15 22:21:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
- Derék, derék *Hümmög válaszul asztaltársa mondandójára. Talán nem is figyel teljes szívvel. Ehelyett inkább valamit nagyon rág magában. Végül mikor Daranel elhallgat ő kezd beszélni. Feltápászkodik kényelmes elterüléséből és előre hajol ültében. Mondandóját egyre hevesebb gesztikulációval kíséri.*
- Tudja szerintem az egésznek a lényege a gerinc. Hol van abban a tisztesség ha fogom magam és lesből megölök valakit aki nem is tudja hogy miért hal meg. De ne szaladjunk be ennyire a morál sűrűjébe. Hol van abban a gerinc ha beosonok egy táborba, elviszek mindent, aztán eltűnök és soha senki nem tudja meg hogy ki volt és miért? Akkor nem is jelent semmit az egész. Érti? Az egésznek a lényege a gerinc, én azt mondom. Oda kell állni az ellenfél elé és ki kell hívni őt. Lehet hogy egy párbaj lesz belőle, lehet hogy majd csak évek múlva jön el a pillanat amikor egyikőjük előlép az árnyak közül és szemtől szemben teljesíti be az ígéretet. Vagy hogy a korábbinál maradjunk, az éjszaka, míg az ellenfelünk alszik felpakoljuk a készleteit és a nevünket belepisáljuk a hóba. A lényeg hogy tudassuk, mi voltunk a jobbak. Hogy kiálljunk és egyenes derékkal nézzünk szembe... azzal amivel kell.
Nem, nem volt benne semmi lesből támadós, oldalba kapós. Megálltunk, kihúztuk magunkat, és megküzdöttünk mindenkivel akinek elég gerince volt szembe szállni velünk.
*Fejezi be, miközben jólesően morzsolgatja vaskos öklét.*
- Régi idők, meg volt a maguk szépsége. Maga pedig akkor azt mondja hogy íjászkodni szeret? Sose volt az én stílusom. Gyerekként sokat szórakoztunk persze. Egy törp ifjonc bármikor sikert arathat ember társai közt már csak azzal hogy képes lőni a 40 kilós íjakkal. Azonban sose voltam elég szemfüles vagy pontos hogy menjek is vele valamire.
15408. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-14 09:58:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sevarier le Girard//
-Tudja. Lesből támadós, oldalba kapós stílusban.
*Látszik a törpén, hogy kissé lemerevedik, pedig semmi negatív felhang nem érződik szavain. Na persze lehet, sőt biztos, hogy ők ketten nem egyformán vélekednek a dolgokról és azok jelentéséről.*
-Szóval nem.
*Ezzel le is tudják vélhetően a dolgot.*
-Rendben. *nyomja meg úgy, hogy érezze a másik, ugorhatnak.*
-Nyolc évesen kezdtem el íjjal gyakorolni. *kezdi a maga kis történetét, mintha a kérdéseire igenlő választ kapott volna.* -Lassacskán pedig hét esztendeje annak, hogy az elfek a társadalmukba fogadtak a Zöldek közé.
*Ez itt aligha fog bármit is mondani, de arrafelé, aki nem aranyvérű elf volt, annak óriási megtiszteltetés.*
-Huszonöt voltam. A két esemény között eltelt tizenhét év alatt sok mindent átéltem, átéreztem, megtapasztaltam. Először is megtanultam tökéletesen bánni az íjjal.
*Daranel széles e vidéken híres íjász, nem egy Artheniori íjász és célba lövő verseny győztese.*
-Aztán pedig megtanították, miként kovácsoljak fegyvert a testemből. Gyors voltam és ügyes, de akkor még kevésbé erős. Így az íjászat kézenfekvő és testhezálló választás volt. Amit viszont gyerekkorom óta folyamatosan, hosszú évekig tanítottak, az a vadászat! Foglalkozásomat tekintve ugyanis vadász volnék. Megjártam a vadont, kis híján leharapta a fejemet egy irbisz, az orkokkal pedig számtalanszor néztem farkasszemet. Végül elhagytam Völgyerdőt, hogy jobban megismerjem népemet, az embereket. Most pedig itt ülök és teát kortyolgatok. *emeli szájához bögréjét mosolyogva. Nagyon dióhéjban elmondta a fontosabb dolgokat, ha Sevarier részletekre kíváncsi, kérdeznie kell.*
15407. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-13 18:49:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
- Orgyilkos módra, azt kérdezi? *Válaszol lassan Sevarier Daranel felvetésére. Arca furcsa, semleges kifejezést ölt. Tekintete üressé válik, arcán merengő kifejezéssel bámul el az erdőjáró mellett. Közben azonban mintha görcsösen merevvé is válna. Furcsa, annyi szent. Majd sóhajt egyet és felkapja a kupáját. Nagy lendülettel hátrahajtja a fejét is inni kezd, egyre lassabban.*
~ORGYILKOS? ORGYILKOS?! Én megölöm ezt a senkiházit. Kitekerem a nyakát. Felhasítom a hasát és a kirángatott beleivel kötöm gúzsba.~
- Nem, nem orgyilkos módra. *Válaszolja kurtán mikor pillanatnyi szünetet tart a kupával. Le azonban végül nem engedi. Pár pillanatnyi asztalon való dobolás után ismét felhajtja. Vagy már kifogyott a korsó, vagy nagyon lassan issza. Nagyon lassan.*
~Azt hiszem nem lenne jó dolog ha szétverném vele a fogadót. Az összetört asztalok és székek. Az üvegek. A vér és a bélsár se jönne ki szépen ebből a sok fából. Nem éri meg. Meg egyébként is, mire mentem eddig is a hirtelen haragúsággal? Semmire. Türtőztetni kellene magam.~
- Nem, határozottan nem orgyilkos stílusban.
