//Elásott múlt//
*Lehetetlen? Hát ennyire megközelíthetetlen lett volna? Már nem is emlékszik, ő milyen volt akkoriban. Nagyon régen volt, sokat változott, és eddig úgy élt benne, hogy az uralkodás tette keménnyé és érinthetetlenné, de ezek szerint már előtte is próbálta tartani magát a szabályokhoz. Nem nagyon sikerült, de nem tud mást mondani: fiatal volt, kíváncsi, és mégis csak nő, akinek szüksége volt valakire.*
-A városi nők mind ilyenek. *Legyint, hiszen járt már sokfelé, de egyik helyen sem volt tartása a nőknek. Úgy vedelnek a kocsmában, mint a férfiak, úgy káromkodnak, mint a legélesebb nyelvű kocsis, és a ruházatuk is sejtet inkább örömlányokat, mint nehezen kapható, úri hölgyeket. Ha a szoknya nem is rövid, hiszen hideg időben ők is ráfanyalodnak a nadrágra, azért a köldökig kivágott dekoltázs mindenhol befigyel, és Hiellia ezt nem tudja hová tenni. A fehér, bő blúz híve, ami inkább csal sejtet, ahogy fodrozódik domborulatain, és mégis megakad rajta az ember szeme, pedig ő aztán nem mutat semmit. És ezek a nők tudnak a legjobban felháborodni, hogy miért csak egy darab, élettelen húsnak tekintik őket. ~Mert te is csak annak tekinted magad, tündérke.~ Morogja magában.*
-Itt élsz? *Ez őszintén meglepi. Nagy a város, az tény, de hogy két hat alatt nem futottak össze egyszer sem, pedig a mélységi minden nap bejárta a környéket.* Még nem tudom, meddig maradok, de hosszabb távra tervezek. De persze nem ragaszkodom hozzá, csak kellemesebb lenne valakivel tölteni az időt.
*Rántja meg a vállát. Neki aztán édes mindegy, hogy együtt töltik-e a következő pár napot, már ez a kis nosztalgiázás is kellemes volt. Az már csak ráadás lenne, ha újraélnék azt, amit régen, ha kicsit másképpen is. Mindketten megváltoztak, de a csábítás élménye nem kor- vagy jellemfüggő.*
-Ha itt laksz, gondolom a Fürdőházat is jobban ismered, mint én. Csak hallottam róla, sokan szeretik, és mivel közel van a fogadóhoz, csak leugranak vacsora után lazulni egy kicsit.