//Larten//
*Felvonja a szemöldökét az ajánlatra, mivel furcsállja kissé, hogy Larten az előbb még úgy tett, mint aki mindenáron mesélni akar magáról, erre most épp ő az, aki eltereli a témát. Arról nem is beszélve, hogy feszélyezi kissé, hogy keze a férfi markában ragadt. Sosem szerette, ha saját akarata ellenére tolakodtak a közelébe, főleg nem így...*
- Játék? Miféle játék?
*Furcsálló tekintete mellé hangjába költözik némi kétkedő él is.*
- Nos... ám legyen.
*Egyezik bele, miután letisztázza magában, hogy bántódása nem eshet, bármiről is legyen most itt szó, mert... mert nem. Mert ismeri magát és a képességeit és kész.
Figyelmesen hallgatja Lartent, s közben hol saját tenyerét, hol a férfi arcát figyeli. Őszintén megvallva, leghalványabb fogalma sincs, mire megy ki a játék. Még sosem akadt olyan, aki így próbált volna közel kerülni hozzá.*
- Nem tudom.
*Kuncogja el magát, majd komolyan gondolkodóba esik.*
- Szóval, mély folyó, erős sodrással és sehol egy híd...
*Ismét tenyerébe bámul, egyik szemöldökét megint felvonva, és alsó ajkába harap. Kissé frusztrálja, hogy eddigi, igen hosszú élete során nem akadt össze olyannal, aki így kifogott volna rajta, aztán meg itt van ez az önhitt férfi, akinek sikerül. Fölfoghatatlan.*
- Nem tudom, talán építek valami... tutajt vagy csónakot, vagy ilyesmit?
*Kérdez vissza, cseppet sem bátortalanul. Mivel úgy sejti, ha melléfogott, pillanatokon belül megkaphatja a helyes választ, ismét Lartenre emeli pillantását.*