-Remélem nekem is ilyen hamar sikerül majd beilleszkednem. Köszönök mindent, és akkor holnap találkozunk! *Nevet rá Fevyrinre, és tényleg úgy érzi, mintha ez olyan egyszerű dolog volna... Csak ne lenne ilyen fáradt. Nyújtózkodik egyet, és a lábával tolja be maga mögött az ajtót. Olyan jó érzés a meleg, ami a fogadóban fogadja, hogy legszívesebben nem is bajlódna olyan dolgokkal, mint a lerészegedés tettetése. Dehát valamit, valamiért. "Azt hiszem itt az ideje alakítani."* -Szurkolj! *Súgja oda még gyorsan az elf lánynak, majd kezdődik a színjáték.*
-Jahaahaj! *Nyög fel, és keresztbe teszi a lábait. Fél kézzel megkapaszkodik az ajtófélfában, és igyekszik egy pillanatig sehova sem fókuszálni.* -Joól vagyok, csak, hikk...! Kéek e' sört! *Az utolsó szó hibátlanul, kissé erőszakosan ejti ki, és leül az egyik üres asztalhoz, ahonnan még nem szedték le a terítéket. Fogja a kiürült söröskorsót, és jól 'belekortyol'.*
-Eez de joól esett! *Vigyorogja üres nézéssel, majd rögtön rendel is egy másik korsóval. A lány, aki kihozza, leteszi az asztalra az innivalót, majd mikor az elf rávág a hátsó felére, megfordul, és az elf szemébe néz. Ha az ifjú Nerkon úgy vélte eddig, hogy már látott rémült nőt, akkor most mindenképpen be kell látnia, hogy tévedett. A lány ugyanis akkorát sikolt, hogy még a sör is kilötybölődik a frissen hozott kupából. Aztán elszalad.*
*Nerkon csak pislog a felszolgáló után. Egy pillanatra önkéntelenül is részeget játszik, ahogy bambán tátva marad a szája. Aztán gyorsan összeszedi magát, és jól meghúzza az itókát, majd a következő percben a kezét gyorsan a feje alá helyezve előrebukik, és hortyogva az asztalon marad, arccal előre.*