//Második szál//
- Tényleg olyan? De... Egészen olyan? - *Firtatózik tovább Rilai vigyorogva.* - Az ember azt gondolná, a magafajta legendás hadvezérnek más mindene is legendás. Különben mit sündörögnének-dorombolnának körülötte folyamatosan ezek a kormos meg félvér nőcskék, nem? Azt gondolná az ember, Thargarod égre szökő, vaskos tornya is azt motyogja magában esténként: ilyen akarok lenni! Egyébként vicces, ahogy a fentiek jönnek-mennek pár hétig Thargarodban, mintha legalábbis a Vashegy koronáját hordoznák a lábaik között, aztán miután használtnak minősültek, tűntek el egyesével, mint a kámfor. Na mindegy.
*Azt nagyjábóli bizonyossággal már kijelenthetjük, hogy a kis kalmárlány megfelelő helyre pozicionálta az idők során magát a Thargodarok között ahhoz, hogy alanyi jogon tehessen tahó megjegyzéseket ezekre a jobbára időszakosan megjelenő nőcskékre, és bár nem okvetlen munkál benne rosszakarat irántuk, azt ő sem különösebben csípi, ha lekezelik.*
- Nem, egyáltalán nem gondoltam még rá. - *Dülleszti a szemét, részint azért, mert ő valahogy mindig csak úgy tekintette, hogy vagy szívvel-lélekkel érdemes belefogni a pasiügyekbe, vagy sehogy. Utóbb a lehetőségek széles tárháza rémlik fel képzeletében. Menten elkezd számolni az ujjain.* - De mondasz valamit! Lehetne akár háremem is! A hat minden napjára egy cukifiúval! A hat első napjára megtartanánk Draenont, ő kellemes start. A második napra Syoudot, a harmadikra azt a dalnokot kérem. Niras, azt hiszem? A negyedikre ott van a kalózpajti, az is Dé betűs, de már nem emlékszem a nevére. Vele nem találkoztál még, de ő szálas, mélyvörös hajú, villogó szemű elf hím. Nyami. Aztááán...
*Savanyú képpel konstatálja, hogy hamarabb fogy ki a szóba jöhető pasasokból, mint az ujjaiból. Mórikálva elkámpicsorodik.*
- Bakfitty, tényleg ilyen rossz lenne a felhozatal? Van még...?
*Valószínűleg ízlésük itt egy kicsit eltér egymástól: Rilikének van valami kattanása az ilyen nyeszlett, nyünnyögtethető cicafiúk iránt, míg Lea minden valószínűség szerint a marcona két ajtós szekrényekre bukik, de ezügyben persze nincs kizárva, hogy konszenzusra jussanak. Azért egy sóhajt megereszt.*
- Na jó, a legszebb férfifenék akkor is Khané volt. Szívesen szétrúgtam volna még egyszer, utoljára, ha odatolja a képét a Korsóba. - *Az álla alá fűzi kezeit és mélán kitekint az ablakon. Odakinn épp beereszkedik a nap az aranyfényben fürdő felhőpárnákba - hamarosan leszáll az éj. Aztán az új pletyit hallva érdeklődve visszakapja pillantását barátnéjára, és olyan magasra szalad a szemöldöke, hogy kis híjján leesik a feje hátulján.*
- Féltékeny? - *Röhint fel közepesen hangosan. Mondjuk abban a hacukában, amit rátukmált a nőre, kábé egy mohos szikla is olthatatlan gerjedelemre lobbanna iránta, de nyilván az is számít, ki mit pakol bele az ilyesmi rosszlányruhába. Orcáihoz kapja kezét egy percre, hogy sopánkodva megcsóválja fejét.* - Hogy az a szegény lány milyen nagyon rossz ajtón kopogtat...! Egyébiránt nem lenne elvetendő ötlet végre egy rendes örökös, de azt tényleg kötve hiszem hogy bárki tiszteletét is kivívhatná közöttünk azzal, hogy a Hadúr szőrméin hentereg. Csinos legalább? Vagy eszes? Asszonynak való?
*A maga részéről mégis azt tartaná helyénvalónak, ha Leandana lenne a Thargodrymek első asszonya - mármint ténylegesen, násszal, ásó-kapával, mindennel - de hallott ilyen-olyan pletykákat arról, hogy a nő nem tud gyermeknek életet adni. Ezt persze soha sem hozta fel vele szemben (egy ilyen csapás megosztása mással nem barátság vagy bizalom kérdése), cserébe emlékszik is rá, hogy a Szellemjáró eddig következetesen elzárkózott attól is, hogy bárki is Kagan feleségének, ágyasának vagy mijének nevezze.*