Archívum - Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Arthenior főtere (új)
Pegazus fogadóPiactér (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 815 (16281. - 16300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

16300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-07 10:16:48
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//
//icipici Lyllidor, Angu, YIlanda//

*Mikor Lyllinornak felcsillan a szeme és szinte könnyeket csal elő az a tény, hogy Angu és ő rokoni kapcsolatban állnak, kicsit megdöbben. Nem ismeri az elf családi hátterét behatóan, így nem is akar tudatlannak tűnni, azzal hogy rákérdez, ezért nem is teszi meg.*
~Nem a felesége vagyok, az istenért, ne sírj már, majd visszaadom neked, ha nekem már nem kell.~*Néz félre, kicsit szem forgatva, nem nagyon bírja az érzelmi kirohanásokat, főleg nem az ilyen apró, védtelennek tűnő teremtményektől. Viszont a kérdést már meg sem hallja, minthogy már akkor nagyban a pult felé sétálnak Anguval.*
- Milyen ügyes vagy Lyllidor.*Jegyzi meg, mikor már a kis gnóm lányka fölött áll, és az elkészült már a hajtogatott mestermunkájával.*
- Nekem ez akkor sem menne, ha az életem függne tőle.*Ejti még ki halkan, miközben figyeli, ahogy a lány a pulthoz lép és leteszi azt, megköszönve általa a kedvességet.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen tehetséges barátaid vannak…*Hagyja, hogy a szellő elvigye a gondolatot, ugyanis ahogy elnéz Angu széke felé, üresen találja azt. Kicsit zavartan körbe pislog, hogy mindenki olyan szépen otthagyta, majd sóhajt egyet és inkább belekortyol a kezében tartogatott pohár sörbe.*
~Gyorsan betolta a krumplit a szájában aztán lelépett. Jellemző.~*Gondolkodik magában, azonba észreveszi, hogy mocorog valami az elf otthagyott széke alatt. Szemeit összeszűkítve felismerhetővé válik a kis szőrgombolyag, aki nemrég még felkorbácsolta az egész kocsma levegőjét, már csak a nevével is.*
~Ezt szorongatta az aprólék is, biztos jóban vannak.~*Leteszi a poharat az asztalra és odasétál a macska mellé, leguggol, szőrénél megfogja, és fej magasságáig emeli.*
- Hova, hova ilyen sietősen? Gazdádat hol hagytad? -*Néz rá gyanakvó tekintettel. Úgy tűnik, a macska annyira nem díjazza ezt a durva bánásmódot és elkezd nyivákolni.*
- Na, na, uraság, nem kell mindjárt megsértődni, csitt, az istenek szerelmére!*Ül le az egyik székre, félúton Angué és Lyllinoré között, majd ölébe helyezve, a kis bajkeverőt kezdi el simogatni, hogy ne vonja nagyon magukra a figyelmet. Mikor az elf férfi visszatér az asztalhoz és a maga elé rakott ládikót kezdi el bűvölni a tekintetével, karját úgy tartja, hogy a macska takarásba legyen az ölében Angu elől, de a visszaérkező gnóm lányka pont lássa.*
- Mi van a ládikóban?*Kérdezi kedvesen, figyelmességet színlelve. Viszont amikor megkapja az „Egy régi dolog lezárása” választ megmakacsolja magát és kicsit nagyobb hangerőre vált.*
- Pedig azt hittem a bizalmadba fogadtad már szegény húgocskádat. De tévedtem, úgy bánsz velem, mint egy jött-ment senkiházival. Hát ezt érdemlem én? *Színpadiasan a szabad kezével az egyik szemét kezdi el törölgetni, néhány tincs haja is belóg az arcába, hogy jobban takarja, és közben óvatosan szipog is, figyelve arra, hogy ne tűnjön túl soknak. Látszólagos sértettséget mutat, amelyet annyira nem kell színlelnie, hiszen van alapja már.*

16299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-06 17:43:06
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

*Élvezettel sóhajt a következő korty után. ~ Száraz, de nem a rosszabbik fajtából. Savanykás íze nem minőségi hiba, hanem a szőlő sajátja. Picit gyümölcsös, picit fanyar és mindenképp finom. Könnyű és semmiképp sem olyan testes, mint amit a szemközt beszélő nemes kortyolgat. Az apám családja biztos elhúzná a száját, és az északi lejtők árnyékos területeinek hátrányáról és déli lejtők harmóniájáról és zamatokban gazdagabb, bazalt talajú lankákra tűző napsugarak visszaköszönő ízéről hadoválna. Broáf. Hányinger képmutató banda. Persze olyan is kell, de amikor a dolgok célja nem a mit, miért és hogyan, hanem a minek fog ez látszani, miként tűnik többnek, jobbnak vagy nagyobbnak, akkor az már sok. Nyilván ezekre is lehet figyelni, sőt bizonyos esetekben kell is, de ez csak a célhoz vezető út és nem a cél. Nem kell, hogy értsek a borokhoz, de tűnjön úgy, ezért megtanulom a címkék alapján, hogy villantsak. Nem kell, hogy ne legyen fattyam, csak ne tudják meg. Ááááá, hagyjuk, mert elmegy a kedvem a bortól is. Pedig tényleg finom. ~ Újabb korty, újabb sóhaj. Majd még egy korty. ~ Olyan nem akarok lenni, mint az apám lehetett. Olyan meg nem lehetek, mint a Kikötőben voltam, mert megyek a levesbe. Pár év és tényleg kapok egy kést a hátamba. És persze tudom, hogy nem ilyen vagyok. Illetve ilyen vagyok, de lehetnék más is. Csak el kell felejteni a bölcs druida dolgot, meg az ehhez te úgyis hülye vagy fiam, meg minek kezdesz bele, úgyis abbahagyod ostorozást. Mondjuk nehéz, ha állandóan ezt hallod, de most ugye már nincs itt, aki mondja. Nem mondom, hogy nem értett a dolgokhoz az öreg, meg ne tudta volna, hogy működik a világ, de hogy a tanításhoz, legalábbis az enyémhez nem értett az biztos. Most is tuti ideállna mellém és kezdené: Mit lógatod itt a lábad, hát nem látod, mi zajlik? Persze, hogy nem, mert nem látsz a füsttől, amit itten eregetsz. Ülsz itt tétlenül, ahelyett, hogy segítenél. Persze nem tudod hogyan, mert nem látod át, - itt felemelné az ujját – hogy mi az ok és mi az okozat. Hát ez a te bajod. És igazából, már ki is borított volna. Egyfelől, mert tényleg nem tudom, hogy mi történik itt, másfelől, meg azért, mert a szigeteken egy barlangban ugyanezt el tudta játszani egy fáklyagyújtás esetén is, holott pont megmentettem a vén valagát egy szürke vipera marásától, és ezért nem volt érkezésem világosságot csinálni. Na, ez már nem lesz, felejtsük is el. ~ Nyitja ki a szemét, hogy a múltból a jelenbe visszatérjen. A pohara fölött előbb a társaságon, majd az egész kocsmán végigfuttatja a tekintetét. Nem időzik el sehol, nem vesz számba senkit, csak a hely és a helyzet hangulatát próbálja hozzátenni a bor ízlelgetéséhez.*
-Ó a francba! *dünnyögi alig hallhatóan az orra alatt, amint megpillantja az ajtóban várakozó alakot. A ruházata bár poros, teljesen rendezett és a férfi tartása is feszes. Arca komor és a mindig megrovó tekintete csak még idegesítőbbé teszi. Angunak mindenképp. * - Nem hiszem el. Mit keres ez itt? * suttogja magának. A férfit talán még a mesterénél is kevésbé kedvelte. Illetve a mesterét kedvelte, csak néhány dolgát nem tudta kezelni, de ez az öreg elf mindig felállította a hátán a nemlétező szőrt. ~ Egy nyomoronc háziszolga, lakáj vagy micsoda és közben akkora a büszkesége, hogy nem fér el egy galeon rakterében és olyan magasról néz le másokat, hogy ha csak a tizedéről leesne szörnyethalna félúton a rettegéstől. És ideette a fene.~ Az ajtóban álló férfi fürkészőn néz körbe a fogadóban és pár pillanat múlva tekintetük találkozik. A férfi bólint és elindul Angu felé. ~ Már csak az hiányzik, hogy idejöjjön.~ *
-Elnézést. * menti ki magát gyorsan és a poharát lerakja, feláll és elindul a férfi felé. Sietős lépteinek köszönhetően az asztaltól távolabb, még majdnem a kályhánál sikerül találkoznia vele. *
-Üdvözlöm ifjúúr. * köszönti az elf, majd szigorú tekintetét az övére szegezve fogait kezdi a szívogatni, amitől Angut nem sok választja el attól, hogy azonnal kirakja a fogadó ajtaján. Helyette csak bólint és már majdnem kibukik belőle, a francért nem lehet békén hagyni engem kérdés, mikor az elf a vállán átvetett táskából, egy nagyobbacska ládikót vesz elő és felé nyújtja. *
-Mikor méltóztatott lekésni a hajót, akkor a nagytiszteletű Mavanavariavan uraság utasított, hogy amennyiben nem tér haza egy napon belül, akkor szálljak lóra és Arthenior fogadóiban keressem meg önt és adjam át ezt. Másra nem utasított, így kérem vegye át tőlem, hogy indulhassak haza a fontos dolgaim elvégzésére. *közli lesújtó pillantás kíséretében. Angu gyorsan átveszi a ládikát, talán, hogy mielőbb szabaduljon az irritáló alaktól, aki amint kikerül a kezéből a teher, azonnal hátat fordít és távozik a fogadóból.
Angu próbálja döbbenetét és még inkább dühét valahogy palástolni, és bár sikerül rendezni a vonásait, a szája szélén bujkáló mosoly művi mivoltáról a szemébe nézve azonnal meggyőződhet bárki. Első gondolata, hogy ha már ott van a környékén, akkor gyorsan bedobja a ládikót a kályhába és lezárja a múltból visszaköszönő mester történetszálat, de végül győz a kíváncsiság. Az asztalhoz visszaérve, még mindig nem túl nyugodt, de a társaságnak szánt mosoly már jobban sikerül. Ha van érdeklődő tekintet, akkor egy vállrándítás kíséretében csak ennyit mond, mielőtt visszaülne:* - Egy régi dolog lezárása. * Ha nem foglalkozik a kis közjátékkal senki, akkor csak lehuppan a székére. A ládikót az asztalra teszi maga elé és néhány korty erejéig még fürkészi, mielőtt rávenné magát, hogy kinyissa.*


A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 17:48:33

16298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-06 00:01:24
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//
//Holdezüst Vieljana//

