//Az Alrishul Ház Visszatérése//
-Természetesen, a kérdés jogos. - *mondja Vulren egy apró mosoly kíséretében. Szeme furán villan meg. Már teljes erejében érzi magát, nyoma sincs tegnapi gyengeségének, és úgy érzi, ezen a reggelen bármire képes lenne. A furcsa idegen szemébe sem néz már annyira félve, de azért az a különös érzés megmarad, mikor a tekintetük találkozik.*
-Tudja, nekem most nincsen senkim és semmim. Nincs, ami kössön bárhova is, csak megyek, amerre a lábam és a szívem visz. És most épp arra hajlok, hogy önökkel tartsak. - *az, hogy Akki magázza, kissé rosszul esik neki, nem ehhez szokott. Meg aztán a férfi nem sokkal lehet idősebb nála, talán csak pár évvel, nem igazán érti, mi szükség van erre... *
- Meg aztán, mint mondtam, a vágyam, hogy segítsek másokon... Nos, talán kezdhetném önökkel... Ha harcolni nem is tudok, gyors vagyok, és ügyes, még ha erre tegnap rá is cáfoltam ügyetlenkedéseimmel, akkor fáradt voltam. Lépteim akár az árnyékok hangja, s gondolom ebből nem nehéz kitalálni, mihez is értek a legjobban... -* nem szeretné kimondani, hogy tolvaj... ezt a szót gyűlöli... és fél is, hogy ezzel bizalmatlanságot ébreszt bármelyikükben.* - valamilyen módon biztosan segítségükre lehetek - "De takarítani nem fogok utánatok, az biztos, ha egy sárkány rágja le a fejem, akkor sem!" *teszi hozzá gondolatban. Kinéz egy közeli ablakon. A Nap épp felkelőben van, és a fodros felhők szélei izzanak a fényben. Csalogatóan szép, Vulren már alig várja, hogy friss levegőt kapjon. Közelebb lép az ablakhoz, félénkebb mosoly szalad ajkaira, mert így Akkihoz közelebb kerül. Aztán kicsit el is szégyelli magát. "Te bolond, mit csinálsz!?" szidja önmagát gondolatban. De nem marad ideje gondolkodni, az elf és a félelf megindulnak az ajtó felé. Érez egy kis rándulást a gyomrában, és felcsillan a szeme. Persze ez a mosolygás és boldogság sincs sehol ahhoz képest, amikor a legtöbb ember boldog... ő szomorú és keserű, és ez valahol a mosolyában is meglátszik... a szemei kékjében valahol ott van valami kísérteties, valami, ami emlékezteti az embert minden addigi elszenvedett fájdalmára... Vulren ezt megpróbálja a lehető legjobban eltakarni.*
A hozzászólás írója (Vulren Shakt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.03.23 16:43:56