Archívum - Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Arthenior főtere (új)
Pegazus fogadóPiactér (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 677 (13521. - 13540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

13540. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-20 08:34:03
 
>Billotaax Umorlha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Morla Amaroch//

*Végre szóra méltatja valaki, méghozzá egy szép arcú fiatal hajadon.*
~Se köszönés, se bemutatkozás, ej de közvetlenek a fehérnépek erre.~
*Bajuszát megsodorja, úgy veszi szemügyre a szőkeséget, aki röviden eligazította.*
~Legalább kellemes társaság akad, ha kiszolgálás nincs, attól még lehet nem fordulok egyből kifelé.~
*Odalép a leányzóhoz és rámosolyog.*
-Sajnálatos, ha a kútvízbe méreg került.
*Nem várva invitálást leül a lány asztalához.*
-Megpihennék, azért mégis kissé, elég hosszú utat tudhatok magam mögött.
*Kinyújtóztatja a lábát, amennyire a bútorlábak engedik, aztán visszarendezi a végtagjait az eredeti állásba és előredőlve nézi meg újra a szabályos arcot.*
-A nevem Billtax Umorlha, de szólíthatsz Alfnak, ha jobban tetszik.
*Máris csevegőre fogja, noha a lány nem tűnik éppen jókedvűnek. Rég nem volt alkalma beszélni senkivel, reméli a szőkeség elbeszélget vele.*
-Tudod ez a művésznevem rövidítése, amit jelent túl hosszú, ezért van, hogy inkább Alfnak emlegetnek.
*Előveszi a fémgolyóbist és megpörgeti az asztalon szórakozottan.*
-Benned kit tisztelhetek?
*Kíváncsi szemeket meresztve fixírozza beszélgetőpartnerét (már, ha az lesz), hogy nyomatékot adjon a kérdésének, aztán vár.*



A hozzászólás írója (Billtax Umorlha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.20 09:04:07

13539. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 23:09:35
 
>Rehanzar Fraienne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Esemény előtt//

*Nem is titkolja, mennyire élvezi, hogy úgy incselkednek egymással mint a kamaszok. De nem tagadja magának sem, hogy túlkomplikálta a dolgot már az elején.*
~De hát ez van. Ezt kell szeretni.~
*Gondolja félmosolyának pereméről. Enged a csábításnak, és innentől, csak úgy ahogy szokott, hanyagul elegáns tartásban, viseli bukásának teljes, elsöprő erejű viharát. Azt hinné az ember, hogy a cinikus mosoly, egyfajta védőpáncél, mintha tudta volna. Mikor a végső választ hallja, elsőre csak a bukottak nemesi bólintásával nyugtázza. Majd mikor, magában is tovagördíti az eseményeket, következtetésein meglepődik kicsit. Csak akkor vehető észre ha asztaltársa, éppen nem mókusával törődik. Csak egy pár másodperces szemöldökráncolás az egész.*
~Valóban? Ilyen önkoszpontú lenne? Az első kereset? Vagy túlbecsültem a Nőt, vagy az értékét, annak az ékszernek.~
*Az utóbbi mellet dönt. Nem tévedhetetlen, tudja magáról, de ekkora bakit ritkán követ el az ember. Bár hölgye számára nem tűnik, akkora problémának, a kis fiaskója. Ábrázatát elnézve, ha más nem is, a vigaszdíj még kijárhat neki. Félig felvont szemöldökkel, kedveskedő mosollyal, és finom lejtéssel kezd beszélni, s ő is poharát emeli a Nőre, és elszopogat néhány kortyot a poharából.*
~Mintha fogyna az itala. Talán, megajánlhatnám a következőt.~
-Akkora a már erre az asztalra lepakolt ígéretek súlya, hogy recseg bele.
*Mondja kedveskés hangsúllyal.*
-Hagyjuk itt terhével, és váltsunk be néhányat, hogy könnyebb dolga legyen. Ha meghívhatom valamire, esetleg éhes, ne titkolja kérem, ne fosszon meg a lehetőségtől.
*Mondja őszinte mosollyal, és örül ötletes kis asztal-allegóriáját megtalálta agyában.*
-Mindazonáltal, ha kudarcom elfogadható mintegy váltópénznek, akkor magának egy nyaklánccal, maga nekem pedig még egy dallal tartozik.
*Mondja, és egy hangyányit változtat arcberendezésén. Felvesz egy csalfának ható mosolyt, és egy őszinte, elszánt pillantást.*
-Az előbbi itt nem megvalósítható, a második? Nos.
*Ezt persze csak a dalra adott igenleges válasz esetén süti el. Akkor is incselkedő tapintattal.*
-Szeretném ha magánelőadás lenne.

