- Noctis. Meg ne kérdezd, miért. Csak valahonnét eszembe jutott ez a szó és ő igazán olyan... Noctisos.
*Néz a macska után, majd úgy dönt, iszik ő is pár kortyot az imént kihozott sörből, bár éhesen talán nem a legjobb választás ez. Ám akármennyire ritkán iszik egyebet a teán meg a gyümölcsök levén kívül, most nem érdekli még az sem, ha ettől a pár apró kortytól is a feje tetejére áll körülötte a világ. Az elmúlt nap fáradalmait, ijedtségét le kell öblítse mindenképp - legalábbis így érzi.
Elnézi a férfit, ahogy az egyszuszra ledönti a méretes korsóba töltött sör felét, közben még talán tátva is marad a szája.*
- Hát neked aztán jó a huzatod.
*Jegyzi meg, kissé elmorogva, egy fintorral az arcán, megforgatva még a szemét is, majd ismét Noctist keresve néz szét a fogadóban.*
- Hát ez... hosszú mese. Nem is annyira lényeges, és ha lehet, minél előbb elfelejteném, szóval, remélem, elég, ha csak annyit mondok, hogy meghívtak valami... kastélyba, ahonnét aztán menekülnöm kellett. De tényleg nem fontos. Örülök, hogy már túl vagyok rajta.
*Magára erőltet egy hamis mosolyt, bár biztosan látszik rajta, hogy feszeng a még friss emlékek miatt.*
- Na, akkor én ennék valamit. Neked is hozhatok? Vannak sültek, főzelék, leves... Nagyon finom az őzragu.
*Szemeit még össze is szűkíti, hogy nagyobb nyomatékot adjon az elmondottaknak. Közben a szájában a gondolatra összefutó nyálat alig győzi nyelni.*
- Szóval, ha kérsz valamit, máris hozom. Biztosan nem ártana meg neked sem. Legalább nem szállna úgy a fejedbe az a sör. Megtette már azt a másik cefréd úgyis...
*Szúrkálódik ismét. Szíve szerint kimondaná azt is, hogy fogalma sincs, minek iszik, aki nem bírja a nedűt, de ezt a véleményt inkább megtartja magának, mivel jelen pillanatban ő sem igazán tesz mást. Máris kezdi érezni, hogy talán szabadabb a szája a kelleténél.*
- Majd aztán, az étel mellett te is elmesélhetnéd, hogy hogyan is kerültél le arról a szekérről és miért...
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.29 17:11:52