//Második szál//
* Óriásunk csendesen ücsörög, látszólag semmi dolga nem akad - és ez így is van -, de mégis hiányol valamit ebből a helyből. Talán a hazai törpék visítását. Olyan... Nos... Csendes ez a hely, még a maga kis alapzajával is, amely azonban elhalkul, mikor az ajtót majd' kilöki valaki és betoppan a helyre. Tekintve, hogy kintről fény szűrődik be, így csak egy sötét alakot lát, de ahogy az elindul a pult felé, lassan kirajzolódnak a vonásai, melyek nagyon emlékeztetnek valakire... Valakire...
Tekintve, hogy Morwon nem változott eleget a hónapok során ahhoz, hogy megjegyezzen egy egy napos találkozót, vagy ha mégis megtörténik ez, akkor sem érdemes elvárni tőle, hogy nemhogy a neveket, de akár az arcokat megjegyezze. Ezúttal viszont szerencséje van, vagy csak nem telt még el elég idő a nyár óta, így hamarosan észbe kap, hogy egy bajtársa érkezett a fogadóba.
~ Milyen kicsit a világ! Vagy csak túl sok ismerősöm van? ~ Tűnődik el ezen a dolgon, majd tovább figyeli az egyre közeledő vöröst.
~ Vajon van neve? ~ Ezt persze - már ha mások is hallották volna - úgy kell értelmezni, hogy "mi a neve?", esetleg "tudom én a nevét?". Sajnos mivel senki nem válaszol Morwonnak a költői kérdésre, így csak hümmög egyet és mosolyt erőltet az arcára. Az erőltetés persze nem azért van, mert nem szívesen van Zia társaságában, csupán túlságosan előtérbe helyezte a kérdést, amire akárhogy keres, kutat, nem talál választ: mi a neve a vörösnek? Végül mivel csak nem ülhet szótlanul végig, így válaszol a hozzá intézett kérdésre. Már ha tényleg hozzá intézték és nem csak egy másik alakhoz valahol a környéken, akit nem vesz észre. *
- Legutóbb fogtunk valami fekete izét... Ööö... Sötételfet! Aztán nem tudom mi lett a sorsa, de jó pár napot ott kuksolt egy lyukban. * Kicsit elvigyorodik. Nincs neki baja a sötételfekkel, csak ugyanannyi, mint az emberekkel, de valahogy mindig az előbbiek kerülnek bajba - ők lopnak, csalnak, sértenek törvényt stb. gyakrabban. *
- Sebek... Hmmm... * Végignéz karján, megmozgatja nyakát, csuklóját, még a térdével is hajlít egyet, végül megrázza fejét. *
- Nem sok, legfeljebb olyan mindennapi apróságok. * Hogy az "olyan" mit is jelent, az mindenkinél más, de annyi biztos, hogy az óriásnak jelenleg valóban nincs sok sérülése. *
- Ezt hogy szerezted? * Nézi pár másodpercig az ütésnyomot - persze azt nem szűri le, hogy egy kéz nyoma lehet -, de aztán sokkal érdekesebb látványt nyújt a söre, amibe bele is kortyol. Sőt, még az agya sem pont ezen dolgozik, sokkal fontosabb dolog jár a fejében: mi olyan más ezen a vörösön? Az pedig csak természetes, hogy erre sem jön rá, holott a válasz annyi, hogy sokkal több rajta a ruha, mint legutóbb. *