* Ez elég titokzatosan hangzik, ráadásul a hangja is elég sejtelmes. Már csak az a rosszfiús mosoly hiányzik az elf arcáról. Csücsörítve elgondolkodik azon, hogy menekülnie kellene-e de tüstént, azonban a teste nem mozdul. A fáradtságtól, vagy ki tudja mily okokból mozdulatlan a helyén marad.* ~ Miért viselkedsz már megint úgy, mint egy félős kislány? Hagyd abba! Hagyd már abba!~ * Halkan megköszörüli a torkát tehetetlenségében. Tekintete átszalad a fiú arcán ő pedig kíváncsian fürkészi, vajon elárul-e valamit. Jól sejti, hogy nincs egyedül a lány, ugyanis apukája utána küldte az elf férfit, hogy vigyázzon rá. Nily azonban, ha tehetné rázárta volna az istálló ajtaját, hogy többet ne lássa. Szerencsére erre nem volt szükség, mert magától vállalta, hogy ott éjszakázik. Milyen bolond.. Ezen muszáj nevetnie, csak akkor fagy le arcáról a vidámság, mikor Deron arcán meglátja a már várva várt csibészes mosolyt. Van valami ijesztő a férfiban, még is oly közvetlen és jámbor, ami a legtöbb esetben vendégmarasztaló. De hát végül is itt ül és nem is áll szándékában idestova távozni, talán manipulatív is.*
- Akkor úgy tűnik nem csak én vonzom a bajt. * Emeli magasba íves szemöldökeit kérdőn és meglepetten hallgatja Deron kalandját a börtönben való éjszakázásáról. Az még talán az erdőben töltött éjjelénél is rosszabb lehet, bár visszagondolva nem is volt az olyan szörnyű.*
- Ha nem hallanám a hangodon, hogy őszinte, akkor tényleg úgy gondolnám. * Az utolsó három szóra meglepetten pillant a másik arcára, egyúttal sebhelyek után is kutat, melyek mégis árulkodnának harcias kilétéről. Ha talál akkor nem bírja majd megállni, hogy szóvá ne tegye. Nily tapasztalatlan, hiszen alig látott valamit a világból, s emberekkel sem nagyon találkozott, mert apukája úgy óvta, hogy nem engedte sehová a kúria falain kívülre.*
- Nos az hosszú és kalandos történet. * Vacillál, hogy belefogjon-e az elmesélésébe, dehát beszélgetésről van szó, s mint olyan neki az lételeme.*
- Először is találkoztam egy.. egy tengerésszel, aki a lovát kereste. De bántotta, az meg elmenekült előle. Mi meg.. vagyis én pedig rátaláltam az erdőben. Nem vihettem fel a hajóra sérülten. Itt pedig jól ellátják az istállóban. Amíg meg nem gyógyul én maradok.* Hallott a Rumos Rókalyukról, de nem sok jót és amúgy is ha teheti kerüli az ilyesféle helyeket. A szükség nagyúr, s az, hogy most itt van puszta véletlenség.*
- Ritkán fordulok meg ilyen... tisztátalan helyeken. De ha nincs ilyen nagy tömeg akkor tud hangulatos is lenni. * Vonja meg hetykén a vállát. Ilyet pár hete még nem mondott volna, látszik, hogy változik a személyisége.
A borostás férfi furcsa nézésével mit sem törődve hívja oda magukhoz a fogadóst és vett maguknak két jó nagy pohárral a számára még ismeretlen almaborból. Nily is megemeli a férfi felé a kupát, de még nem kortyol bele.*
- Hé, mondtam már, hogy sajnálom. Biztosan nem fájt? * Kérdi miközben a felszálló füstöt szemrevételezi.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.25 18:30:04