*Miközben úgy alakul, hogy hárman egy kicsit elkülönülnek a népes társaság többi részétől, fél füllel és szemmel azért próbál a többiekre is figyelni, de ettől még természetesen figyelme és gondolatai jelentős részét Lau és a férfi kötik le, akit a lány az asztalukhoz invitált.
Lilly kis magánakciója vonja magára először a figyelmét igazán rajtuk kívül, valamint az, hogy a fogadós gondosan elteszi a tőle ajándékba kapott papírállatkát.
Mindezt látva régen érzett melegség árad szét a lelkében, és nyugalom tölti el. Hálás a sorsnak, hogy annyi minden rossz után, ami történt, legalább most sikerült olyan társaságba keverednie, ahol rövid ismeretség után is biztos benne, hogy mindenkit képes lenne nagyon hamar megkedvelni.
A tündérlány szavai pedig ugyan bár elsősorban Launak szólnak, azért egy mosolyt az ő ajkaira is csalnak.
Istennőjének felemlegetése ugyan eléggé kellemetlen emlékeket idéz fel benne, de erről a lány a legkevésbé sem tehet.
Alenia is Eeyr lelkes híve volt, már amennyiben jól értelmezi, és a fény úrnője kifejezés valóban őt takarja, a szőke lányra pedig, aki szintén benne hitt, egyszerűen képtelen fájdalom és bűntudat nélkül emlékezni.
Ennek ellenére az őszinte jókívánságot persze értékeli, mivel pedig kislány kora óta vonzódik a holdhoz, elég természetes, hogy felkelti az érdeklődését az, hogy a lány a holdak követének nevezi magát. Reméli lesz majd idejük arra, hogy rákérdezzen és beszéljenek róla, hogy ezt pontosan hogy érti, egyelőre azonban csak egy közhellyel képes válaszolni, igaz azt legalább teljesen komolyan is gondolja.*
- Nagyon köszönjük, és csak hasonlót tudok kívánni neked! *mosolyog a lányra, és enyhén meg is hajtja előtte a fejét.*
- Jobbkor azt hiszem nem is jöhettél volna. Azok után, ami történt nagy szükség van most arra, hogy minél többen legyenek, akik úgy gondolkodnak, mint te.
*Aztán újabb korty kakaó után visszafordul Lau és Arystor párosához. Irigyli a férfit, amiért ennyire őszintén és felszabadultan képes nevetni, de jókedvéből valamennyi rá is átragad.
Nagyon reméli, hogy a jövővel kapcsolatban egyikük sem téved.
Mindaz, amiben mindketten reménykednek tulajdonképpen eléggé logikusnak hangzik a városban történtek után, és bár az ő esetében még joggal mondhatná azt bárki, hogy túl fiatal még és naiv, aki alig látott valamit a világból, ugyanez semmiképpen nem állja meg a helyét Arystorral kapcsolatban. Mindazonáltal arra, amit a férfi mond, nem nagyon tud mit felelni.*
- Pont ebben reménykedek, és erre gondoltam én is. *mond csak ennyit komoly arccal, amint azonban a szó a váráslásra terelődik, úgy dönt jobb lesz, ha ebbe egyelőre nem szól bele.
Próbálja nem mutatni, de Lau hirtelen jött érdeklődése a férfi által eladásra kínált házak iránt nagyon meglepi. Nem kell elmélyült elemzőnek, vagy különösen nagy zseninek lennie ahhoz, hogy pillanatok alatt rájöjjön arra, hogy barátnője nem csak kíváncsiságból kérdezősködik az ár felől. Ha így lenne nyilván nem akarná meg is nézni a házakat.
Hangosan persze nem mondja ki, de magában rögtön azon kezd el gondolkodni, hogy honnan szereznek ennyi pénzt hirtelen, míg nem eszébe jut, hogy talán a lány édesanyja némi aranyat is adott nekik az útra nem csak ételt és vizet. Elég gyorsan kellett búcsúzkodniuk, azon a komor reggelen pedig éppen mindent figyelt, csak pont azt nem, hogy mit kapnak az útra, így könnyen lehet, hogy valamelyik étel alatt, amit magukkal hoztak ott lapul valamennyi arany.
Aztán tekintete mintegy véletlenül saját táskájára vándorol, ami most is egyik lábához van dőlve az asztal alatt. Még mindig ott van benne jó néhány palack bor, amit még Aleimord egykori házából hoztak el, amikor eljátszották a fosztogatót az igazi fosztogatók előtt.
Mivel pedig elf nemes pincéjéből lettek kimenekítve, ha szerencséjük van, akár még nagyon öreg óborok is lehetnek, és így sokat is érhetnek, főleg annak, aki ért is az italokhoz, és szereti is őket. Kis szerencsével talán el lehetne adni őket jó áron.
És akkor még itt van a lehetőség, hogy dolgozhat is. Utóbbival csak az a baj, hogy bármennyire is kitanította édesanyja a jóslás különböző, egyszerűbb és bonyolultabb módszereire, és ilyen bizonytalan időkben bármennyire is szüksége van az embereknek egy jósra, legalábbis szerinte, azért a jóslás nem olyasfajta munka, amivel hirtelen és sok pénzt össze lehet szedni. De valamit azért biztosan lehetne keresni vele egy-két nap alatt is, és akkor egy részről segíthet Launak valóra váltani régi álmát, más részről pedig saját feje felett is lenne fedél.
Mindezeket azonban inkább csak magában gondolja végig gyorsan. Bármennyire is szimpatikus neki a férfi, akivel ülnek, és bármennyire is rendesnek tűnik, azért azt gyanítja, hogy Lau vásárlási szándékát kissé komolytalanná tenné a szemében, hogyha most kezdene itt fennhangon aggodalmaskodni, hogy vajon honnan lesz nekik minderre pénzük?
Mert azt valahogy természetesnek veszi, hogy ebben a történetben már együtt vannak benne. Igazából, ha nem szerette volna meg Laut annyira amennyire megszerette, minden bizonnyal akkor is a lánnyal és a többiekkel maradna, hogy nagyobb biztonságban legyen, mint egyedül, így azonban, hogy most már érzelmileg is egyre jobban kötődik hozzá, ráadásul a többieket is szintén jobban kedveli minél több időt töltenek együtt, nem is gondolkodik más lehetőségben.
Igyekszik hát egyelőre félrerakni a pénzzel kapcsolatos kételyeket, és miközben a férfi válaszát várja Lauval együtt, azon kapja magát, hogy egyre izgatottabb.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 00:08:55

16297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:33:49
 ÚJ
>Marella Cycon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úton-útfélen//
//Fősodor//
//Vieljana//

*Rella csak kapkodja a fejét, hiszen rengeteg dolog történik körülötte. Elsőként próbálja megjegyezni az újonnan a csapatukhoz csapódó személyek nevét. Lsonjangu és YIanda. Úgy gondolja jobb lesz ezeket a neveket is megjegyezni*
- Köszönöm! – *mosolyog Vielre, akivel egyelőre még nem tud azonosulni. De remélte, hogy előbb- utóbb sikerül megtalálniuk a közös hangot, még ha a lány nem is érti meg a tündér gondolkodását, és eszmerendszerét.* - Mivel tartozom az italért?
*Marella nem nagyon tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, hiszen a gondolatai folyton folyvást elveszik a figyelme fölött az irányítást. Egyfolytában a múlton jár az esze, pedig egy ideje már mondogatja magának, hogy nem fog a múltra koncentrálni, hanem kizárólag a jelennek és a jövőnek fog élni. Azonban ez közel sem olyan egyszerű, ha az ember olyanokat él át, mint ő. A neve említésekor azonban felkapja a fejét, és még a felé érkező kérdést is sikerül elcsípnie. *
- Chel az én társam, a másik felem - *mivel ez a megfogalmazás nem valószínű, hogy érthető a másik lány számára, gyorsan korrigálja, valamint már fel is teszi a következő kérdést.* - Ő a lovam. És téged mi szél hozott, ebben a városba?

A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 21:38:56

16296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:30:35
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

*Ha volt is valami konfliktus, nagyon gyorsan elülhetett, mert a tündér lány különösen érzékeny az ilyesmire, mégsem érez semmi bajt a levegőben. Sőt, a körülötte lévő, főként nőkből álló népes társaság igazán kedvesnek tűnik. Először segítője mutatkozik be neki, majd a vajsörük is megérkezik. Vieljana nem hagyja ki a lehetőséget, hogy felemelve a korsót vidáman koccintson barátjával.*
– Egészségedre! *Mondja Marellának, és megkóstolja a habos italt. Ahogy gondolta, minden egyes korty a fogadós kezét dicséri.*
– Természetesen nem történt semmi. *Teszi hozzá az elmaradt bemutatkozással kapcsolatban, miközben ujjával korsója tetején karikáz.* Néha van egy olyan érzésem, hogy a név nem is olyan fontos, csak egyfajta támasz, amely meghatározza kilétünket. A fontosabb az, ami odabent van. A népem például Holdezüstnek szólít, a hajam és a szemem miatt. *Ujjával jobb, ezüstös színű szeme felé bök.* innen ismernek meg. A városban ez igazán furcsa név volna.
*Eközben egy barna hajú elf lány is bemutatkozik neki, akinek a kisugárzása és a viselkedése egyértelműen arra utal, hogy ő lehet a csapat vezetője. Viel figyelmesen hallgatja a kérdését, de a választ Marellának is intézi, elvégre az ő ismerkedésük szempontjából is hasznos lehet, amit mondani készül.*
– A Fény Úrnője mosolyogjon rád, Lau, és az egész társaságodra. Az én utamat is ő jelölte ki, igaz, még korántsem fedte fel előttem. *Magához képest egészen felélénkül, ahogy erről beszél.* Mint mindenki, én is a boldogságot keresem, és meg szeretném osztani a világgal, hogy szebbé tegyem azt. A holdak követe vagyok, ez a sorsom.
*Egy vörös hajú gnóm lányka is üdvözli őt, aki valamilyen furcsa, Viel számára még soha nem hallott nyelven beszél – legalább is egy ideig hagyja magát becsapni, csak ezután jön rá a mintázatra, és arra, mitől mond ennyi b-t és d-t. Abban még mindig nem biztos, hogy valóban Lyllidornak hívják-e, de a náthás lányt is egy mosollyal köszönti.*
– Köszönöm! Jó étvágyat! *Pillant a gőzölgő húslevesre, mielőtt a lány befalja mindet.*
*Halványan elmosolyodik, ahogy Lau beszámol a másik hozzájuk kapcsolódó idegennek céljaikról. Ez egy csodálatos kezdeményezés, amiből érdemes lenne kivennie a részét, elvégre így lehet igazán elterjeszteni a jóságot. Nem szól sokat, leginkább figyel, de megérik benne a gondolat, hogy jó társaságba került, és talán a Fény Úrnője is ezt a célt jelölte ki a számára. Elvégre Luninari, de még sokan mások is emlékeznek a föld keserű fájdalmára.*
~ Segíteni szeretnék nekik. ~ *Fogalmazódik meg benne. Bár tény, hogy nem harcos, sőt kifejezetten apró, azért hisz benne, hogy Eeyr ajándéka nem vész majd kárba: csak nem véletlen, hogy ő született Holdezüstnek a tündérek között.*
– Marella, ki az a Chel? *Fordul a mellette ülő felé, mert rájön, hogy ez már egy ideje motoszkál benne.*

16295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-04 20:56:10
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//

