// Moy Befe //
*Irigykedve hallgatja a férfit. A szavaiból azt szűri le, hogy Moy hosszú évtizedes kalandokon van túl, míg Lyn még csak az útja elején jár, és csupán néhány évet tudhat maga mögött. Egy nap szeretne ő is annyi mesélni valót szerezni, mint amennyi Moynak lehet.*
- Hatásos kis darab *biccent elismerőn, még ha a maga részéről inkább megmaradna az íjánál.* Ó, a részeg matrózok ellen ismerem az orvosságot, ne aggódj.
*Kacsint cinkosul. Bár élesben még sosem próbálta, de elméletben számtalan trükk van birtokában, mellyel jobb belátásra bírhatja a gyengébbik nemet. Férfi szemmel talán aljasnak tűnő praktikák, de idősebb fivére szerint szükség esetén hatásosnak bizonyulhatnak. Remélhetőleg egyszer lesz alkalma veszélytelenül kipróbálni az egyiket.
Habár nem nyerte el túlzottan a tetszését az a két hajóút, amin részt vett, mégis vágyakozva hallgatja Moy szavait a végtelen kékségről. Átérzi, vagy legalábbis nagyon szeretné átérezni a szabadságát - talán pont emiatt vándorol annyit. Nem csak a táj szépsége és a tudás, hanem az átélt élmény miatt.*
- Ha tehetem, igen. Nem szívesen időzöm egy helyen sokáig. Feszélyez, ha már ismerőssé válnak az utcák, az arcok. Olyankor mindig úgy érzem, gyorsan tovább kell állnom. Artheniorban sem maradok sokáig, csak hát ez a nap ilyen lustára sikeredett... *Emeli meg vajsörét, s legurít a torkán pár kortyot, majd az ajkait megtörölve, elegánsan folytatja.* Még nem döntöttem el, merre tovább, de azt hiszem, szükségem lenne egy lóra, meg egy térképre, végső esetben valakire, aki mutatja a következő lépést.
*Korsós kezével hanyagul legyint, hisz ezek olyan problémák, amikkel csak holnap óhajt különösebben foglalkozni. A mai napnak már úgyis mindegy, teljen hát pihenéssel és mókával.*
- A víz mélye? Mélyen a víz fenekén? Le lehet oda jutni? *kíváncsiskodik nagyra nyíló szemekkel. Számára ez új, mert hát az rendben van, hogy a föld rétegei járhatóak, de hogy a víz! Eddig úgy hitte, a hajózáson túl nem rejt többet.
A felé kínált italra pillant.*
- Egy jó barátom szerint sosem szabad idegenektől alkoholt elfogadni. De hát akik olyan rokonlelkek, mint te meg én, azok nem lehetnek idegenek egymás számára, nem igaz?
*Átveszi a vörösbort, s ha szabad, kíváncsian kortyol belőle, először csak egy aprót, míg az ízével ismerkedik, aztán bátrabban. Két korty után vissza is nyújtja.*
- Köszönöm, igazán különleges íze van. Csak nem jártál már a Tűz Városában? Te magad vetted?
*Maradék vajsörét most egy ideig érintetlenül hagyja, míg a vörösbor utóízén nyammog. Kár lenne elrontani, ha már Moy jóvoltából igazi wegtoreni italt kóstolhatott meg.*