~Nem is rossz. Egészen jól megy nekem ez a türtőztetős dolog.~
15406. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-13 11:32:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Atehaner//
*A férfi sokkal kedvesebben fogadja az udvariatlan közeledést, mint arra számított, fel is bátorodik. Leül az egyik szabad székre, az asztalon könyökölve támasztja a fejét, kíváncsi tekintettel hallgatja a történetet. Szemei egyre jobban elkerekednek, ahogy halad a suta mese. Gondolja, hogy a félvér nem az a beszédes fajta, röviden és összeszedetlenül beszél, de így is épp eleget megtud a múltjáról.*
-Megszöktél? *Suttogja hitetlenül.* Szerencséd lehetett.
*Nem is tudja, mit mondhatna még. Neki is szerencséje volt, mikor elszökött. Az ablakokon rácsok, az ajtók minden este zárva. Nyilvánvaló volt, apja nem akarja, hogy eltűnjön.*
-És a sebek... az mind a verések miatt van?
*Az ő bőrén egész másképp jelentek meg a nyomok. Sötét foltok, véraláfutások, zúzódások. Nehezen hinné el, hogy nemesi elfek ilyenre vetemednének, de csak mert még nem látott hasonlót. A gazdagnegyedi dölyfös, pöffeszkedő urakról el sem tudja képzelni, hogy fegyvert vennének a kezükbe anélkül, hogy megvágnák magukat. Más világok még ismeretlenek a számára.*
15405. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-12 21:25:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Loyenara//
- Engem feltartani? Ugyan.
*Legyint egyet. Az ártatlan lelkek kivégzésén kívül semmi dolga sincsen.*
- Ülj csak le.
*Amint a lány leül, belekezd az igen rövid mesélésbe.*
- Rabszolga voltam, egy innen messzi városban. Fogalmam sincs, hogy melyikben, sosem tudtam meg. Elfek voltak, nemesek. Nem mondtak el nekem soha semmit, ha kedvük támadt megvertek, ami éppen a kezük ügyébe akadt.
*Rántja meg a vállát, majd komoly arccal az egyik sebhelyre mutat.*
- Én fiatal voltam, ők meg többen, Mikor elmenekültem nem néztem semmit. Amúgy is mindenkitől messze éltek egy hatalmas bitrokon.
15404. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-12 17:31:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Cybilasy//
//Zárás//
- Érdekes lehet a bányamunka és veszélyes is, de gondolom ettől annyira kalandos.
* Visgher persze életében még egy bánya közelében sem volt, de hallotta, hogy mennyire veszélyes hely. Úgy gondolja, hogy a törpék számára még talán különösen izgalmas ez a dolog. Mindenesetre Visgher az utóbbi kalandja után nem tervezi egy jó ideig elhagyni a város határát. *
- Én is örültem a szerencsének Cybilasy és sok szerencsét vagy talán szerencsésebb, ha úgy mondom kéz és lábtörést.
* Figyelemmel követi a távozó törpöt, majd visszafordul az asztalhoz és iszogatja tovább mézsörét. Örül, hogy talált beszélgető partnert, de ha nincs más, akkor lassan megissza maradék sörét és indul haza. *
15403. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:40:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Visgher//
//Zárás//
*A kaland szóra sok minden az eszébe jut, legfőképp egy másik bánya, ahol kiélheti a múltból hozott élmények, álmokat. Mások mindenképp új dolgokat hozhat neki és ami a legfontosabb énekhangját is megcsillogtathassa az új társak előtt.*
-Sok minden eszembe juthatna, de most úgy igazából csak a bányamunka dereng fel előttem. Ott bizony sok minden dolog történhet, ami számomra igen érdekes lehet. Nekem ez jelenti a kalandot.
*Mosolyog egyet kérdezőjére, majd szépen kiissza a sörét.*
-Nos Visgher, a nevem Cybilasy. Örültem a szerencsének, de nekem most mennem kell. Érzem, hogy rám fog mosolyogni a szerencse.
*Azzal feláll, biccent Visghernek és elindul kifelé, a leendő kalandok útján.*
15402. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-11 19:31:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sevarier le Girard//
-Értem.
~Vagyis... nem teljesen, de mindegy.~
-Egészen biztos, köszönöm!