*Lelkesen bólogat, míg Arystort hallgatja a múltjáról mesélni. ~Igen, így már teljesen érthető!~ helyesel magában a hallottak kapcsán. ~Tényleg van benne valami, ami a városi nemesekből hiányzik... Sokkal emberibb, még nem felejtette el, hogy nem minden ki él jó anyagi körülmények között.~ gondolja magában, bár hogy ez a vidéki életnek, vagy a harcedzett múltnak köszönhető, azt maga se tudja. Abban azonban biztos, hogy a nemesek közül, akiket eddig megismert, az asztalnál ülő férfit kedveli a legjobban, így őszintén sajnálja, mikor kiderül, hova is költözik majd*
- Lihanechbe? Olyan messzire? *szalad ki a száján, majd észbe kapva igyekszik szépíteni a dolgokat* Bár azt hallottam, nagyon szép hely, biztos kellemes lehet ott élni! *Arystor szavaiból úgy veszi ki, nem teljesen önszántából hagyja itt a várost, így nem akarja feleslegesen megnehezíteni számára az elválást azzal, hogy hirtelen Arthenior szépségeit kezdi ecsetelni. Inkább Luni felé fordul, hogy tisztázzák a félreértést*
- Ugyan már, nem történt semmi! Én nem fogalmaztam egyértelműen, felejtsük el az egészet! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti az ügyet, a később elhangzottakra pedig ismét csak bólogatni tud, ezúttal egyetértése jeleként*
- Én se sok időt töltöttem még itt, de bízom a városban és a lakóiban, hogy belátják majd, mi a legjobb nekik és hogy érhetik el, amit akarnak, anélkül, közben porig rombolnának mindent... *sóhajt egyet, hiszen igazán örülne neki, ha mindez minél hamarabb bekövetkezne, bár a szíve mélyén sejti, ez a pillanat nem ma fog eljönni. A nehéz kérdések után azonban hamar vidámabbá válik a hangulat. Igazán örül neki, hogy a sok kimért gazdag úriemberhez képest Arystor ilyen jóízűen képes nevetni*
- Örömmel! *fordul kacagva Luni felé* Akkor szomszédok lehetnénk! *vigyorog a lányra az ötlet kapcsán, hogy vegyék meg mindkét házat. Igazi elképedése azonban csak akkor jön, mikor megtudja a házak valós árát. ~Mennyi?!~ döbben le teljesen, ugyanis ennél háromszor-négyszer magasabb árra számított legalább. ~Nagyon meg akarhat szabadulni tőlük... bár ha tényleg elköltözik, akkor talán érthető, hogy nem az ár a legfontosabb neki, hanem hogy gyorsan túladjon rajtuk.~ Magában azt latolgatja, mennyi pénz is lehet nála, ugyanis, bár nem akarja elkiabálni, de még az is lehet, az egyik ház megvásárlása akár komolyan szóba is kerülhet, nem csak viccelődésképp*
- És mit szólna hozzá, ha új vevői akadnának a házra? *vált hirtelen teljesen komoly hangnemre, ahogy a nemes felé fordul* Akik vigyáznának mindarra, amit felépített? A házra és a békére? *mosolyodik el, végighordozva tekintetét az asztaltársaság többi részén. Van, akit régebb óta, van, akit kevésbé régóta ismer, de hisz bennük és magában annyira, hogy reménykedik, egy kis szerencsével és rábeszéléssel meg tudná győzni őket, hogy ha összefognak és mindenki belead kicsit a vételárba, együtt össze tudnának dobni annyit, hogy megteremtsék az oly sokat keresett békét legalább a maguk számára, egy kis vidéki házikó képében*
- Esetleg az elmaradt vevő helyett volna kedve nekünk megmutatni a házakat? Az eddigiek alapján ugyanis nagyon kecsegtetőnek tűnik az ajánlata! *folytatja tovább, hiszen bár elképzelve minden nagyon jól hangzik, azért szeretne megbizonyosodni a valóságban is az említett házak állapotáról, vagy egyáltalán a létezésükről, mielőtt valami kétes ügyletbe rángatja bele a barátait. Reméli, Arystor nem veszi rossz néven a kérdést, és hajlandónak mutatkozik majd az üzletre. Míg a nemes válaszára vár, újra belekortyol az italába, meglepődve rajta, mennyire remeg a keze, mikor visszateszi az asztalra a poharát.*

16294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-03 13:43:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//

*Laurentitia szavaira elmosolyodik, kissé nosztalgikus érzések rajzolódnak ki vonásaira.*
- Egykor a városban éltünk, de jobban szeretjük a vidéket, így körülbelül tíz éve kiköltöztünk. *Válaszol kedvesen, nem is tűnik annyira városinak, sem a ruhái, sem a modora, sem a beszéde nem hasonlít a városi nemesekére. Sokkal közvetlenebb, sokkal barátságosabb.
A sikertelen üzlet említésére csak legyint egyet.*
- Áh, hagyd el. Történt már sokkal rosszabb is. Mindenképpen elköltözünk, de jobb volna, ha sikerülne eladni őket. Nem szívesen hagynám itt egyiket sem. *Magyarázza indokait az eladásra. De ezeket az indokokat mindenki megértheti, aki kicsit is megtapasztalta a lázadás eseményeit.
A gyűrűn csak végigsimít, láthatóan sokat jelent neki az ékszer, így valószínűleg a család is és a jelkép is, amelyet képvisel.*
- Lihanechbe megyünk. Vannak ott kapcsolataim, így sikerült jó áron vennem egy házat. *Meséli, bár kissé szomorúan. Nem szeretett volna elköltözni, de nem hagytak neki más lehetőséget a városban történt események.
Hagyja, hogy Luninari és Lau tisztázzák a félreértésüket, mosolyogva és borába kortyolva hallgatja őket az asztal felett.
A vásárlási hajlandóságra és a két aranyra vaskosan felnevet. Sokáig zeng a nevetése a kocsma levegőjében, mind a kocsmáros, mind a vendégek odanéznek, a katonák a szomszédos asztalnál felélénkült figyelemmel néznek végig az asztalokon.*
- Hm... az egyik egy tökéletes állapotban lévő kúria, kisebb birtokkal és a hozzá tartozó melléképületekkel, azt ötezer aranyra tartom. A másik pedig egy kis tatarozást igényel, de a ház teljesen ép, csak ki kell takarítani. Nem is mi éltünk benne. Azt kétezer-ötért megszámítom maguknak. *Válaszolja teljesen komolyan. Nem tűnik kereskedőnek, vagyis nem olyannak, aki nyerészkedni akarna egy ilyen eladáson.*
- Biztosan béke lesz. Senkinek sem jó ez az állapot, egyszerűen kell a rend, hogy mindenki élni tudjon. *Mondja nagy meggyőződéssel Luninari szavaira. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hogy bár annak ellenére, hogy háborút-viselt ember, mégsem óhajtja az ilyesmit. Bár aki járt már háborúban, az bizonyosan nem akar olyan állapotokat sem magának, sem másnak.*
- Féltem őket, féltem a munkánkat és mindazt, amit sikerült elérnünk. Megértem a szegények gondjait, de az eszközeiket nem. Nem szeretnék vérontást a birtokomon és még ha újra rend is lesz, nem szeretnék félelemben élni. *A hangja most nagyon szomorú és őszinte.*
- De már így is áron alul adom el őket, viszont ennél kevesebbért nem tudom adni egyiket sem. *Tárja szét bocsánatkérőn vaskos karjait.

A fogadós összekészíti az italokat, amelyeket Lsonjangu rendelt és a pultra teszi.*
- Higgadtnak azért nem mondanám, de legalább nem lett baj belőle. *Mosolyog a férfire, mert a számszeríj nem valami higgadt rendezési módja az ilyesminek, de az idők változnak, így a rendezés módja is.
Az italokat aztán a férfi viszi ki, így a kocsmáros visszatér a dolgához, amikor megérkezik Lyllinor.*
- Semmivel, drága. Gyógyulj meg. *Mosolyog rá a férfi kedvesen, ahogy elveszi a tányért és beteszi a konyhára nyíló kis ablakon. Amikor pedig visszafordul, akkor pillantja meg a lány helyén az apró, papírból hajtogatott figurát. Értetlenül veszi nagy, érdes kezébe a dolgot, zavartan néz Lyllinor után. Ő pegazusnak látja, nem madárnak, így elképedve, hálás arccal fordul meg, hogy a mögötte lévő polcra, kiemelt és biztonságos helyre állítsa az apróságot. S hogy biztosan ne essen baja, még egy kristálypohárral is lefedi, így a por sem szállhat rá.*

16293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:39:35
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Úton-útfélen//
//YIlanda, Angu, icipici Lyllinor//
//Fősodor a végén//

*Szóra nyitja a száját, mikor YIlanda eltéveszti a nevét, de aztán rájön, hogy igazából semmi értelme azt mondani, hogy „deb Lyllidor, hadeb Lyllidor”. Így hát szerényen elmosolyodik és ráhagyja.*
- Köszödöb, kedves…
*Ezen a ponton még nem hangzott el YIlanda neve senki részéről, ezért nem tudja, miképp fejezze be. Ezután tér vissza az asztalhoz eszegetni. Mikor fény derül YIlanda és Angu kapcsolatára, félrenyel.*
- Bicsoda?
*Nagyokat pislog a párosra, aztán széles öröm kerekedik az arcán.*
- Adgu... YIladda... ez olyad, de olyad… úgy örülök dektek...
*Csillog a szeme, ahogy rájuk néz, és tényleg nagyon boldog. Tudja, hogy nem túl rendezett Angu családi háttere, de a tudat, hogy a féltestvérével ilyen jól megvannak, kis híján előcsalja azokat a leküzdött könnyeket.*
- Bost találkoztatok? A Kikötőbed?
*Tán kérdései, vagy további kérdései elől menekülnek el hamarosan a pulthoz. Sikeresen, hiszen neki még dolga van itt.*
- Deb kérek sebbit, köszödöb.
*Már így is annyit kapott, hogy fogalma sincs, hogyan viszonozza. Mire Anguék visszaérnek, az utolsó simításokat végzi művén, és mikor YIlanda kérdezi, szinte révetegen emeli fel a fejét. Nagyon belemerült a nagy koncentrációt igénylő munkába, fogalma sincs, mennyi idő telt el közben, vagy hogy miről beszélgettek körülötte. A kérdésen elpirul, bár az arcán már így is pirosság ül a levestől, így talán csak szemein látszik, hogy zavarban van.*
- Oh… hát… ez csak egy kis…
*Félszegen emeli a tenyerét az asztal fölé, mivel YIlanda nagyon megfontoltan jó távolra ült tőle.*
- Deb olyad szép, bidt szeretteb volda… de sajdos didcsed jobb bidőségű papírob…
*Amint megtekintik a "művet", újra kezei közé rejti egy szégyenlős mosollyal.*
- Bocsádat egy pilladatra…

//Fősodor//

*Jegyzetfüzetét az asztalra téve, az apró figurát tenyerébe rejtve az üres leveses tányérral a pulthoz tipeg és lábujjhegyre állva óvatosan felteszi.*
- Köszödöb széped! Dagyod fidob volt és jól esett! Bivel tartozob?
*Ha ezt elintézik, akár fizetéssel, akár hálával, akkor szütyűivel pepecsel egy ideig, míg a pultos figyelme magára nem hagyja. Akkor kihasználva az alkalmat megpróbálja észrevétlenül a pultra csenni az apró papírfigurát a tenyeréből, s csendesen visszaoldalogni a helyére.
A „mű” alig közelíti meg egy felnőtt ember ujjpercének méretét. Első ránézésre látszik, hogy állatot ábrázol, méghozzá telt formával, nem csupán síkban, méretei pedig arányosak. Madárnak tűnhet stilizált szárnyai miatt, azonban közelebbről megvizsgálva három lábon áll, a negyediket felemeli, a nyaka, farka hosszú, s egy apró szarvat is találhat a figyelmes tekintet a homlokán.*

16292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 14:45:03
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//
//Lyllinor, Angu//

