*Lassan topog le a lépcsőn, mintha nem lenne semmi dolga. "Ejj, gyerünk, szedd már össze magad!" Kiáltja fel magában, mert az utóbbi időben eléggé ellustult. Kevesebb italt is kevert, na meg a gyűjtögetésről ne is beszéljünk. Még a tartókat is meg kell csinálnia, na meg még pár szerkentyű is a barlangban van, amit el kellene hoznia. De most valahogy olyan fáradtnak érzi magát, hogy mindjárt leül a lépcsőn, és elalszik.
Azonban egy hirtelen hangulatváltozás környékezi meg, minek hatására elönti a tettvágy, s a lazsáló, lusta nőből hirtelen életvidám, határozott ember változik. Így indul el a fogadóshoz kicsit kérdezősködni.*
- Üdv! Nem tud véletlenül 'valakit', akinek szüksége lenne 'valakire', hogy elintézzen egy kényes 'ügyet'? *Kérdezi kicsit halkabban a nő - ám pár szót jól kiemelve -, azonban a fogadós eléggé értetlenül mered rá, s csak két szó hagyja el a száját.*
- ... mi van? *Mint aki egy idiótát látna maga előtt, úgy néz Dormacra. Ennek hatására a nő gúnyosan visszapillant, s el is fordul.*
- Semmi, semmi. *Mondja lenézően, majd végigpillant a fogadóban. Az ajtóban őröket vél felfedezni, kik nagyon nézegetik a népet. Lát egy kopasz, eléggé izmos külsejű férfit - kinek nem biztos, hogy nagy szüksége lenne méregre; egy épp induló félelf nő- ember férfi párost - kikből kinézné, hogy vásárolnának mérget, azonban túl kedvesnek tűnnek az ilyen dolgokhoz.
Végül lát egy vörös hajú nőt. Őt jobban szemügyre veszi, s megpillant rajta pár keserves könnycseppet. Ő lehet itt talán a legesélyesebb, akinek kellene valami kotyvalék. Nem tűnik annyira szendének, s Dormac látja is rajta, hogy valami bántja. Egyelőre nem megy oda hozzá, kicsit még figyeli a viselkedését, hátha jobban megerősíti abban, hogy szüksége lenne egy méregre - vagy esetleg más löttyre. Így hát háttal a pultnak, kezeit hátratolja, majd kitámasztja rajta azokat, s figyeli a nő reakcióit.*
A hozzászólás írója (Dormac Wordor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.11.26 20:36:28