13538. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:05:19
 
>Morla Amaroch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Billtax Umorlha //

* Morla komoran tolja be a fogadó tömör faajtaját. Csalódott, bosszús. És még azt is tudja, hogy hiába jön ide, sem ételre, sem italra nem számíthat. Nem csoda hát ha teljesen elégedetlen a pillanatnyi helyzetével. Még információt sem sikerült szereznie a tündérleánytól. Úgy tűnik a pultosnak másutt akad dolga, de sebaj sok mindennel amúgy sem szolgálhat. Elég neki ha leroskadhat egy székre és csendben utálkozhat a világon. Kiválasztja a legelső szabad ülőhelyet és lerogy. *
~ Nem haladok. Egyszerűen semmivel sem jutottam előrébb! ~ * Felsóhajt. Állát tenyerére támasztja. Sötét gondolataiból egy jókedvű rikkantás szakítja ki. A jövevény víg kedéllyel érdeklődik a bent lévő csend okáról. Úgy tűnik, senki nem méltatja figyelemre, így úgy dönt kegyesen meghozza ezt az áldozatot. *
- Mérgezett a kút. Óvintézkedésből nincs étel és ital kiszolgálás. Ha ezeket keresed, figyelmedbe ajánlanám a piacot vagy egy távolabbi fogadót. -
~ Így van. Kötelesség teljesítve. ~

13537. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 21:33:32
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Talán kissé ironikus, hogy éppen Andaelle az, aki számon kéri a hímet, hogy fájdalmat okoz neki, mert ha valamivel, hát ezzel aligha fog elérni bármit is. Lássuk be, éppen ez volna az, amire Dryyx vágyik, hogy megmutassa nővérének, mi is a valódi kín, mielőtt még végezne vele. Az egészen más kérdés, hogy olybá tűnik, ez utóbbit egyelőre képtelen megtenni valamiért, hiába volt ez a leghőbb vágya, az elmúlt évek minden napján.*
-Talán őrült vagyok, de ostoba nem. *érkezik a felelet a kérlelésre, mely nem talált megértő fülekre a hímnél.*
-Párharc? Drága nővérem, az nem a te műfajod, sosem volt. Arra ott voltam én... de tudod, az az igazság, hogy megkönnyítenéd a dolgom, ha mégis pengét eresztenél belém. Mikor ott hagytál, hogy a saját vérembe fulladjak bele, könyörögtem neked a megváltó halálért. Akkor vált ez az élet számomra szörnyű adóssággá, mit gondolsz, mennyire fájna itt hagyni ezt a világot? *szenvtelen arckifejezéssel dönti kissé oldalra a fejét, úgy nézi a lány vonásait. Szánalmat, együttérzést keres magában, de nem lel rá ilyesmire, ahogyan az elmúlt években sem talált magában sem megértést, sem könyörületet. A vassal borított kéz nem ereszti a finom női csuklót továbbra sem, miképpen a holt tekintet is összekapcsolódik a jégszín íriszekkel, egészen addig, míg füleit meg nem ütik az Óhaza szavai, melyek ostorcsapásként érik őt, s nem csak jelentésük miatt, de azért is, amit képviselnek.
Ez az végül, mely Andaelle malmára képes hajtani a vizet, s a fémkesztyűs ujjak szorítása is engedni látszék. A hím számára újfent megborul a világ, s a szemei ismét fókuszt váltanak. Évek óta nem szólalt meg ősei nyelvén, most mégis olyan természetességgel gördülnek le a rég nem hallott szavak az ajkairól, mintha csak tegnap lett volna, hogy utoljára használta a nyelvet.*
-Mindig az voltál számomra. *a holt tekintet mélyén, valahol a végtelen mély ürességben mintha szikra lobbanna, mely lassan, de biztosan vet lángot, amiből, ha a nőstény ügyes, képes lehet futótüzet gerjeszteni. Hiába, a megszállott vágy hatalmát nem lehet figyelmen kívül hagyni.*
-Semmit. *felel halkan, mert ez az igazság.*
-Megváltás volna a halál, a puszta lét nagyobb szenvedés, mint bármi, amit megtehetnél még velem. *nem véletlenül mondja ki, hiszen látja a mozdulatot. Andaelle sosem volt olyan ügyes gyilkos, mint ő, ami nem meglepő, hiszen a hímet születésétől fogva erre tanították, nevelték, gyakorlatilag tökéletes gyilkossá formálta őt a világ. A szinte észrevétlen mozdulat, mellyel nővére a pengéért nyúl, túlságosan is ismerős a hím számára, de nem tesz semmit. Kivár. Kíváncsi, vajon ez volt-e a másik terve mindvégig, s az igazat megvallva... talán hagyná, hogy megtegye.*
-Rajta. *súgja közelebb hajolva, fejét félredöntve, felfedve a nyaki ütőerét. Andaelle számára csak egy kellően kiszámított mozdulatra volna szükség, mellyel felnyitja a csatornát, s a hímet éltető sötét színű nedű beborítaná mindkettejüket, újra, s végre véget érne ez a létezésnek csúfolt ocsmány rémálom.*
-Tedd meg, vess véget ennek, vagy tedd el a pengét, és mondd, mit akarsz tőlem!