*Maga a füst nem zavarja, elvégre is nem tilthatja meg azt, hogy a közvetlen közelében pöfékeljen valaki.*
-Hát persze. *mosolyog. A gyerekekkel kapcsolatban reméli, hogy Sevarier a megdolgozást nem úgy érti, hogy el kell püfölni őket.*
-Én mondom önnek, törpe uram, a friss, tiszta erdei levegőnél nincs jobb tüdő karbantartó, hogy úgy mondjam. De ön csak maradjon a dohányos megoldásnál. *kortyol egyet a teából. Az utolsó mondatot némileg epésen jegyzi meg, mert szerinte Sevarier butaságokat hord össze, de ettől még nem fogja kevésbé érdekesnek találni asztaltársát.*
-Ismerős. *vigyorog. Huszonéves suhancként ő is szívesebben ment neki akár a lehetetlennek is. Mit bánta akkoriban. Hajtotta a fiatal, büszke szíve és a bizonyítási vágy.*
-Tehát amolyan orgyilkos stílusban harcoltak? *kérdezi, de semmiféle rosszindulat vagy ellenszenv nem érződik rajta.* -A háború veszteségekkel jár. *mondja úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És hát, valahol az is.* -Mindenki megsínyli, legyen az győztes, vagy vesztes. A háború egyébként nem megoldás. Semmit sem old meg.
*Persze tudja ő, hogy elkerülhetetlen meg minden, de egyébként meg semmi értelme.*
-Éppenséggel akad. Milyenre kíváncsi? Ami régi harcokról szól?
15401. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-02-11 12:40:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csirke, a bor és a nyom.//
*Nakrida negyedik napja utazott, de végre megérkezett. Élelme már nincs, második napja nem eszik, így kicsit gyenge és fáradt. Amint beér a főtérre, mélyet szippant a levegőbe. A város bűzéből kiérzik az ételszag is. Lehet, hogy a bűz, és a finom ételszag keveredése, kicsit gusztustalan, de Nakrida ösztönösen indul a táplálék irányába. Útja egy fogadóba viszi.
Belép a csehóba, ahol természetesen a kultúra virágzásának alapzaja hallatszik. Egy ork nem messze tőle egy hatalmas, gusztustalan köpetgombócot lőtt a padlóra, a „finom” ajkai közül. Nakrida fintorgott egyet, majd leült a pult előtt lévő egyik székre.
A csapos örömmel libben elé, és üdvözli. *
– Üdvözlöm a Pegazus fogadóban, a város legjobb, legforgalmasabb fogadójában! * Mondandója alatt a negyvenes évei végén járó úriember folyamatosan, színpadiasan gesztikulál. Amint megbombázza információval a srácot, a fogadós csendben marad, s jobb kezével beletúr a feje tetején található néhány szál hajába.
Nakrida gondolkodik, majd ennyit szól.*
– Egy csirkesültet kérek *Megnyalja a száját a csirke szónál. Szereti a csirkehúst. *
– Tizenkilenc arany lesz. * A fiú kiszámolja erszényéből a pultra a 19 aranyat, a Csirkesült árát, majd a fogadós ismét megszólal. * – Ajánlhatom hozzá a borunkat, mely kiemeli a hús ízét? * kérdezi mosolyogva.*
– Persze, mennyibe kerül? * Nakrida kinyitja az erszényét, és számolni kezdi az aranyat.*
– Tíz. * A szerzetes nagyot sóhajt, és reméli, hogy megéri a 10 aranyat ez a "kiváló" Bor.
Pár perc múlva a bor, és a sült is ott van előtte. Egy halk „köszönöm”-öt mormol, majd nekilát az étkezésnek.
Vadul falja a csirkét, és issza rá a bort, a fogadós meg csak kuncog rajta, majd elmegy végezni a munkáját egy következő vendéghez. Percek múlva teljesen megtisztítja a tányérját, és a bort, amit megvett, is elfogyasztja.
Amint végez int a fogadósnak, aki odalép elé.*
– Mivel szolgálhatok, uram? * Hajt fejet szolgálatkészen.*
– Egy válasszal.* Mosolyog rá a srác, miután hátra hajtja a csuklyáját.* – Nem járt itt egy nagyjából öt és fél láb magas, szőke hajú, barna szemű fiú? Egyidős velem, és, ez furcsán fog hangzani, de mezei virág illatot áraszt a ruhája. Nagyjából egy-két nappal előttem érkezhetett. * A fogadós nagyot sóhajt.*
– Rengeteg ember megfordul itt, de akit keres, arra pont emlékszem. Kivett egy szobát, de nem igazán tudom melyiket, de ha kivenne egyet, talán pont az lenne az. * A szerzetes csak megforgatja a szemét és a 15 tallért a fogadós kezébe adja. A fogadós, miután eltette a fizetséget, odaadja neki a hármas Szoba kulcsát. * – Örülök, hogy vette a lapot, ez lesz az. Pont ma reggel jelentkezett ki.
~Pofátlan.~ * Gondolja magában, majd elindul a hármas szoba irányába.*