*Nem gondolta volna Ghotlil, hogy ilyen rövid idő alatt megkedveli Artot, mivel rá nem jellemző az ilyesmi. A kapcsolatai általában érdekből származnak, értelmetlenül senkivel sem áll szóba, csak ha lát benne valami szikrát. Talán ez az egész most épp ezért történik így, mert hogy találkoztak, az puszta véletlen volt.
A fiú, úgy látszik próbálja tartani a távolságot, ugyanis mikor a hölgy direkt felgyorsítja lépteit, ő is beizzítja lábait. Már előre fél a jövendőbeli leszidástól... Pedig annyira nagyon nem is kell tartania a nőtől. Nem ragad meg egy kést és nem döfi bele szívébe - legalábbis a nyilvánosság előtt nem...
Mivel az út során nem állnak meg sehol, így a rövidítésnek köszönhetően hamar odaérnek a fogadóba. Igazság szerint köztük egyelőre semmi sincs, mégis kézen fogva toppannak be a fogadóba, mely ekkor már nem tartogat akkora tömeget. Ghotlil vörös ruháját a visszamaradó szél még fellibbenti, s meg is mutatkozik éjszínű harisnyával fedett, cipellő nélküli lába.
Ahogy Art megszólal, a hölgyemény rögtön a vállára helyezi kezét, s megértő hangon, kacér mosollyal közli azonnal felmerülő ötletét, mely úgy látszik, a férfi fejében is megfordult.*
- Art... Csak nem gondolja, hogy majd hagyom, hogy egyedül éjszakázzon? Ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem! *kacag fel hangosan* Viszont meg kell majd barátkoznia azzal, hogy az egész szoba tele van a holmimmal, s minden bizonnyal nagy rumlit hagytak azok a mihasznák.
*Néz gúnyosan a messzebb álló fiúra, majd egy szánalmas mosollyal elinti, mire az ki is siet az ajtón. A férfi ajánlatára viszont csak megrázza fejét. Itt a fogadóban nem adnak olyan ételt, mely a nő számára kielégítő lehetne. Pontosabban, nem mindegy, mit eszik: elvégre, hogy tökéletes alakja legyen a fűzőben, nem szabad minden bolondsággal tömnie magát.*
- Ha azok a csomagok eddig tudtak várni... Akkor egy italt talán elfogyaszthatok, míg ön étkezik.
*Ám most szigorúan csak olyat, ami alkoholmentes, elvégre pár órája ürítette ki teljesen gyomrának tartalmát...
Ha már mindketten az asztalnál ülnek, akkor Ghotlil gúnyos és egyben bájos arccal támasztja állát összekulcsolt kezén, s csak bámulja a férfit. Minden bizonnyal le fogja venni maszkját, kivéve ha nincs valami trükkje arra, hogy máshogy étkezzen. Utóbbi esetet nagyon sajnálná a hölgy, mivel szívesen megtekintené újra az arcát...*
- Mit tervez holnapra? Jut is eszembe... Ön inkább ilyen filozofálós jellem, vagy ért a kardforgatáshoz is?
*Ejti meg kérdését, hiszen felvillant gondolataiban az is, hogy ha az arca ilyen égett és sebhelyes, mely olyannyira vonzza a nőt, akkor vajon teste is ilyen lehet?*