//Próbára várva//
*Alkonyodik midőn Bato a főtéren átkelve a Pegazus ajtaja előtt várakozó tündérlány mellé lép. Már vagy tíz lépéssel ezelőtt kiszúrták egymást, fel is kúszott egy kedves mosoly a kopasz arcára.*
-Szia. Hát eljöttél.
*Hagy kis szünetet, és barátságosan vigyorog az apró lány felé.*
-Örülök ám.
*Biztosítja afelől, hogy jó döntést hozott.*
-Nem gondoltam, hogy ilyen korán ide érsz. Szerintem menjünk be, üljünk le.
*Ha a lány ellenkezni látszik, Bato akkor sem szívesen várja meg a körülbelül legalább három, legfeljebb hat órát amíg a kötelességük ki szólítja, ezért benyit az ajtón, belép, és bentről tartja nyitva, hogy a tündér is beléphessen rajta. Az esti sürgés-forgás helyett most csend és sötét honol a fogadóban, de hát ez nem meglepő egy olyan helyen, ahol alkohol helyett csak rossz hírekkel szolgálhat a pultos.*
-Szép estét.
*Int a konyha bejárata felé, bár senkit nem lát ott mikor ezt teszi, egy pillanattal később viszont egy tányért lankadatlanul törölgető tulajdonos lép ki. Nyomban felismeri a kopaszt, hisz épp ma délelőtt beszéltek pár szót, de nyilván nem tudja hova tenni a jelenlétét, hisz ha minden igaz, tudnia kellene a helyzetről.*
-Nem haragszik, ha itt várakozunk? Kényelmesebb mint az ajtó előtt.
*Mosolyog a fickó felé, akinek látszólag marhára mindegy, hogy épp melyik szék foglalt és melyik nem, annyira meg megbízik a párosban, csupán a megjelenésükre hagyatkozva, hogy megelőlegezi nekik, hogy nem csinálnak felfordulást. Biccent feléjük, és visszamegy a konyhába, folytatni az akármit amit épp megzavartak ketten. Bato leül az egyik tetszőleges asztalhoz, hátradől a székében.*
-Na mi újság, Soynara?
*Teszi fel a sablonos kérdést, hisz épp nincs jobb ötlete, és csendben maguk elé meredve sokkal hosszabbnak ígérkezik az a néhány óra, amit várakozni terveznek.*