-Köszönöm Önnek is nagylelkűségét, Uram. *köszöni meg illedelmesen a lány. Midőn olyan gondolatok járnak fejében, hogy nem tette jól, hogy leült közéjük, már csak a vörösesszőke hajú férfi szaga miatt sem.* "Talán jobb ha mielőbb megyek innen..." *gondolja magában, majd gyorsabban kezdi enni rántottáját. Ennek köszönhetően hamar be is fejezi, és feláll az asztaltól.*
-Köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy köreikbe fogadtak. *szól a lány, majd egy elfekhez illő gyors mozdulattal visszateszi székét a helyére, a pulthoz lép, és visszaadja a kocsmárosnak az edényeket. Már épp indulna ki a fogadóból, amikor rájön, hogy nem tudja hogyan juthat el úticéljához. Így hát visszalép az úriemberekhez, akik mellett helyett foglalt, és megkérdezi tőlük, hátha ők tudják a választ.*
-Elnézést, hogy ismét kérdéssel zaklatom Önöket, de megtudnák mondani, hogy merre találom a Holdudvart? *kérdezi, majd eszébe kap, hogy még be sem mutatkozott a férfiaknak.* Kérem nézzék el illetlenségem, a nevem Eqm Saint. Örvendek a találkozásnak. *közli a lány. A fejéhez emeli kezét, hogy legalább az arcát felfedje az előtte ülőknek, mikor a kezét felviszi a fejéhez, ráeszmél, hogy már csak a haját érintheti meg. Meglepődve veszi észre, hogy a köpenye a fejéről lecsúszott, minden bizonnyal még akkor, mikor a tányérját vitte ki. Nem tudja mi tévő legyen, zavara leolvasható arcáról, hála a pírnak mi elönti orcáját.* "Ügyes vagy Eqm...." *szidja magát. Fejében még az is átsiklik, hogy talán el kéne innen futnia, de a végén megmakacsolja magát, és úgy dönt, megvárja a választ.*