*Kedves asztaltársa nyársaló tekintetén fenn sem akad, hiszen ez volt a legkevesebb, kissé túlbuzgó mosollyal nyugtázza. Az, hogy az elf huginak szólítja, kissé váratlanul éri, arcán egy pillanatnyi döbbenet látható. Azt a felismerést teszi, hogy Angu villámgyorsan elemezte a kialakult helyzetet és döntés született a fejében, márpedig a javára. Egyelőre nem tudja, hogy elbűvölő személye miatt, vagy csak a szütyő okán, ami még mindig a derekán lóg. Ha választania kellene, természetesen a másodikra tenne ő is inkább.*
~Nem lehet csak egyszerűen ennyire úriember.~*Latolgatja magában a lehetőségeket. Az zökkenti ki, hogy Angu elkezd feltűnően színpadiasan, csevegést kezdeményezni rokoni száluk okán.*
- Ahogy mondod bátyám. Bár, minthogy én veled ellentétben lánygyermek voltam, így anyám kevesebbel is beérte, valamint annyira sem érdekeltem, se őt se apámat.*Vált kicsit nosztalgikus hangnemre, elhalkulva, hiszen apjára amúgy sem szívesen emlékszik vissza.*
~Ha ismét összefutnánk, szívesen darabjaira vágnám, nem csak azért, amit velünk tett. Amilyen szépséggel áldotta meg őket a természet, annyi hiúságot és gonoszságot is adott nekik. Kár hogy ez kívülről nem látszik egyértelműen.~*Méregeti fél szemmel a mellette sétáló elfet. Gyerekkora történéseinek is köszönhető, hogy e faj férfi képviselőit szívesebben lopja meg és rabolja ki, mint más fajokét. Fejben így rendezi az adósságot, ami szerinte felróható annak az apjának nevezett lelketlen, de külsejében káprázatos teremtménynek. Angu egy kicsit jobb helyzetben van immár, minthogy még a hazugságot is bevállalta miatta és a nő meglátása szerint a külseje elfhez képest még átlagosnak is mondható. Ahogy a dolgok bonyolodnak, immár egy pohár sörrel is gazdagodik, és minthogy nem szívesen marad adós, főleg egy elfé nem, így még odaveti.*
- Köszönöm, majd megadom.*Veszi el és követi vissza az asztalhoz, bár hogy a sörre értette vagy a szívességre, amit Angu neki tett azzal, hogy nem hazudtolta meg azt egyelőre nem tudni. Belekortyol a sörébe, visszaérve az asztalhoz nem ül le, inkább a kis gnóm lány fölé áll, hogy megnézze, mit tevékenykedik. Angut nem szívesen zavarná most már meg, nehogy meggondolja magát.*
- Mi készül? *Támaszkodik meg Lyllinor háttámláján.*

16291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 13:37:12
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//
//YIlanda, majd icipicit Lyllinor is//

* Azok bizony, bólogat magában a már tényleg langyosnak is jóindulattal nevezhető vacsorája fölött YIlandának, majd hirtelen döbbenetében még a falat is orkútra megy, ahogy hirtelen rokoni viszonyba kerül a szimpatikusan szemtelen lánnyal. Szerencsére a lány hátba is veregeti, nehogy szégyenszemre itt múljon ki a félig megevett paprikáskrumpli fölött. *
- Nagyon finom a hely főztje, csak hirtelen leszaladt egy csípős paprika és majd belefulladtam. * Mentegetőzik egy sort.* - Köszönöm Hugi! * Toldja meg egy szívélyes mondattal a lánynak, és bár mosolyog, a tekintetével azért nyársalni lehetne.
A felajánlására az asztalhoz telepedő férfi azonnal kér egy újabb pohárkával, de a vele beszélgető lányok nem. A két újonnan érkezett lány olyannyira egymással van elfoglalva, hogy talán meg sem hallották a kérdést. Lyllike, pedig a leves kanalazása után annyira belefeledkezik valami papírhajtogatásba, hogy nincs szíve megzavarni a koncentrálásban. YIlanda úgy dönthetett ő is kér valamit, esetleg a segítség címszó alatt gyors vérszívás vagy egyeztetés is várható, mert fölállt és úgy néz ki, hogy vele akar tartani a pulthoz. Feltehetően együtt indulnak hát a pulthoz. Ugyan nincs kifogása az új hugi ellen, de azt sem szeretné, hogy ha bármikor a rokoni kapcsolatnak meg kellene hirtelen szűnnie, mert mondjuk a lány galibát okoz, esetleg ő kerül slamasztikába ami a lányt is érintheti, akkor ne lehessen egy mondattal semmissé tenni azt. Meg ugye az sem árt, ha egy felé beszélnek, hisz Lyllikének már mondta, hogy új ismerős. Mikor pár lépéssel eltávolodtak az asztaltól, akkor nem túl hangosan odaszól a lánynak.*
- Azért érdekes véletlen, hogy a te apád is ugyanaz a pernahajder elf nemes, aki az én anyámat is megszédítette. És persze te se tudsz róla sokkal többet, mint hogy ti is csak az ágaskodó szarvasos pecséttel ellátott levélben kaptatok néha valami pénzt a hallgatásotokért. Mármint az anyád, ugye? * néz kérdőn a lányra érti e a csíziót. * - Én csak annyit tudtam kiszedni az anyámból, hogy valami artheniori nagykutya, még a taníttatásom is fizette, annyit megért a hallgatásunk. Te mit tudsz róla? * Kacsint a lányra, majd érdeklődve várja, ha van valami hozzátennivalója. *
- Te mit innál szívesen? * kérdezi meg a mondandója végén, lehetőség szerint még a pulthoz érés előtt. Mikor a pulthoz érnek megvárja, míg a fogadós befejezi, amit épp csinál és nekik szenteli a figyelmét.*
- Köszönjük az eset higgadt kezelését. A nagy ijedelemre innánk még valamit. Az úr, aki odaült hozzánk, kér még egyet abból, amit eddig ivott. A hölgy * mutat YIlandára * egy finom mézsört kér, én pedig egy pohár fehérbort a szárazabbik fajtából. Ha nem bánja, akkor ezt kivisszük mi, ne fáradjon vele.* Teszi még hozzá, mivel az eddigiek alapján a fogadós rendszerint kihozta a rendelést. A fogadósnak leszámolja az asztalra a 18 aranyat a két pohár Borért és további 13 aranyat a Mézsörért. Mikor az kirakja a pultra az italokat, megfogja a két pohár bort és a sört a lányra hagyja, hacsak ő nem akar mást is hozni. Az asztalhoz érve az illata alapján testes, színe szerint vörös bort a nemes Arystor úrnak adja, majd visszatelepszik a helyére. Rámosolyog Lyllire és ha még készül vagy még az asztalon van amit hajtogatott, akkor érdeklődve megszemléli, hogy mi alakult a kezei között. Utána nagy koncentrációval kortyol bele a poharába és élvezi, ahogy a fanyar, de zamatos bor telíti az érzékeit. Az első lehunyt szemű korty után a következő ízlelgetése közben végigfut a tekintete az asztaltársaságon. ~ Talán rövidesen illene számba venni a társaságot. Már ha lesz rá idő és nem szakítja félbe senki a gondolatmenetet. Talán majd a következő korty után, ezt ki kell élvezni. ~ Hunyja be ismét a szemét és újra a bornak szenteli a figyelmét.*

A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 13:42:31

16290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:50:48
 ÚJ
>Hytia Nazdyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Athoc Naonrix //

*Hümmögve hallgatja a férfi válaszát a kérdésére és elégedett azzal amit hall. Egy haloványka mosolyra kanyarodik szája széle, majd kimérten biccent egyet.*
- Ebben egyetértünk.
*Tesz még hozzá mellékesen, majd engedi elfeledni a témát. Illetve engedné, hogy Athoc folytatja és kiegészíti, és ez a része sem kevésbé érdekes és valahol szintén egyetért, mégsem olyan elégedett, mint pár pillanattal ezelőtt.*
- Bizonyára van ebben valami.
*Logikusan végiggondolva igen, valójában ő nem tudja. Azt sem tudja, hogy volt-e valaha szerelmes, talán igen, de ha igen, akkor sincs jelentősége.*
- A szerelemről? Nem tudom, őszintén éppen olyan feleslegesnek tartom, mint gondolkodni róla. Mindenesetre tagadhatatlanul tökéletesen értelmetlen. Illetve bizonyosan van funkciója, talán az utódnemzés vagy a jobb túlélési esélyek? Valami ilyesmi. Mint a család, aminek szintén semmi értelme ha érzelmi alapon nézed, hiszen tőled merőben különböző és általában ellenszenves személyekkel élsz együtt, mégis érzelmi alapon fontos, és nem aképp, hogy mennyi előnyöd származhat belőle. Például a leánygyermek megteszi azt amit várnak tőle, jó helyre beházasítják és cserébe aligha lesz gondja bármire. Gondolom a szerelem is megkönnyíteni hivatott a házasságot, ami elengedhetetlen a fennmaradásunkhoz.
*Hümmögve igazítja meg az evőeszközöket, hogy tökéletesen párhuzamosan helyezkedjenek el egymás mellett.*
- Elkalandoztam. Szóval a véleményem az, hogy majdnem felesleges.
*Persze meg lehet ezt cáfolni, hiszen ahogy említette is legfeljebb elképzelései vannak róla, és még sosem ült le ezen merengeni.*
- Öm, nem tudom milyen a kapcsolatom a családommal. Azt hiszem nem rossz és nem is jó, de őszintén nem is érdekel igazán.
*Már nem foglalkoztatják. Számára ez is olyan, mint egy szerződés és mivel már senkinek nem származik haszna a közös együttélésből, ezért jobbnak látta felbontani azt. Cseppet sem bánja. Bólint a kapcsolatépítés lehetőségére.*
- Ó hát a foglalkozásom igen rugalmas, többnyire a bőrszínem miatt kinéznek, így nehéz. Néha ha volt alkalmam tanítottam gyerekeket, aztán éppen ami volt és nem túl alantas.
*Mégsem egy szolgálólány, csak egy nagyon szerencsétlen genetikai hiba. Mégis él és szerinte ez nem lehet véletlen, ezért is viseli el azt a sok nehézséget külsejéből fakadóan.*
- Részben abból is éltem. Most pedig éppen azon vagyok, hogy kitaláljam hogyan tovább. Meglátjuk az alapján, hogy mire van mostanság igény.
*Megmosolyogja a kalandor utolsó mondatát is.*
- A lehetőség már csak ilyen, sosem kell keresni.
*Nem mellesleg örül annak, hogy végre jobb partnerre akadt aki készséges is. Talán kellemesebb időtöltésnek nézhet elébe.*

16289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:23:21
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//

