// Különválva //
*A férfi szavai azért csak tovább piszkálgatják a kíváncsiságát. Na nem mintha erre a megjelenése nem lett volna elég. Van benne valami elfes, de mégis ember, ehhez kétség sem férhet. Ráadásul az az íj... Csak egyszer kellene összeszednie a bátorságát, hogy rákérdezzen, miért visel egy ember olyan íjat, ami még az elfek körében is valódi ritkaságnak számít.*
-Nem igazán szereti a tömeget ő sem, szívesebben jár az erdőben.
*Akár a gazdája, természetesen ezt már nem teszi hozzá, még a végén nagyobb csodabogárnak lenne nézve, mint így. Képzeli, mennyire nagyszerű első benyomást tehetett... Inkább bele sem gondol, hogy a férfi mennyire tarthatja bolondnak.*
-Valóban?
*Nem tudja palástolni meglepettségét, ahogy felkapja a fejét az ember beleegyező szavaira. Pedig Dawn meg volt róla győződve, hogy ez volt a lehető legrosszabb javaslat, amit tett, most mégis úgy tűnik, hogy az ismeretlennek szimpatikus az ötlet. Nem sok ember töltené idejét szívesebben a lószagú istállóban, mint a fogadóban.*
-Nem, a lovakra vigyázok. Jobban kijövök velük, mint a fogadóban található lényekkel.
*A lovak nem nézik ki maguk közül, előttük nem kell tökéletesnek lennie, ráadásul Lupo közelsége valahogy mindig nyugalommal és önbizalommal tölti el, ezért is vetette fel ezt a lehetőséget. Talán ha a pej bundába túrhat, hallhatja a kanca zajait, akkor normálisabb társalgásra is képes lesz, mint eddig.
Ha lehetséges, akkor még jobban elpirul, ahogy Daranel keze a vállára kerül, talán csak bemeséli magának, de tényleg úgy tűnik neki, hogy még ruhán keresztül is érzi a férfi tenyerének melegét. Igen, minden bizonnyal csak képzeli.*
-Nem, dehogyis, a szellemek óvjanak mindenkit attól, hogy most megpróbálkozzam valami itallal!
*Kezeit védekezőn emeli maga elé, miközben elutasítja az ajánlatot. Amennyire zavarban van, csakis természeti katasztrófa követhetné, ha ő bármit is kérne most. Már akkor is nagyon boldog és büszke lesz magára, ha anélkül eljut az istállóig, hogy kitörné a saját nyakát. Sajnos képes rá, de majd fokozottan fog a lépteire ügyelni, nem kellene tovább erősíteni a képet, miszerint ő az élő balszerencse.*
~Az én nevem Dawn Wagata, az én nevem Dawn Wagata, gyerünk, menni fog ez!~
-Az én nevem Wagata. Mármint Dawn. Egészen pontosan így egyben, Dawn Wagata. De mindenki csak Napsugárnak hív. Vagyis Dawnnak, az utóbbit inkább felejtse el.
*Szólni kell anyukának, hogy szokjon le a Napsugaras becézésről, mert zavarba ejtő, amikor ez jut eszébe és csusszan ki a száján. Igyekszik inkább a kézrázásra koncentrálni, mielőtt megint rájön, hogy teljesen reménytelen ezt erőltetnie. Tőle talán váratlan határozottsággal fogja meg Daranel kezét és rázza meg, a kelleténél talán kicsit gyorsabban.*
-Az istálló arra van!
*Nagyon frappáns helyzetmegoldás, de legalább sikerül jeleznie, hogy ideje elhagyniuk a fogadót. Még egy utolsó pillantást vet Gilly felé, reméli, hogy tud vigyázni magára.*