//Újra a fogadóban//
*A sikeres ügyintézés után visszaérkeznek oda ahonnan elindultak. Homlokán kisimulnak az aggodalom mély árkai, most már nincs miért aggódjon tovább. Zsebében ott a szerződés, ami remélhetőleg hosszú távon sokat hoz és egy kivételes, nemesi mondhatni most már talán barátnővel gazdagodtak, Yina leendő állásáról nem is szólva. Elhúzódott a megbeszélés most már lassan ideje az ebédre gondolniuk. Yina kezét nem engedte el azóta sem, mintha már kezdene hozzánőni ahhoz a kecses kezéhez. Ha véletlenül mégis elengedte útközben, akkor máris hiányérzete támadt és ujjai azonnal keresni kezdték a kecses ujjakat, hogy összefonódhasson vele megint. A fogadó zsúfoltabb ugyan, mint reggel volt, de azért megakad a szeme egy üres helyen, ami mintha rájuk várna. Oda vezeti Yinát és megvárja még helyet foglal, aztán leül vele szemben és az asztalon átnyúlva fogja meg a kezét megint. A kézfejét megsimítva néz rá örömittasan.*
-Neked volt igazad kedvesem, minden simán ment. Túl sokat aggódtam, bocsáss meg, de a nemeseknél nem szoktam meg ezt a segítőkész megértést, amit Owairat kisasszony tanúsított irányunkban.
*Végül is amennyire vissza tud emlékezni a gőg és a fennhéjázással kísért gúny, amit megszokott maga körül. Ő nem tudott ezzel sohasem azonosulni. Tulajdonképpen ennek az áldozatai voltak ők is Yinával, de most úgy gondolja, inkább szerencsések, mint szerencsétlenek. A mostani megbeszélés után pedig biztosabb benne, mint valaha.*
-Ha a gyám megérkezik sok minden kiderül a kis tanítványról is. Biztosan örül, majd, hogy ilyen remek tanítót kap. Ha belegondolok ez elég nagylelkű gesztus, ha nem nemesi rokon, hogy őszinte legyek ez nem volt világos teljesen. Megkérdezem a gyámot erről, ha megérkezik ide. Alfonz ugye?
*Néz Yinára, mert nem emlékszik jól a névre. Kíváncsi vajon milyen ember, több mint valószínű az elmondottak alapján, hogy közrendű. Nem mintha ügyet csinálna belőle, de azért jobban vette volna, ha a felesége nemesi származású gyerekeket tanít. A közrendűekkel gyakran van viselkedési probléma és nem mindig olyan fegyelmezett rendhez szokott gyerekek. Neki nem sok dolga volt gyerekekkel, de valahogyan így látja a helyzetet. Mindig azt hallotta a nemesek, nemesebbek és mivel így nőt fel nem is nagyon tudja ezt a szemléletet teljesen elhagyni. Ha Yinára néz biztos benne, hogy valahol a családjában kellett, hogy legyen nemesi vér a felmenők között, ha utána kutatnának, egészen biztosan találnának ilyen vonalat az ősei között.*
-Mond mit szeretnél enni? Tudod mit ma én is azt eszem ebédre, amit te választasz.
*Mosolyog rá és tolja elé a választékot felsoroló pergament. Felesége még mindig nem nyerte vissza azt a súlyt, amit szerinte kellene. Szeretné, ha jól enne és hamar erősödne, a gyerek tanítása talán nem lesz könnyű és kell, hogy legyen ereje hozzá. Még Yina kiválasztja az ebédjüket elgondolkodik az építészen, akit Nivere kisasszony vár. Szeretné megtalálni neki a legmegfelelőbbet, de a régi családnak lekötelezett mesteremberek nem igen jöhetnek szóba. Apja egy csettintésére félbe hagynák a munkát és szabadkozva hagynák faképnél. Most, hogy jobban átgondolja a dolgot nem is olyan egyszerű ez. Elgondolkodva néz maga elé és találgatja mi lenne ez ügyben a legjobb megoldás.*