//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Az összecsapás folytatódik. A Magni és Hrothgaar fémjelezett törpe támadó ék akcióba lendül, de porszem kerül a gépezetbe. Magni a korábban kapott ütéstől még talán kissé kótyagos volt, vagy a fene sem tudja pontosan, mi történhetett, de ismét árnyékra vetődött és ennek meg is lett az eredménye: Bato gyakorlott mozdulatsor végén kis híján felnyalatja a padlót az alacsonyabbik mélynövésűvel.*
//Védekezési esély: 20 (Véd. pot. + 2D6)//
*Magni fájdalmasat nyekken, de eközben a támadó ék másik fele nem lebzsel tétlenül. Hrothgaar fegyvere kíméletlenül közeledik a szerzetes fejéhez, de a csigolyák fájdalmas reccsenése elmarad, helyette a csuhás hátratáncol és megadja a kegyelemdöfést Magni-nak. A barna törpe elhaló hörgéssel tudatja a külvilággal, számára itt ér véget a küzdelem.*
- Magni!
*Recsegi Hrothgaar és saját lendületét megakasztva torpan meg és ugrik földön fekvő bajtársa mellé. Fegyvere hangos koppanással landol a padlón. Talán ez a tökéletes alkalom arra, hogy Bato rávesse magát Hrothgaar-ra.*
*Ám amennyiben ez nem történik meg, úgy Hrothi Magni-val van elfoglalva. Bajtársát óvatosan hátára fordítja. Fülét szájához tapasztja, majd pedig mellkasára borul; a másik törpe légzését és szívverését ellenőrzi.*
- Magni. Magni... Ne add fel.
*Hangjában féltés és elszántság ötvözete cseng. Vasmarokkal szorítja a másik kezét, mintha ezáltal akarna neki erőt adni. Ám idővel a szorítás gyengül, végül pedig keze elengedi Magni-ét és annak szíve felé kerül.*
- Pihenj csak testvér. A te harcod itt véget ér...
*Szinte már elcsigázott mozdulatokkal kel fel a földről, bajtársa mellől, feje egy pillanatig még lekókad. Pár szekundányi mozdulatlanság, a levegő is állni látszik körülötte. A csendet és tétlenséget pedig Hrothgaar hangja töri meg. Hangja, mely mintha földmélyi tárnákból zengő aranykürté lenne.*
"Most, hogy a szél szólított engem,
Csillagom elhalványult, már csak gyenge derengés a végtelen űrben.
A bölcs Wylnurana kioltotta életem lángját.
Ti, kik hozzám közel álltatok,
És ti kevesek, kik számomra fontosak voltatok,
Kérlek, ne legyen se kétségetek, se bánatotok.
Mert mikor nagy felhők terítik be az eget,
És mennydörgés morajlik óh, messze fenn az egekben,
Akkor biztosan tudhatjátok, hogy elértem a dicső Égi Csarnokot.
Testvéreimmel az oldalamon,
Wylnurana minden gyermekével,
Mind a jégen folyó vér földjére születtünk.
És most mind, kik énekem halljátok,
Melyet az északi szél hoz: ne féljetek!
Tűnjön bár az éj véget nem érőnek, és örökké sötétnek,
Hasad majd egy arany hajnal,
És nem lesz többé éj felettetek,
Kikre a Anya-csillag örökké ragyog.
Az Égi Csarnok roppant kapui
Tágra nyitva állnak, mindenestül üdvözölnek,
És Wylnurana köszönt bennünket, a lüktető Pörölyszív hordozóit."
*Hangja a temetkezési vers elejétől fogva fokozatosan erősödött, mire a vers végéhez ért, már nem csak hogy bezengte a fogadót, de Hrothgaar közben szembe is fordult ellenfelével.*
- Mutasd, mid van, szerzetes! *Harsogja a törpe, övéről leakasztott fejszéjét egyenesen Batora szegezve.* Kezdjük a táncot...
*Fogai közt szűri a szavakat, tekintete őrült vigyorba vált, miközben védekező pozíciót vesz fel.*