13536. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 20:34:28
 
>Alea Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Namos házból a pacis fogadóba//

* Elmesél kiscicának, hogy a kezét pont a pacis fogadóban szúrta meg egy mélységi nőstény. Amikor azt a másikat cipelték el innen. A kencét köszöni szépen és hagyja, hogy Maecska ellása sebét, le is guggolt, hogy elérje. Utána meg a vállára veszi az apróságot, aki amúgy fajtársai között nagyobbnak számít, és csúfolták emiatt. Amire meg ő azt mondja, hogy egyeseknek a kicsi nem jó, másoknak a nagy nem jó. Hát tehetnek egy szívességet. Az ékszereket meg majd megbeszélik ha visszatértek. Bato és ők most a pacis fogadóba mennek, hogy elhozzák a holmijait és elköszönjön a lovától, meg hogy rendezze az eddigi összegeket meg a következőeket is. Így elsőre a fogadóba lépnek be. Arra azért vigyáz, hogy utasa ne üsse be a fejét, így lehajol kicsit vele, mikor átlépi a küszöböt. Fogja is közben, hogy le ne pottyanjon. *
- Na, megjöttünk!
* S le is emeli kicsi Maecskát a válláról a földre. *

13535. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 17:34:31
 
>Andaelle Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

- Fájdalmat okozol! - *Ránt egyet csuklóján a vasmarok szorításában. A szeme megtelik könnyel, ajka finoman elnyílik, arca mesteri elegye a riadtságnak, kétségbeesésnek. Mindig is ez volt az erőssége: gombnyomásra működött rajta az érzelmek kifejezésének egy olyan széles palettája, amivel számosakat ejtett már csapdába. Világéletében nagyon pontosan rá tudott érezni a vele szembenállók érzelmi felépítésére, és ösztönösen fogott rá annak gyenge pontjaira, hogy saját akaratát keresztülvigye rajtuk, így, vagy úgy, az mindegy. Ha sírni kellett, hát sírt, ha csábítani, csókolt, és olyan zsigeri tehetséggel játszott rá a törékeny kisleányra vagy az igéző éjnimfára, mikor hogy kívánja a szükség, hogy Anda valós szándéka nagyon gyakran vakfolt maradt a célszemélynek. Talán - és ebben a közös mese jegyzői reménykedhetnek történetük hősnője érdekében - fivére az őiránta érzett rajongás miatt nincs tisztában ennek nagyon is tudatos mivoltával, akárhányszor is nézte végig a nőstény virtuóz színeváltozásait. Andaelle sajnos (vagy szerencsére?) van annyira gőgös, hogy fel sem merül benne, hogy van olyan férfiszemély, akit ne tudna könnyűszerrel megtéveszteni - performansza tán épp ezért ilyen nagyon hatásos.*
- Ha forralnék bármilyen tervet, nem volnék olyan ostoba, hogy farkasszemet nézzek veled! Vér vagy a véremből és ismerem a hiányod, ahogy te is az enyém. Ezért vagyok itt, nem azért hogy elvágjam a torkod vagy tőrt eresszek a szívedbe. Tudom jól, hogy párharcban senki nem állhat meg előtted, miért hiszed mégis, hogy csapdát állítok? - *Kérlelő suttogása kétséget sem hagy az avatatlan hallhatóságnak: a nőstényt mélyen sebzi minden szó és minden vád, melyet testvére a fejéhez vág most, így már ereje sem marad titkolózni vagy fölényeskedni. Ha a hízelkedés nem volt célravezető, lássuk a következő felállást: bírja-e a hím cérnával, hogy kérlelni, megalkudni látja őt?*
- Higgy nekem, mert egyetlen vagy számomra a világon, ahogy én teneked. - *Népük karcos, érdes nyelvét, régi-régi kifejezéseit mindig is egzotikusnak gondolta, épp megfelelőnek a haragos vagy kéjsóvár dialógusokhoz. Ezért szól most is az Óhaza szavaival Dryyxhez. Ha lazul a szorítás, már nem is húzza el kezét, hosszú, kecses ujjait óvatosan rákulcsolja a fémkesztyűre. Fogai között halkan szűri át a kérlelő zöngéket, tágra nyílt szemeit a félhomályban sejtelmes zafírkövekké változtatja dús pillái alatt a könnyfátyol. Az ötcsillagos alakítás közben teste is, nyaka is ellazult, az érintés kettejük között olyan természetes, akár ha egymás testére szabták volna minden mozdulatok. Mintha csak ki lenne szolgáltatva a hím kényének-kedvének, de valójában figyel, nagyon is figyel, sikerül-e megtörnie a halott, kiüresedett vigyort, éled-e még emlékláng szemeiben. Sajnos nem tudja kizárni, hogy testvére túl régóta forgatja magában a múltat, és már csak dacból is enged a késztetésnek, és bántani fogja Andát - nem mintha erre az eshetőségre nem volna forgatókönyve, csak ez lényegesen kényelmetlenebb következményekkel fog járni mindkettejükre nézve. Példának okáért a nőstény nem veheti fel a versenyt sem erőben, sem gyorsaságban fivérével.*
- Mit tehetnék én még veled, ami ennél az életnél borzalmasabb lenne? Azért jöttem, hogy lásd, hogy nem tudok többé neked ártani. - *Másik kezével nagyon lassan, szinte észrevétlenül ölébe húzza kését.*