*Jó, hogy össze lettek húzva az asztalok, mert egy kicsit tényleg sokan lettek hirtelen, aminek a maga részéről természetesen csak örülni tud.
Már akkor is megnyugodott kicsit, amikor a Lylli és Marella csatlakoztak Lauhoz és hozzá a városba vezető úton. Más körülmények között is boldog lett volna, ha a két lányhoz hasonló társakat sodor útjukba a sors, úgy azonban, hogy fogalma sem volt róla, hogy mi fogja őket várni itt, amikor visszatérnek, jelenlétük nem csak örömmel töltötte el, hanem kicsit meg is nyugtatta.
Most pedig, hogy úgy alakult, hogy az övéké lett a legnagyobb társaság, ami jelenleg a Pegazusban tanyázik, ráadásul még a fogadós is éberen vigyázza itt a rendet, úgy érzi még mindig, hogy a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonságban van a többiekkel együtt.
Most örül csak igazán annak, hogy maradt még annyi pénzük, hogy legalább ide be tudjanak jönni, és meghúzni magukat, egy, vagy talán több éjszakára is, amíg eldől, hogy mi lesz velük és hogyan folytatják az életüket, meg egyáltalán hol.
Bár a harcok vége óta nyilván nagyobb a rend, mint a teljes káosz napján, és csillapodtak kicsit a kedélyek is azóta, azért abban biztos, hogy éjszaka kint aludni valamelyik utcán, vagy meghúzni magukat egy elhagyatott, romos házban, nem feltétlenül a legokosabb lépés akkor, hogyha a létező hosszú és boldog életre vágyik.
Hála az isteneknek egyelőre nincs szó arról, hogy újabb veszélyeknek kellene kitenniük magukat, így jelenleg a legnagyobb gondja az, hogy nem tud egyszerre figyelni mindenkire, és nem reagál mindenre a lehető legokosabban, amikor bekapcsolódik a beszélgetésbe.
Kicsit szégyelli is magát, mivel úgy érzi, hogy nem elég, hogy sikeresen félreértette, amit Lau mondott, még túl is reagálta szegényt, pedig van neki éppen elég gondja hasonlók nélkül is.
A menekülés a városból nyilván őt is megviselte, ami pedig a húgával történt az feldolgozhatatlan. Aleimord is ki tudja, hogy milyen terhet rakott a vállára, amikor tőlük lemaradva kettesben beszéltek, és akkor most még ő is csak bántja, hiába az elf lány és saját édesanyja az utolsó élőlények ezen a világon, akiknek akár csak szavakkal is ártani szeretne bármikor.*
- Ne haragudj, én értettelek félre akkor. Sajnálom! *néz a lányra őszintén bűnbánó arccal, miközben kétszer is bocsánatot kér, aztán elhallgatva őt és a férfit, aki neki köszönhetően csatlakozott hozzájuk,
amennyire azt a helyzet engedi, próbálja elkergetni saját borús gondolatait, és újra bízni a jövőben legalább egy kicsit.
Az idegen amúgy is különösen szimpatikus neki, és jelenléte nagy segítségére is van abban, hogy valamivel kedvezőbb színben lássa a helyzetüket, mint eddig.
Tetszik, hogy szomorú arccal beszél a háborúról, és az is, hogy bár van vele két testőr, még is nem messze tőle ott van egy tiszteletet parancsoló kard, vagyis nem egy elpuhult nemes, aki mindig és mindenben másokra hagyatkozik. Nyilván tényleg gyűlöli az erőszakot, mégis felkészült arra, hogy bármikor megvédhesse magát, és saját magával ellentétben, akinél inkább csak dísznek, és elrettentésnek vannak fegyverek, hogy azt a látszatot keltse, hogy nem teljesen védtelen, azt is kinézi belőle, hogy jól tudja forgatni azt a bizonyos kardot.
Az is okot ad némi reményre, hogy úgy gondolja, hogy talán vannak már olyan jó barátnők Lauval, hogy a lány tényleg nem fog haragudni rá, az előbb lezajlott kis közjáték miatt, és azt is reméli, hogy nem téved, amikor megosztja a reményeit a férfival, és vele.*
- Talán naivan hangzik, de én bízok abban, hogy most már béke lesz Artheniorban. Körülbelül egy hattal azelőtt a nap előtt érkeztem a városba, hogy kitörtek a harcok *meséli inkább a férfinak, hiszen Lau mindezt tudja jól* és lehet csak azért, mert keveset éltem itt, és az időm legnagyobb részét, az egyik rokonom házában töltöttem, a város teljesen békésnek tűnt nekem. Nem éreztem úgy, hogy benne lenne a levegőben, hogy hamarosan teljesen össze fog omlani a rend, aztán hirtelen megtörtént mégis.
*Hallgat el, nem hatásszünetet tartva, inkább csak eltűnődve kicsit.*
- De pont azért, amit az előbb mondtam, hogy aki egyszer átélte azt a napot, biztosan nem szeretné újra, nem tudom elképzelni, hogy mostanában még egyszer annyira elszabaduljanak az indulatok, mint akkor. Persze, biztos sokan ki akarják használni a mostani helyzetet, és lesz még erőszak is, de a nehezén és a legrosszabbon szerintem már túl vagyunk. *emeli kicsit meg a bögréjét, de még nem iszik bele a kakaóba. Nem olyan idők ezek, hogy túl mohón és gyorsan fogyasszon el bármilyen italt, még akkor sem, ha meg lett hívva rá.*
- Ettől még persze megértem, hogy a családjával együtt szeretne minél messzebb lenni most innen. *teszi hozzá. Hogy költözni hova szeretnének, azt ő sem firtatja. Számára annyi a lényeg, hogy a környékről el, amit valóban meg tud érteni. Eszébe is jutnak erről hirtelen még Aleimordnál is távolabbi rokonai, akiknek a kúriája szintén vidéken van, de a város közelében. Ők ugyan nem költöznek el, de az biztos, hogy nem csak véletlen egybeesés, hogy Intath és ők éppen mostanra időzítették az utazásukat.
Bárhogy is, megkönnyebbül attól is, hogy a férfi és Lau még képesek nevetni, és tréfálkozni egymással, szavaik pedig egy halk nevetést belőle is előcsalnak végre.*
- Én azért egynél több aranyat tudnék adni értük. Nem mintha el szeretnék halászni előled két egész házat. Beszállok inkább a saját pénzemmel. De akkor az egyiket majd nekem kell adnod. *mosolyog, remélve, hogy látszik rajta, hogy bár valószínűleg nem jutna róla elsőre senkinek az eszébe, valamennyire azért a viccet is érti. Bár amikor Lau komolyan is rákérdez, hogy mennyibe kerül manapság egy kúria, akkor természetesen arca ismét komoly lesz, és persze kíváncsi is.
Éppen csak kicsit zökkenti ki Angu kérdése.*
- Köszönöm, de egyelőre én sem kérek semmit, még ebből is alig ittam. *mosolyog rá, mert kedvesnek tartja a kérdést, bár, ha Lylli barátja, hasonló nem is meglepő. Ugyanakkor kakaójából még alig ivott, a mézsör pedig, amit jelenleg kíván, lehet, hogy nem pont a legokosabb választás lenne éjszakára a most fogyasztott ital után.
Ezek után inkább a férfi válaszára figyel, és ha már eddig csak tartogatta a bögrét a kezében, most iszik is belőle egy kortyot.*

16288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-01 18:30:54
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//

*Ahogy szép lassan mindenki bemutatkozik és megtalálja a helyét, furcsa melegség árad szét a szívében, miközben végigtekint az asztalon. A sok békés, mosolyogó arc gyermekkora estéit juttatja eszébe, amikor az egész falu együtt étkezett a tűz körül. ~Bárcsak minden így maradhatna!~ gondolja magában kissé szomorúan. Azonban az élet rendületlenül zajlik, a beszélgetés pedig folyik tovább. Annyian vannak már, hogy nem tud a társalgás minden résztvevőjének annyi figyelmet szentelni, amennyit érdemelne, így csak egy-egy nevetés erejére kapcsolódik be, mikor humorosra fordul a hangulat, egyébként pedig Arystor és Luni van figyelme középpontjában.*
- Ó, azt hittem, idevalósi! *kotyogja hirtelen közben, amikor erről esik szó. Az eddigiek alapján valamiért az volt a benyomása, Arystor tősgyökeres artheniori lakos, de a magyarázat hallatán már sokkal érthetőbb számára a dolog*
- Igazán sajnálom, hogy nem jött össze az üzlet. Azért remélem, jól van az üzletfele, és nem történt vele semmi... *jegyzi meg, arra célozva, hogy ha esetleg egy itteni nemesről van szó, akkor talán azért nem tudott eljönni, mert megtámadták, vagy mert menekülőre fogta. Még mindig kissé elképzelhetetlen a számára, hogy ilyesmi megtörténhetett egy ilyen fejlett városban, akkor is, ha ő maga is személyes túlélője a zavargásoknak.*
- Igazán gyönyörű! *mosolyodik el a gyűrű története hallatán, a nevezett tárgyra pillantva. Mindig is szerette az olyan holmikat, amiknek története van, ez az ékszer pedig épp ilyennek tűnik*
- Remélem, jól érzik majd magukat ott, ahova költöznek! *feleli a helyváltoztatással kapcsolatban. Bár érdekelné, hova költözik a férfi, nem mer rákérdezni, nehogy túl tolakodónak tartsa, nemsokára amúgy is félreértés bontakozik ki közöttük*
- Nem, nem! Nem történt semmi, én fogalmaztam pontatlanul! *kezd rögtön szabadkozásba, előbb Lunira, majd Arystorra pillantva*
- Igazad van, persze, nem úgy értettem, hogy butaság! *fordul a lány felé, majd a nemeshez* Csak azt hittem, egy ilyen jómódú, sokat tapasztalt férfinak hosszútávon talán unalmas lehet mindennap ugyanaz a lakhely és munka... de talán tévedtem, elnézést! *ismeri be vélt vagy valós hibáját. Az az érzése támadt, sokkal pörgősebb, eseménydúsabb élethez van szokva Arystor. ~De ki tudja? Talán végső soron ő is csak egy kis nyugalomra vágyik...~ elmélkedik magában.*
- De igaza van, a háború, a lázadás, bármi, ami emberéletet követel, borzalmas és nem szabadna hagyni, hogy bekövetkezzen... *komor hangulata nem akar elmúlni, azonban nem szeretné, ha ez a többiekre is átragadna, így örül, mikor a férfi viccel próbálja feldobni őket, és hasonló hangnemben válaszol*
- Dehogynem, rögtön mind a kettő! *feleli nevetve* Egy arany darabonként megteszi? *kacag továbbra is, hisz főképp a pénz áll a vásárlás útjában. Mindig is álmodozott róla, hogy egyszer majd lesz egy hely, amit a sajátjának hívhat és ahol úgy élhet, ahogy szeretne, egy teljes kúria megvásárlásához azonban közel sincs elegendő pénze. ~Ugyanakkor... ha Arystor elköltözik, talán hajlandó engedi az árból, csak hogy hamarabb megszabaduljon az épülettől~ morfondírozik magában*
- De csak a vicc kedvéért tegyük fel, hogy tényleg érdekelne. Milyen árban van most egy vidéki kúria? *kérdezi nemtörődöm hangnemben, miközben az egyik nemrég hozott teát kezdi kortyolgatni. Bár anyjától kapott egy kis pénzt, mielőtt eljött otthonról, ahhoz közel sem eleget, hogy egy teljes házat vegyen belőle, még a Reltől kapott erszény tartalmával együtt sem. ~Talán a rezidencián még akad valamennyi...~ töpreng magában, elvégre Aleimord rábízta a háza vezetését, a rezidencia azonban lakhatatlan, így rá marad, hogy új székhelyet keressen. Töprengéséből Angu szavai rántják vissza*
- Mi? *rázkódik össze kicsit* Nem, köszönöm, én most nem kérek semmit! *mosolyog a férfira, kissé megemelve bögréjét, hogy jelezze, neki most nincs szüksége több innivalóra.*

16287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:52:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Fősodor//

