*Mikor Dormac épp vágna Saeda felé, erős karmok fúródnak bele hátába. Rögtön tudja, hogy az a fehér dög próbálja védeni gazdáját. Ez a kis manőver egy pillanatra eltereli figyelmét, s mire feleszmél, a nő már előtte is áll, s kardja felé kap. Próbálja kicsavarni, ám a méregkeverő elég erősen szorongatja azt. A macska egy váratlan pillanatban jobban belemar hátába, így figyelme ismét elterelődik, és Saeda rúgása váratlanul éri, minek hatására méreggel bekent kardja elé messze repül tőle. Idegesen megfogja a macskát, és jó erősen a földre hajítja. Megpillantja a nő vérző oldalát, s az is feltűnik neki, hogy néha kicsit meginog. Vágna is másik kardjával a fél-elf felé, ám hirtelen az a dög megint felugrik véres hátára, s újra belemar. Azonban pár másodperc múlva le is ugrik, mire Dormac vérző hátához kap. Ezután Saeda felől már érkeznek is dobócsillagok, s az egyik egy elég rossz helyen találja el: ruhájának egyik pántját levágja - igaz, szerencséje van, hogy nem lejjebb érkezett csillag. Ruhájának bal oldala lehull, s majdnem kivillantja a nő keblét, de bele tud kapni, és meg tudja fogni. Eközben szinte nem is veszi észre, ahogy nő borítgatja a táskáját, majd dolga végeztével távozik.
Mikor megpillantja, hogy táskájából szinte minden üvegcse a földön hever, és hogy a nő épp összeesni készül, idegességében felkapja a méreggel bekent kardot, majd fél-elf lábait célozza be - elég közelről, így nagy esély van rá, hogy betalál.*
- Lehet, gonosz boszorkány vagyok, de mégsem én fekszek a földön! *Szól fel hangosan, s mondandójában erős gúnyt lehet érezni.
Vállat vonva ellép a nő mellől: nem érdekli, hogy él-e vagy hal. Ruháját erősen fogja, nehogy leessen róla, s odasétál táskájához. Nézi az üvegeket, és nem látja a macskaszőrt. Rögtön tudja, hogy a nő vitte el. Ezért haragosan - lábát jól odaverve a padlóhoz - igyekszik vissza az ájulthoz.*
- Azt hiszem, ez az enyém! *Kiveszi kezéből a szőrrel teli üvegeket, majd visszamegy táskájáért, és ruhájáért - ami már megszáradt. Eközben párszor odakap hátához, mert az a dög teljesen szétkarmolta. Már hófehér combjain csöpög le a vére. "Úgy látom, megint felvettem a gonosz boszorkány szerepet. Fogadjunk, hogy megint én leszek a 'rossz'! Az összes bent levő biztos az ájultat fogja pátyolgatni. Jellemző..." Néz rá gúnyosan a földön fekvőre, majd felkapja holmijait, s elindul felfelé a szobájához.*