//Kei//
-Sőt, bizony mondom néked, hogy sok állat értelmesebb, mint némely emberforma!
*És ez igaz is. Látott már orkot úgy fetrengeni, hogy csak gyakorlott szem tudta megkülönböztetni egy warg-tól, s megtévedt harcost is, kinek lova több sütnivalót tartogatott, mint ő maga.*
-Végül is, húsból is meg lehet élni, hiszen táplál, a lenyúzott irha meg meleget ad, de én a magam részéről jobban szeretem az aranyat, mert lehet érte sört venni!
*Nevet fel, miközben vállon veregeti Kei-t. Bal kezével teszi ezt, miközben a jobbjában megemeli az eddig előtte pihenő korsót, s meghúzza.*
-Kérsz esetleg egy sört?
*Kérdezi, hiszen szimpatikus neki a fél-elf. Na meg kimerülten és az utazástól megtörve elegendő volt a két korsó sör ahhoz, hogy bőkezű legyen.*
-A szigony egy különleges fegyver. Én magam nem értek hozzá, de nem is tűnik egyszerűnek a használata. Miért pont azt választottad? Nem túl nagy az?
*Egy orgyilkos mi más véleménnyel lehetne egy olyan fegyverről, amit nem tud berejteni a köpenye alá? Mert, noha a kardját sosem akarta rejtegetni -az az alibije, amivel mutatja, hogy egy egyszerű kalandozó-, de végső esetben a mérete megengedi akár azt is, hogy eltüntesse.*
-Ó, a Barakk lesz az, más néven laktanya. Hát, a legjobb helyre mész, ha harci képességet szeretnél fejleszteni.
~Minden városban van Barakk, de úgy beszél róla, mintha idegen lenne neki. De hiszen akkor a város is az? Magyarázatul szolgálna a civilizálatlanságára, hogy valami erdőben nőtt fel, ám mégsem elég tapintatlan ahhoz, hogy erre lehessen következtetni.~
*Borostáját megdörzsöli, miközben Kei-en agyal. Valahogy nem tudja összerakni az ifjút a fejében, ami kezdi felkelteni az érdeklődését.*
~Talán elveszett a városban, talán segítségre szorul.~
-Azért valaki csak felnevelt... Vagy... Hogy élted túl a vadont, ha egyedül voltál?