- Köszönöm, nagyon kedves. *Válaszol mosolyogva a férfi, amikor elfoglalja helyét Laurentitia, azaz Lau mellett.*
- Ez a mai időkben kincs. *Teszi hozzá, ahogy végignéz az asztal felett a körülötte ülőkön. A lázongások után egy asztalnyi becsületes, jóravaló ember már ritkaságszámba megy.
Az asztalok átrendezése után mindenkinek jut hely, így kisebb társaságokra oszolva halk beszélgetés veszi kezdetét. Arystor Lauval kezd diskurzusba.*
- Nem katonák ők, hanem a testőreim vagy olyasmi. A házam vizitorai, akik a kúriámat védték. Egy üzlet miatt tértem be a városba és azért vannak velem, hogy megvédjenek, ha úgy adódik, de magam sem vagyok teljesen védtelen. *Nevet fel, ahogy tekintete a szomszéd asztal mellett álló jókora kardra siklik.*
- Kettő bizony, ezek ügyében vagyok itt, de úgy tűnik, hogy átejtettek és ennek az útnak, a társaságotokon kívül semmi értelme nem volt. *Iszik bele a kupájába és teszi mosolyogva az asztalra.*
- Köszönöm, a családom címere. De mi nem a városban éltünk, hanem a közelben. *Int arra, amerre az erdőt sejti.*
- Két kúriám is van, de a mostani állapotokat látva úgy döntöttünk a családdal, hogy eladunk mindent és elköltözünk. De az üzletfelem nem jelent meg, így hamarosan vissza is térünk a birtokra. *Húzza el a száját, ahogy az ajtó felé néz, mintha azt várná, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat az, akiért betértek a városba. De úgy tűnik, hogy csak nem akar megérkezni az illető.*
- Jaj, bocsánat, nem akartalak megbántani. *Mondja Laurentitia döbbent arcát látva és Luninari felcsattanását hallva. Meghallgatva szavaikat azonban nosztalgikus mosoly terül el arcán.*
- Cseppet sem bugyuta és az unalmas az békés. És a a békénél fontosabb mostanában kevés dolog lehet. *Emeli poharát a szája elé.*
- Mocskos dolog a háború, s bár a városban nem háború dúlt, nem sokban különbözik annak eredményétől. *Szomorúan néz a két nőre. Látszik rajta, hogy tudja, miről beszél, s ha a lázadásban senkit nem vesztett el, korábban biztosan volt része ebben az átokban.*
- Remélem, hogy a városban egyszer újra rend lesz és mindannyian emlékezni fognak ezekre a napokra és soha többé nem akarják majd újra átélni. *Ezúttal az arca komoly és kicsit el is révül, majd nagyot sóhajtva rázza le magáról a rossz emlékeket, hogy újra mosolyt erőltessen az arcára és Laura nézzen.*
- Tényleg, nem akartok egy vagy kettő kúriát venni, ha már otthont kerestek? *Kérdi nevetve.*
- Bár egy kis házban ennyien biztosan nem fogtok elférni. *Toldja meg egy tréfával a végére.*
- Nekem hozhatsz egy pohárral, fiam. *Emeli kiürült poharát Lsonjangu felé széles mosollyal.*

16286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-30 13:58:21
 ÚJ
>Godok, Erdőmély Védelmezője avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A kocsmáros felemeli a fejét a hosszú, tiszta, portalanra törölt pult mögül, és végigméri az idegent. Az ismeretlen férfi, még mindig magán hordva testéhez tökéletesen illeszkedő, jellegzetes lovagi címerrel ellátott páncélzatát, farkasok bundájából készült hosszú, majdhogynem talpig érő köpenyét és 4 láb hosszú, kétkezesnek tűnő, szent, lovagi kardját, mereven és mozdulatlanul áll a söntés előtt.*
*Hallgat.*
– Mit adjak? *Nyíltan, tegezve kérdezi a kocsmáros.*
– Mézsört *Szól az ismeretlen férfi, ércesen szóló hangján.*
*A kocsmáros megtisztítja kezét poros, mocskos posztókötényében, aztán megtölt egy korsóval az idegennek. Az ismeretlen férfi még nem ül le az ajtótól balra található asztalokhoz, ahol jó néhány vendég már iszogat, inkább a söntés mellett marad, a kocsmárosra szegezve nyirkos tekintetét. Meghúzza a hideg és habos mézsörrel teli-töltött korsóját.*
- Szobát keresek éjszakára. *Mondja a kocsmárosnak.*
- Nincs. *Zsémbelődik a kocsmáros, az idegen szokatlan fegyverzetét bámulva.* - Kérdezd meg máshol. *Tette hozzá halkan.*
*Nincs ebben semmi szokatlan, a fogadóba szinte mindenki fegyverrel tér be, de azért ritkán hord valaki egy 4 láb hosszú pallost a hátán, mint valami íjat és annak tegezét.*
- Én itt szeretnék. Ötven aranypénz elég lesz? *Nyugodtan húzza elő zsebéből az utolsó megbízásából kapott, 250 aranypénzzel megtöltött erszényét.*
- Megmondtam, hogy nem...*A kocsmáros, amikor rátekint újból az idegenre felháborodottságának tűzében, megpillantja az ékesen csillogó aranypénzeket és végre felismeri az idegen páncélzatán lévő jelet, ami Lanawin szent lovagjainak címereként ismert.*
- Ér...értettem, elnézését kérem jó uram. Nem ismertem fel először, az én hibám, bocsásson meg. *Nehezen kezd el hablatyolni a kocsmáros, ugyan is a fogadóban nem olyan sűrűn fordul meg e-fajta szerzet: lovag.*
*A fogadóban meleg van. Az ismeretlen férfi meglazítja övét, leveszi köpenyét és sisakját, majd lehelyezi őket a pultra.*
- A megfontoltság fontos erény a te szakmádban. Add csak a kezed, kedvesem. *Aranypénzeket: ötvenet szolgáltat át a kocsmárosnak, a pultra téve azt, mint letétet a kvártélyának kivételéhez.*
- Úgy látom, hogy nem fenyeget téged a készpénz hiánya. Lovag voltod előjogaiból élsz? *Szólal fel a kocsmáros az aranypénzeket bámulván.*
- Részben. *Helyeselve bólogat az idegen, de nem bocsátkozik a részletekbe.*
- Hát, akkor isten hozta a Pegazusban jó uram, később zárás után megmutatom merre találja meg a kvártélyát, tessék majd, kérem velem fáradni, addig is szívesen látjuk itt, mint vendég. Érezze otthon magát. *Nyalja meg a fogadós a szája szélét, közben pedig elmarkolja az aranypénzeket és elteszi őket a bőrnadrágjának szakadt, lukacsos zsebébe, majd visszamegy befejezni az elmulasztott munkáját: pakolgatni a boros és söröshordókat. A fogadósnak remek, megbízható kapcsolatai vannak az egyházzal, illetve a különböző lovagi rendekkel és nem akarja, hogy ez az állapot veszélybe kerüljön, csak azért, mert egy ismeretlen lovag kvártélyért tér be az ivóba.*
*Az igen csöndesen, egymagában ülő hússzú fülű elf, aki azóta nem vette le nyirkos tekintetét az ismeretlen férfiról, hogy belépett az ivóba, felállt és a söntéshez ment.*
- Szőrnyű idők járnak. *Mondja a bölcsnek tűnő elf, meghúzva korsóját: folytatja.* - Elszaporodott mindenféle mocsadék. A Nap karavánpihenő környékének délre eső rengetegeiben, csak úgy nyüzsögnek a ragadozófajzatok. Régen legfeljebb farkasok üvöltöttek arra, most meg: mindenféle orkoknak meg sötételfeknek nevezett fajzat, és ha elhajítasz egy követ biztos, hogy egy az ő fajuk által összekovácsolódott, mészárosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és még ki tudja, hogy mi a nyavalyából való csoportot fogsz eltalálni, higgy nekem. Ezek a csoportok manapság százával ragadják el a gyermekeket az azon a környéken letelepedett falvakból, amelyek a karavánpihenő környékén élik mindennapjaikat. Olyan betegségekben szenvednek ezek az undorító, tűzrevaló fajzatok, amik veszélyeztetik Lanawin összes fajának biztonságát és amelyekről régebben soha senki sem tudott, sem hallott az idők folyamán, hogy az elfnek füle, most már tényleg az égnek áll. Na és most már csak ez hiányzott! *Belerúg a piától bealudt, földön fekvő fél-elfbe.* - Nem csoda, barátom, hogy ekkora a kereslet van a szolgálataitokra, mint lovagok, az ilyen fattyakat mindörökre el kell törölni Lanawin földjéről. *Meghúzza korsóját, szintén mézsört kortyolgat.*
- Azt hittem, hogy a Nap karavánpihenő környékére védelmi táborokat telepítettek, annak érdekében, hogy, az ott fellelhető zsoldosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és mészárosokból álló csapatokat felszámolják, majd a törvény elő vessék őket. A Hold karavánpihenő incidensének következtében, a Nap karavánpihenő környékén az olyan bűncselekmények száma, mint például: a szándékos emberölések, népelnyomás, homoszexualitás, az özvegyek és árvák sanyargatása, Eeyr szent akaratának szándékos, közvetlen, akaratlagos megszegése és bemocskolása is egyben az egekbe szökött, elf uram. *Emeli fel a fejét, majd folytatja.* - Viszont te azt szándékozod mondani, hogy ennek se füle, se farka...az egész csak egy kitaláció, hazugság a főtanács által? Ismered a részleteket? *Egy utolsót belekortyol a korsójába, ezután leteszi a pultra azt, majd hátradől a söntésnek és összekulcsolja kezét a hasán. Az ismeretlen a fejét csóválja, miközben hallgatja a hosszú fülű kibontakozását.*
- A részleteket, azt mondod? Ismerem, nem első kézből, de biztos forrásból.
- Épp erre gondoltam.
- Túlságosan kíváncsi vagy, de ha ennyire szeretnéd tudni...ám legyen, figyelj! *Az elf belekortyol a mézsörrel teli korsójába, majd halkabban folytatja.* - Nézz át a jobb vállam felett és meglásd, néveszerint: Drominus elfet, egy karcsú és szép, túlságosan is szép, arcú férfit. Gbolisfából faragott, keresztlábú karosszékben ül, a két házőrző kutya mellett, akik a kocsmáros tulajdonai, lábai kivannak nyújtóztatva a kandalló irányába. Mellette a fatuskón, a robusztus alkatú, tündér barátja és egyben hű társa ül. A másik, aki mögöttük áll, olyan díszesen felöltözve, fancsali arccal pásztázva minket, ő Velqur.
*Úgy tűnt neki, hogy Velqur még nem tölthette be a negyvenet, de igazából már jóval százötven felett járt.* - Tőlük megtudhatsz mindent, amit akarsz, de vigyázz! *A bölcs elf, óva inti az ismeretlen lovagot.* - Nem épp a legcsöndesebb társaság a környéken.
*A lovag, a pulton hagyott holmiját összeszedvén, elismerően folytatja.*
- Mond meg a neved, elf uram.
- Saylo. *Mondja neki, és folytatja.* - Na és a tiéd, lovag uram? *Halkan teszi fel a kérdést.*
- Godoknak hívnak. *Válaszol a hosszú fülűnek, és folytatja.* Egyszer, majd talán még összefutunk, Eeyr kísérje utadat. *Elbúcsúzik az elftől, majd a kocsmárossal megtölteti újra, finom és hideg mézsörrel teli, üres korsóját.*
- Godok.
~ Ismerős, de vajon hol találkozhattam már ezzel a névvel ezelőtt? ~
- A te utad is, barátom. *Az élf szintén elköszön, felhúzza a télire készített kecskebőrkabátját, ami nagyon jól véd a mostani hóviharoktól és hidegektől, majd kimegy a fogadó vaskos, vaskilincses faajtaján.*
*Az idegen, korsójával a kezében a háromfős csoporthoz megy, hogy többet tudjon meg arról, amit Saylo mesélt neki az imént a karavánpihenő környékén történő dolgokról.*
*1 órával később.*
- Így hát addig lovagoltunk a karavánpihenő környékén, amíg egy hatalmas, gyönyörű tóhoz nem értünk. Akkor figyeltünk fel erre a jelenségre vagy mondhatnám úgy is, hogy szörnyetegre, egy gigászi bestiára, a tó közepén állt, egymagában, mintha keresett volna valamit, vagy valakit. Menten meg is érkezett egy nőszemély, hasított bőrű alsóneműben pompázva, úgy szelte a víznek felszínét, merészen, aranyszőke haját csak a képzeletünk mozgatta, a szörnyeteggel harcolt épp. *Drominus lerántja az utolsó cseppig a bort, majd odavágja mérgében, a pultra, az üres korsót.* - Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a hölgy győzelmét kilövő nyilával legyőzte az ocsmány bestiát, akit mi csak félő tekintetünkkel mertünk pásztázni. Ilyen nő, nem nő minden bokorban és korban éppen hozzám jó volna, a szépség neve...a neve...hát a kilétét és hollétét sajnos még nekünk sem sikerült megtudnunk, pedig próbáltuk már több helyen is felkerestetni őt, de senki sem tudott semmit sem mondani a Tó Hercegnőjéről.
– Tó Hercegnőjéről? Élénk képzeletű egy név, mondhatom...Ti találtátok ki? *Kérdezte Godok.*
– A Tó Hercegnőjének szólítjuk, mert azóta sem láttunk egy nőszemélyt sem, aki olyan kiválóan harcolt és még kegyetlenül dögös is lett volna, mint Ő. *Felelte Drominus.*
*0,5 órával később.*
*Az ivó bezártával a kocsmáros elvezeti, az egy napra kibérelt kvártélyához, a lovagot. Heverőjén azt tervezgeti, hogy a holnapi nap folyamán, elindul a Nap Karaván-pihenő környékére, hogy az ottani küldetéseinek eleget tegyen.*
~ Ha már úgy is arra járok, akkor felkutathatnám a Tó Hercegnőjeként elhíresült történet valóságtartalmát, Drominus és a másik kettő leírása alapján olyan, mintha már láttam volna ezt a nőszemélyt valahol, de vajon hol? Ki tudja... ~



