// Meril Falasse //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Mosolya nem várt reakciót vált ki a tüzes jelenségből, aki – akárcsak ismerkedésük elején – csábító, érzéki ringatózással kívánja közre fogni a Párduc szívét, amely a kellemes látványra csakugyan hevesebb mozgásra kél... Macskaszemei megbékélten, vajmi különös ködben méláznak el az andalító éjjel alkalmával ruhátlan is megcsodálhatott testen, melyre játékos fényeket varázsol a kandallóban pattogó tűz. Kreol bőrét mintha karamellbe mártották volna, zamatosan csillan rajta a pajkos fény, s az embernek kedve támad beléharapni, megízlelni...
Az idővel fukarkodva adja le a rendelést, majd követi a csábos hölgyeményt, aki ezúttal is elnyerte a férfi tekintetek tetszését. Mert, hogy nem csak Eidan legelteti a vándortáncoson smaragdszín lélektükreit, hanem a köröttük ücsörgő különfélébbnél különfélébb alakok is, akik vélhetően ritkán látnak effajta egzotikumot, ki a leülés procedúrájának alkalmával sem éri be kevesebbel, mint hogy kecses mozzanatokkal elhelyezze kerekded formáit a széken, majd keresztbe vesse kívánatos lábait, melyeken sejtelmesen gyűrődik fel a ruha...
Nem kiváltképpen bánja, hogy a tisztáson tett látogatásuk alkalmával idéződött barátkozós légkörbe újfent éket ver a testiség, mely szinte lételeme a fiúnak.
Alkotásai, gondolatai, szemei mind-mind a szépet, a különlegeset, a külsőségeket keresik, s a belsőben lakozó jellem csupán másodlagos helyet foglal el a fontossági listán. Azonban az utóbbi is sokat nyom a latba, elvégre ha Meril nem volna ennyire testtudatos, szabados jellem, valószínűleg akadna férfi, aki kibírná bámulás nélkül, s a nők sem tekintenének rá utálattal. Mert, ahogy megfigyelte a hölgyeket nem kizárólagosan a másik szépsége zavarja, hanem az, ha amazon az értelem is otthonra talál. Kellemetlen ellenfél lehet egy nem csak csinos, hanem rendkívül okos nő, tehát nem csoda, ha félelem keltette irigység férkőzik a gyengébb lelkekbe.
Mindenesetre a gyors szemlélet után a Párduc már csak azért is próbálja elrejteni gondolatait, nem kíván ily hamar alulmaradni a játékban, melybe olybá tűnik ő is szívesen belefolyik.*
- Persze, szívesen... *Mandulavágású szemei lejjebb siklanak elébb a lány finom dekoltázsára, majd pedig a kellemes illatfelhőt keltő rántottára, melyből úgy fest neki kell kiszolgálnia magát.
~Még mit nem...~
Szemei pimaszul villannak meg, azonban Meril tekintetét csak eztán keresi meg méregzöld íriszeivel. És amíg tartják a kontaktust, kívánatosan csillanó ajkai kibontakoznak egymás öleléséből, s apró résre nyílanak, várva a lány villájáról érkező finom falatot.
Amennyiben Meril nem veszi rossz néven a pimaszságát, s kiszolgálja, elismerő hümmentéssel jelzi egyetértését, már ami az ételt illeti, ha viszont nem, úgy nem is kóstolja meg a rántottát, hanem nekilát saját, őzragu levesének.*
- Nem, voltaképpen elég ritkán járok ide, elvégre otthon mindig van étel *Vállait hanyagul megvonja, azt hitte, ez egyértelmű lehet a lánynak is.* Többnyire a modelljeim nem szoktak sokáig maradni, hogy esetleg meghívhassam őket bármire itt *Egészíti ki a magyarázatot, csak hogy világosabb legyen, közben pedig lágy mosolyra húzza a finom ívekkel szegélyezett ajkait.*
A hozzászólás írója (Eidan Loawyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.14 21:55:13