//Leci, Tindin//
* Feje fáj, csak homályosan látja az asztal körvonalát, mely alatt fekszik. Már kicsit többen vannak, de nem lát még mindig sok mindent. Azért némi "jót" mégiscsak lát, szinte pont az orra előtt ül két hölgy - bár a szintkülönbség megvan köztük.
~ Itt nők? ~ Nézi egy ideig őket hátulról, majd fülel, hogy mi járatban lehetnek. Nem hall sokat, annyit tud kiszűrni, hogy "tagokat szerzünk".
~ Na, de mégiscsak, nők... itt? ~ Még mindig nem érti teljesen, nem tudja felfogni agya ezt a "hajmeresztő" hírt. Megpróbál felállni, de valami megakadályozza. Egy olyan valami, ami nagy fájdalmat is okoz fejének, ami egy nagyobb puffanással is jár, valamint ami bizonyára felhívja a körülötte ülők figyelmét. Hátulról néhányan nevetni is elkezdenek a férfin, aki még mindig az alkohol hatása alatt áll, de már valamivel többet tud gondolkodni, mint az ájulás előtt.
~ Ó, tényleg, egy asztal alatt vagyok! ~ Gondolja, s fejére csap, persze nem túl erősen, ezután pedig keze (mellyel fejére csapott az imént) feljebb vándorol és kitapogatja a piros púpot, melyet most szerzett.
Újra megpróbál felállni, immáron sikerrel. Ruháját leporolja és egyenesen a két nő látószögébe téved. Ha hátrafordultak esetleg a puffanás hallatán, akkor ott marad, ahol van, ha nem tulajdonítottak neki nagyobb figyelmet, akkor melléjük férkőzik. *
- Üdv hölgyek! * Biccent nekik, s egyből a lényegre tér. *
- Hallom tagokat toboroznak... Szabad tudnom hova? Nekem is jól jönne pár arany, ha nem kell érte az életemet kockáztatnom.