16285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-28 17:20:26
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

- Nagyon örülök Lyllidor, milyen kedves név. *Teszi hozzá a végén elhaló hangon, a kis gnóm lány után nézve, aki állva akkor lehet, mint ő ülve. Ahogy szépen lassan alakul az asztaltársaság, maga is megfogja a székét, Angu tányérjával egyetemben és áthelyezi az összetolt asztalhoz. Székét megfordítva ül le Laurentitia közelébe és maga elé veszi koszos, de immár üres tányérját. Nem várja, meg míg a vele egy asztalnál ülő felocsúdik a tányérja elvesztését követő megrázkódtatásból. A maga melletti helyre teszi a paprikás krumplit, amelyet eddig sem akart megenni, csak áthelyezni. Figyelmesen hallgatja Lau és Arystor beszélgetését. A gyűrű az ő figyelmét is felkelti, néha lopva oda-odatekint rá óvatosan, ő is kíváncsi az ékszerre. Azonban nem tudja és nem is akarja kizárni figyelméből a többi vendéget sem a fogadóban. Körbetekintve az asztalnál, most tudatosul csak benne, hogy szinte egytől egyig nők. *
~Egy csapat aprólék, valamint két nő és férfi kíséret nélkül utaznak.~*Néz el az éppen levesét szürcsölgető gnóm lányka felé, bár a távolságot biztos, ami biztos tartja, nem szeretne osztozni vele az éppen aktuális állapotán.*
~ Itt valóban valami szörnyű dolog történik, ha már az ilyen nagydarab urak is féltik életük és vagyonuk.~*Hallgatja tovább Arystort. Amint Angu befejezte a bemutatásukat, leült és kanalazni kezdte a kihűlt ételt megszólal.*
- Milyen szívéjes barátaid vannak neked kedves testvérbátyám! *Veti oda a férfinak emelt hangon, csak hogy mindenki jól hallja az asztalnál, könyökével kicsit oldalba taszajtva őt közben.*
- A kikötő óta nem evett rendes ételt, bocsássanak meg neki, hogy ilyen szép hölgykoszorúban is csak tömi a fejét. *Ha Angu közben heves krákogásba törne ki, még jól hátba is veregeti, csakhogy mindenki lássa mennyire is törődik bátyja egészségi állapotával. Merthogy fajukban hasonlók az biztos, de vérségi kapcsolat nincsen közöttük valójában. Amint a férfi megteszi a felajánlást, amely most már valószínűleg a többi vendégnek szól -csak és kizárólag- hallja, ő is felpattan, hogy elkísérje, amennyiben valaki él Angu meghívásával. Most már neki is kezd kiszáradni a torka.*


A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.28 17:31:21

16284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-27 15:59:38
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

*Lau őszinte és szívélyes örömmellátására mosolyog vissza a barna elfre. Magában azért nyel egyet az úriemberre, de végül is elhatározás kérdése a dolog, és ő tulajdonképp új életet kezdeni jött a városba a Kikötőből. Akár még ez is benne van, csak az utóbbi évek mocskát kell lemosnia a jelleméről. Szóval nem reménytelen a dolog.
Angu nem veszi fel a tapintatosságával kapcsolatos megjegyzést. Az is tud lenni, és ha ez fáj valakinek, hát az az ő baja. Később, azért egy pillanatra elképedve néz YIlandára. ~ Ezt meg mi lelte? Hirtelen magázódunk, meg miegyma. Na, ez kezd érdekes lenni. ~ Aztán, mikor a lány magához veszi a vacsoráját és azzal indul meg többiek felé, gyorsan rendezi a vonásait. Magában jót vigyorogna a dolgon, csak történetesen veszettül éhes, így kicsit kevésbé vicces a történés. ~ Talán megvárhatnám, míg hozzálát, és falat közben bemutathatnám, mint a feleségem. Még ecsetelhetném is, hogy első látásra, meg a többi rózsaszín körítés. Még a szertartásról is mondhatnék pár szót a templom melletti kertben és hogy mennyire elérzékenyült, mikor a pap azt a dolgot mondta Eeyr akaratáról kettőnkkel kapcsolatban. ~ Vigyorogva indul körbe a tekintete a társaságon, hogy mire a végére ér szépen le is foszoljon róla. ~ Aztán persze ő előadná, hogy hogy belegázoltam a lelkivilágába a rossz viccel, és az öt nő segítségével kivégezne sec perc alatt. Mindegy, ami késik nem múlik. Azért viccesen mutatna, a döbbent arccal, kanállal a kezében. Aztán meg gyönyörű lenne, ahogy keresztülszúrna a tekintetével. ~ Utóbbi gondolat visszalopja a mosolyt az arcára. Feláll és ha már pakolás van, a macskát a kabátzsebbe süllyesztve a székénél hagyja, közelebb tolja az asztalt, majd a székeket is. Amennyiben YIanda még nem ül, akkor udvariasan segít a székével. Ha van rá mód mellé is ül, nem annyira a szoros kapcsolat, sokkal inkább a kialakult zrika, no meg a paprikáskrumpli miatt. *
- Üdvözletem mindenkinek, Lsonjangu Rkusstianbrock vagyok, de általában Angunak szólítanak. * Mutatkozik be asztalnál ülőknek és ha még YIlandának erre nem volt módja bemutatja őt is. * - Ő pedig YIlanda. A Kikötőből jöttünk a napokban. * Amennyiben YIlanda magáévá teszi a vacsoráját, abban az esetben jó étvágyat kíván hozzá, ha nem, akkor ő lát neki a kanalazásnak. A zsebéből közben kézbe veszi Tolvaj urat, nehogy újra kalandozni támadjon kedve, és automatikusan simogatni kezdi. Közben figyelmesen hallgatja Lau beszélgetését a férfival, majd Luni közbeszólását és panaszba hajló magyarázatát. Bár most érkezett, azért annyit látott a városon átvágva, hogy szörnyű lehetett az a néhány nap, aminek a nyomai itt-ott még felfedezhetőek a negyedekben. ~ Talán nem véletlen, hogy most keveredtem ide. Az egész város és ahogy látom itt szinte mindenki az életének az újrakezdése előtt áll. Nyilván ki-ki más okból, de ez a tényen nem változtat. Ráadásul nem olyanoknak tűnnek, akik a léha züllést választanák új életformának, amit meg ugye én szeretnék alkalmi szórakozássá slankítani a mindennapi rutin helyett. Szóval eleve szimpatikusak voltak a maguk sugárzó szelídségével és bájával, de lehet jobb volna picit jobban is megismerni őket. Hátha jó hatással lennének rám. ~ rágja meg magában a helyzetét.
Mikor mindenki megérkezett az asztalhoz föláll és körbekérdez: *
- Az előbb ígértem egy italt és bár a teljes fogadó nem él vele, ha valakinek hozhatok valamit, az szóljon bátran és hozom. * Megvárja valaki kér-e valamit és Tolvaj úrral a kezében elindul a pult felé rendelni.*

A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.28 12:37:57, a következő indokkal:
Játékos kérésére javítva.

16283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:04:44
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

