//Görbe este//
*Magabiztosan kihúzza magát, ahogy továbbra is a férfit figyeli. Persze, nincs híján önbizalomnak, de hiszen, aki egész fiatal korától férfiakkal foglalkozik, illetve olyan nők nevelték, akik szintén ezt művelték, annak nem is szabad veszítenie az önképéből, hiszen ez hozzájárul a kisugárzásához is.
Valamiért megvan az érzése, hogy bármit is fog Zaraun mondani neki az elkövetkezendő órákban, azok bizony nem a teljes igazságot fogják fedni, ám ezért nem vonhatja felelősségre, hiszen ő is csak egy afféle szerepet játszik, ahogy Neth is és mindenki. De azért igyekszik kihámozni az árnyalt mondatok mögött rejlő valóságot.
Körbejártatja ő is tekintetét a zajos fogadóban, bár újdonságot most sem jelent számára, amiket lát. Egy enyhe mosolyt azért csak megereszt látván az apró termetű törpöket, amint próbálják becserkészni az egyetlen nőt.
Amint Zaraun közelebb hajol hozzá, ő még mindig a fogadót nézegeti, miközben hallgatja a másikat, majd a végén enyhén felé fordítja a fejét és egy sokatmondó vigyort ejt meg. Kérdés persze, hogy ez a férfi kérdésének köszönhető, avagy annak, hogy van egy üres háza. Hátradől, lábát átveti a másikon és mielőtt válaszolhatna ismét aprót kortyol a borból.*
- Olykor elkap a vágy, hogy valami zajos helyre menjek, ahol sok nép megfordul. *Néz vissza a vérvörös szemekre, amelyek valamiféle ravaszságot jeleznek számára.* - Szeretem megfigyelni, hallgatni őket, nézni, ahogy kihasználják egymást, vagy épp egy jót mulatnak és elgondolkodni azon, hogy én miben vagyok más, vagy hasonló. *Nem kenyere a hazudozás, így végül is, az igazságot mondta, legfeljebb kifelejtette egy-két fontos részletet, de ha Zaraun megegyezik egyelőre ennyi részlettel, akkor ő sem mélyedne bele jobban.*
- Persze, ami már mások szerint nehezebben kivitelezhető egy lármás fogadóban, az az olvasás, de nekem nem esik nehezemre, sőt. Talán még könnyebben odafigyelek ilyen zajok között, mint a legnagyobb csendben. *Vesz egy mély levegőt. Annyi féle, fajta férfival volt már dolga, de ritka volt az olyan, aki már az első pillanattól kezdve vonzotta volna, így most kifejezetten örül, bár ezt maximum szemei árulhatják el, hiszen mosolya még mindig a szokásos.* - Kivéve, ha valami eltereli a figyelmem. *Néz a másikra. Most rajta a sor, hogy kérdezzen valamit, még hozzá valami olyat, amire valószínű, hogy kap is választ, illetve valami kis információ morzsát is kaphat a mélységi valós személyéről. Bár annyit már megtudott, hogy egyedül él, talán ezzel kezdhetne valamit.*
- Valóban unalmas lehet egy nagy és üres házban élni egyedül, de akkor miért teszi ezt? *Ismét megvonja kissé a szemöldökét, és újabb korty követi, hogy a vörös itallal kissé benedvesítse száradó ajkait. A kérdés talán túl faggatózó Zaraun számára, ám talán a nő arcára húzódó mosoly enyhít ezen a gondolaton és könnyebben válaszadásra késztetik. Mint, ahogy egyik nevelője mondta neki mindig, előbb mindig ismerje ki a másik felet, úgy könnyebben kedvére járhat.*