//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
* A pöfékelő kopasz vénember, akin látszik sok csatát megélt már, mosolyt csal a hősünk arcára, eléggé malacszemű itt ott kopaszodik, és a ráncok, mint a nagy víz melletti sziklák mikor a dagály kihozza őket a partra, és otthagyja hogy aztán barázdáltá tegye, a szegény parasztoknak termőföldjeiket, amikből így is alig élnek, meg komolyabb családok már éheznek. A köveket visszaviszik a tenger partjára, mert hova máshova? Minden föld ki van osztva, és lehetetlen helyet találni neki. Épp ezért, mindig ugyan az történik. Szerencséjük van, ha nem kell még a növényeket is újraplántálni. Szegény ördögök. *
- Nos papa, én vagyok az aki a pénzért jött, vagyis, az olcsó pénzért. Nem kell ülnöm egy karaván mellett, és kemény csatákat sem megvívnom. Csak fejen vágok néhány angyali szárnyas lotyót, lehetőleg fekete szeműeket, úgy hallottam azoknak nagyobb a csecsük. * Nevet fel elmész viccén. * Legalább lesz mit figyelni, miközben viaskodok velük, ezzel ni. * Csap rá köpenyére, mivel vállára van terítve köpenye, úgy hogy eltakarja teljes felsőtestét. Épp ezért nem látszódik kalapácsa, csupán pajzsa a hátán, a szép vörös, fehér mintás kemény tölgyfa, tele remek göcsörtökkel, nehogy már egyszerű legyen felvágni valakinek a csatában egy egyszerű fejszével. Köpenye, teljesen piros, azonban látszik rajta, megfakult az évek során, itt ott foltozva is van, hol fognyomokat látni rajta, hol vágást. Haja, leengedve maga mögé lóg, de fülét takarja, és itt az enyhe homályban, szemei Kitágulnak, megint sárkány látható bennük, vörössége meghatározóvá teszi a szürke tömegben. Furcsálja is hogy a pipázó alak, hogy-hogy nem hátrált vissza tőle, és a többi ember, valahogy máshogy viselkednek, mint általában szoktak, lehet láttak már hasonlót? Vagy ami biztosabb, ismerik talán Pelavát? Ki tudja, de enyhén gyanakodni kezd, nem fog elárulni magáról sok mindent. Gondolkodik, hogy rendelnie kellene valamit innia, de majd mikor indulnak a szökőkút, kristálytiszta vizéből, az az alkohol most dolgozik benne, viszont páncélja nem csörög, szerencsére, vagy sajnos. Leül egy faragott, fa székre és próbál beszélgetni az öreggel minél több információt kiszedni belőle. *
- Pontosabban, mit is akarunk csinálni? Mennyit, hogy és a fészkükről mit tudunk? * Várja a választ, de ha elmarad, kész cseverészni is. *