*Apró kis boldogság, de az elmúlt komor, zavaros és kétségbeesett napok után a fél-elf lány nagyon is képes örülni neki, hogy sikerült legalább egy apró kuncogást előcsalni a fogadósból.
Egy "Köszönöm!" után mosolyogva távozik, majd lát neki a rendezkedésnek, asztalok összetolásának, valamint a közelben lévő gazdátlan székek birtokbavételének, bár kicsit ő maga is meglepődik, hogy mennyien lettek hirtelen.*
- Szép estét mindenkinek, én Luninari vagyok, de mindenki nyugodtan szólíthat Luninak. *mondja aztán miután majdnem mindenki nevét megismerte, aki addig csatlakozott hozzájuk, ameddig ő a pultnál időzött. Aztán azzal a teljesen szilárd elhatározással, hogy innentől kezdve nem fog feltétlenül részt venni a beszélgetésben vissza is ül a helyére a kakaója mellé. Kisvártatva mégis muszáj közbeszólnia, bármennyire is nem szeretne a figyelem középpontjába kerülni.*
- Dehogy! *csattan fel válaszként Lau önmagában is kétkedő szavaira. Bár hangja most sem agresszív, saját vékonyságához képest eléggé szenvedélyes és határozott, ami talán már-már majdnem annak hat. Persze nem Lau ellen irányul ez az indulat, hanem csak az ellen, amit éppen mond, de aki nem ismeri olyan jól, mint a lány, nem biztos, hogy érzékelni fogja ezt az apró különbséget.
Luni ellenben pontosan tudja, hogy miről beszél. Amikor Lau és a magas ember férfi kimentették őt és a többieket Aleimord házának pincéjéből, ahová a lázadás elől menekültek, már akkor úgy érezte, hogy inkább a lány az, akit gondolkodás nélkül követne bárhová, nem pedig távoli rokona, aki befogadta, és ezzel a családfőjévé lett.
Aztán az együtt átélt szörnyű dolgok után, ez az érzés csak elmélyült benne. Csodálta és most ugyanúgy csodálja az elf lányt azért a lelkierőért, amivel ő maga nem rendelkezik, és amit benne és belőle érez a gyász ellenére is, ami nyilván éppen még most is kínozza őt.
Éppen ezért is fáj mindaz a kétség, ami felmerült benne hirtelen pont ezekben a pillanatokban, amikor végre eljutottak egy viszonylag talán békés szegéletébe a világnak.*
- Mármint, úgy értem mi másra lehetne vágyni éppen most? *kérdi sokkal halkabban, zavartabban és szelídebben.*
- Aki átélte "azt" a napot *nyomja meg jó erősen a mondat közepén álló szót* az vagy majdnem meghalt, vagy pedig legalább egy-két barátja tényleg meghalt, vagy eltűnt, bármelyik oldalon is állt.
*Akik az összetolt asztalok körül ülnek nagy valószínűséggel még hallják a szavát, de arra gondosan ügyel, mintha valami nagy titkot árulna el, hogy lehetőleg senki más ne, hiába tudja, hogy semmi olyasmit nem mond, amire bárki önmagától ne jöhetett volna rá eddig.
Úgy véli, hogy még azok is, akik csak nemrég csatlakoztak hozzájuk, vagy nem sokkal előttük értek a városba, nagyjából sejthetik, hogy mi történt és történhetett Artheniorban.
Régen kikövetkeztethették már azt, hogy az itteni civilizáció tündérhajszálnyira állt csak a teljes összeomlástól. Pont ezért érzi azt, hogyha máskor nem is, akkor Lau most téved.
Aleniára gondol, és szinte kirázza a hideg, amikor rossz előérzete sokadszorra is azt feleli neki, hogy a lányt, akit magára hagyott akkor, amikor kétségbeesett menekülés helyett talán inkább mellette kellett volna maradnia, soha többé nem fogja látni.
Most bánja csak igazán, hogy kakaó, és nem valami erősebb ital van előtte, de azt érzi, hogy elég hülyén venné ki magát, ha most egyszerűen csak felállna, és elrohanna valahová kétségbeesni és saját lelkét marcangolni. A múlton már nem változtathat úgy sem, és bár van egy olyan érzése, hogy mindez talán pusztán újabb illúzió, esélyesnek tartja, hogy sehol máshol nem lenne ekkora biztonságban, mint pont itt és ennyi más mindenki között.
Ennek ellenére bár figyel a beszélgetésre, ami körülötte zajlik, és így természetesen a többiekre is, akik az asztal köré ültek, azért nem veszi le a szemét sem a fogadó ajtajáról, ahol bárki bármikor bejöhet, sem pedig kartávolságban lévő táskájáról, ahol mindaz az érték lapul, ami leginkább minden bizonnyal csak az ő számára értékes, neki mégis egy egész világot jelent.*
- Én sem vágyom másra, mint te, és tudom, hogy ez egyáltalán nem butaság. Aki közülünk itt volt "akkor" az biztosan nem akarja azt, hogy átélje újra, aki pedig nem, biztosan örül, hogy nem kellett itt lennie.
*Még mindig csendesen beszél. Hangja bár kicsit szomorú, hozzá képest határozott és talán érezhető rajta, hogy teljes meggyőződésből beszél.
Édesanyja papnő, aki arra tanította, hogy bízzon a megérzésiben. Mégis tudja, hogy eléggé képlékeny és talán teljesen értelmetlen dolog pusztán megérzésekre támaszkodni egy fenekestül felfordult világban. Ugyanakkor mi mást tehetne?
Ahogyan körülnéz a Lau és körülötte felgyűlt társaságon, egyszerűen képtelen elképzelni, hogy lenne közöttük bárki is, aki éppen a káoszban és a gyilkolásban lelné az örömét.*



16282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 08:42:07
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Úton-útfélen//

*A szó szerint fölötte zajló beszélgetéstől, ami Angu és Lau között zajlik, nem csökken lelkiismeretfurdalása, de Lau barátságos szavaira Angu fogadtatását illetően hálásan mosolyog a nőre. Angu nyugodt, kellemes hangja már önmagában megnyugtatóan hat rá. Mikor YIlandáról szót ejt, újra rápillant egy enyhe mosollyal.*
- Üdvözleteb. Lyllidor Grabhid vagyok.
*Tolvajt visszaadja Angunak, aztán zavarba jön, mikor megöleli, ugyanakkor hálás a támogatásért. Zavart mosollyal néz rá, mikor elengedi.*
- Reddbed.
*Időközben Luni rendezkedésbe kezd, illetve a fegyveres férfitársasággal is vegyülni kezdenek. Arystor tréfáját hallva a tolvajokról megint elpirul, és megpróbál olyan kicsire összemenni, amennyire lehet.*
- Jó estét!
*Feleli félszegen, talán el sem ér odáig a hangja.*
- Lyllidor Grabhid.
*Visszamászik hát a helyére. Ha így halad, menthetetlenül elterjed nevének helytelen kiejtése. Megüti a fülét Marella hangja, mikor azt mondja, hogy végzett Chellel, s ettől egy pillanatra félreüt a szíve, de csak míg helyre nem teszi a fejében, hogy képtelenség, amit gondolt. Meg is rázza a fejét. Az előkerülő tündéren megakad a szeme. Innen nem látja jól a finom hegeket, viszont nagyon különlegesnek találja ezüstszínű haját, ami jobban magára vonja figyelmét. A második, amit észrevesz rajta, az a szolid, jóindulatú viselkedés. Na meg persze magassága, ami még közelebb áll sajátjához. Ő is kap egy mosolyt.*
- Szervusz! Lyllidor vagyok. Vad bég hely itt szábodra.
*Nagyvonalúságát csak azért meri szavakba önteni, mert Luninak hála tényleg újabb székek és asztal került oda, nyilván ilyen céllal. S végre kézbe veszi a kanalat, hogy megízlelje a levest. Az első korty után meglepett arcot vág, különös borzongás keríti hatalmába. Aztán a tányérba nézve szeretetteljes, ám szomorú mosoly terül szét az arcán.
~Mintha csak te készítetted volna, Mama…~
Pislog néhányat, hogy elkenje gyűlni készülő könnyeit, mely épp csak átmenetileg okoz problémát, hiszen rég ízlelhette utoljára édesanyja főztjét. Csendesen kanalaz tovább egy kicsit magába fordulva, alig-alig éri el tudatát a többiek beszélgetése. Ritka ajándékot kapott, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. Többféleképpen is jólesik neki és átmelegíti. Félúton meg kell állnia orrot törölgetni, ekkor tekint végig lágyan a körülötte összegyűlteken. Ez is megmelengeti a lelkét és mosolyt fakaszt az arcán. Az előző éjszaka ijesztő és hideg magánya után úgy érzi, jó lelkek veszik körül. Olyanok, akik védelmére képezni akarja magát. Megüti pár szó a fülét Lau felől a csendes házról és az állatok etetéséről. Elfogja őt is a vágyakozás.
Befejezi a levest, majd hálásan pillant fel a fogadós felé. Nagyobb szüksége volt rá, mint gondolta. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszi jegyzetfüzetét, óvatosan kiszabadít belőle egy lapot, majd az ölébe fektetett, keményfedelű füzetkét munkaasztalnak használva pontosan félbehajtja a lapot. Aztán különböző vonalak mentén még néhányszor. Erősen koncentrál, hiszen nagyon hamar igen pici mozdulatokra van szükség, amire tán már csak az ő finom ujjai képesek.*


16281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 00:14:59
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

- Lylli barátai a mieink is! Főleg az ilyen úriemberek és a velük lófráló tolvajok! *válaszolja mosolyogva a hozzájuk csatlakozó férfinak és Lyllinek egyszerre, mikor kiderül a korábbi ismeretség. A továbbiakban azonban a köztük és a vörös hajú lány közt kialakuló beszélgetésből nem sokat hall, hiszen a nagydarab férfi köti le a figyelmét. Luni megjegyzésére is csak egy rövid bólintással válaszol*
- Örülök, hogy megismerhetem! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! Kérem, foglaljon helyet köztünk! Ne aggódjon, csupa becsületes, megbízható embert talál ennél az asztalnál! *válaszolja Arystornak, mindenkinek megelőlegezve a bizalmat kis társaságukban, majd amikor Luni megkapja az engedélyt, rögtön neki is lát az asztalok és a székek átrendezéséhez, hogy mindannyian elférjenek. Hamarosan azonban kénytelen belátni, még az eddigieknél is több székre lesz szükségük*
- Örülök neki! *mosolyodik el a Chelt érintő megjegyzésre, majd az ismeretlen lány felé fordul*
- Üdv, Vieljana! Én Lau vagyok! *mutatkozik be az új lánynak Marella után* És mi szél hozott ide? Mármint azon kívül, hogy Marellával keresztezték egymást útjaitok? *érdeklődik kedvesen Vieljana szándékai és tervei felől, hisz olyan ártatlannak és törékenynek tűnik szegény, elképzelni se tudja, mi dolga lehetne egy feldúlt városban. Leülve pedig újra Arystor felé fordítja figyelmét, ahogy helyet foglal a mellette lévő széken*
- Jól értettem, ezek a férfiak a katonái? *tér vissza a beszélgetés egy korábbi részére, most először alaposabban megszemlélve Arystor kinézetét és öltözékét. ~Talán egykor maga is katona lehetett?~ merül fel benne a férfi testfelépítését és hegeit vizslatva. Nem akar azonban túlságosan tolakodónak tűnni, így hamar abbahagyja a fürkészést, és igyekszik inkább a férfi szemébe nézni beszélgetés közben*
- Két lehetőség? És mégis elhagyja a várost? *képed el, nem is igazán azon, hogy így cselekszik a férfi, inkább csak azon a tényen, hogy van, akit ennyi remek alternatívával látott el a sors, míg ő maga egy ideje már azt se tudja, vajon aznap hol tudja majd álomra hajtani a fejét. Borongós gondolatai közepette fejét is lehajtja kissé, így kerül látóterébe Arystor gyűrűje*
- Igazán szép darab! *jegyzi meg fejével az ékszer felé bökve* Esetleg egy nemesi család címere? *érdeklődik finoman a férfi háttere felől, elképedve azon, hogy ha tényleg valamelyik nemesi ház egy sarja ül mellette, akkor a férfi miért eszeget ilyen békésen egy fogadóban a lázadás közepén, miért nem menekült el már réges-régen, ahogy a város többi gazdag, előkelő lakója*
- Mi? *döbben meg a kérdésen, ahogy visszatér merengéséből a jelenbe* Mi csak egy csapat, békét és nyugalmat kereső egyén vagyunk. Vannak itt régebbi barátok és új keletű ismeretségek, de azt hiszem, egy dolog közös bennünk: csak egy csendes kis házat szeretnénk, ami állandóságot biztosít ebben a zűrzavarban. Ahol azzal foglalkozhatunk, amivel szeretnénk és ahol az jelenti a legnagyobb problémát, hogy épp ki eteti meg az állatokat, vagy mi lesz ebédre? És persze ahol segíthetnénk mindenkinek, aki rászorul, hogy jobb élete legyen! *ecseteli tovább elképzeléseit, kissé a többiek nevében is beszélve, rájuk is kivetítve álmait, de azért lehetőséget hagyva nekik, hogy kifejtsék saját vágyaikat, elképzeléseiket is, ha szeretnék*
- Unalmas, bugyuta ötletnek hangzik, nemde? *pillant zavartan az asztallapra, ahogy eszébe jut, egy ilyen tehetős, harcedzett férfinak mennyire hétköznapinak és egyszerűnek tűnhet egy ilyen elképzelés. ~Mennyire asszonyinak!~ mosolyodik el magában, ahogy eszébe jut anyja egy régi mondása, miszerint a nők legnagyobb öröme a boldog, békés otthon. ~Azt hiszem most, hogy elveszítettem a sajátom, kezdem érteni, mire gondolt...~ gondolja szomorúan, ahogy végigtekint asztaltársaságán. ~Megannyi különleges személyiség, aki most mind itt van! Remélem, a többi éjszakánk is ilyen nyugodalmasan telhet, mint ez a mai!~ reménykedik magában, hiszen a macskát illető kis közjátékot leszámítva, maga se tudja, mikor volt utoljára ilyen kellemes éjszakája ilyen remek társaságban.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17367-17386