13534. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:24:58
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Talán igaza van Andaellenek, talán a hím akaratgyenge hozzá, hogy ártson neki, ahogyan régen is az volt. Képtelen volt kezet emelni a nővérére, bár ehhez hozzá tartozik az a tény is, hogy a nőstény születésüktől fogva uralkodott felette, magáénak nyilvánította, idomította, akár egy kutyát, kézhez szoktatta, majd amikor már nem volt rá szüksége, eldobta magától. Dryyx fejében egyelőre nem fordul meg annak gondolata, mit keres itt a nővére, vagy hogy akar tőle valamit. A meghasonult elme számára az efféle kézenfekvő kérdéskörök korántsem egyértelműek, még nem feltétlenül dolgozta fel azt a traumát, amit lelke másik felének felbukkanása okozott. Valahol a tagadás és téboly közötti határmezsgyén egyensúlyozik, s valójában igen kevés kell hozzá, hogy átlendüljön utóbbi felé, szemére leereszkedjen a vörös függöny, s a tudat helyét átvegye az őrjöngő fenevad.
A nőstény nem tudhatja, de minden szava egy-egy újabb lökést jelent Dryyx számára a teljes elboruláshoz vezető úton.*
-Szavaid akár a méreg. *súgja összeszűkült szemmel. Hiába a duruzsoló, hízelkedő hang, hiába a mosoly, melyért a hím bármikor képes volna ölni is, mindez túl kevés és túl későn.*
-Ó igen, voltak. *húzódik fagyos vigyorra a szája. Élettelen, hideg gesztus ez, hiányzik belőle minden valódi érzelem.*
-Számtalanszor elképzeltem, ahogy apránként nyúzom le a puha bőrt rólad, miközben könyörögsz a halálért, ahogy én is tettem. *a holt szemek nem ígérnek semmi jót, s azok mélyére tekintve a nőstény sem láthat mást, csak a lélek legmélyére temetett kínt, amit ő maga okozott.*
-Nem, valóban nem. *hirtelen mintha valami ravaszkás kifejezés költözne a vigyorba, ahogy a szavakat ejti.*
-Úgy illendő, hogy miképpen együtt jöttünk a világra, együtt is távozzunk belőle, nem igaz?
*A következő szavaknál fájóbb pontra nem is lelhetett volna Andaelle, ha izzó acéllal simogatná a hím bordáit, az sem lett volna sokkal rosszabb. Elkezdeni elölről, tiszta lappal, mint régen, még azelőtt, hogy az álnok szuka elárulta volna... igen, valahol a hím lelke legmélyén ez lenne minden vágya, ám a bőrébe vésett mintázatok emlékeztetik rá, mivel is jár a nővérébe vetett bizalom.*
-Képtelen vagyok létezni nélküled. Képtelen vagyok élni, amíg levegőt veszel... Alaposan kitervelted ezt, nem igaz? Gyerekkorunktól kezdve, mindig kéznél voltam, ha ölni kellett érted, hasznos eszköz voltam, kész lettem volna meghalni érted, mégis gondolkozás nélkül dobtál el. S most... azt várod, elhiggyem akár egyetlen szavad is? *hirtelen közelebb hajol, s a halottszürke szemek megragadják a fagykék tekintetet, nem eresztik. Mozdul a vassal borított kéz, megragadja a finom, vékony női csuklót, a hideg, kemény fém könyörtelen rabigába hajtja a puha bőrt. A nőstény érezheti az erőt a mozdulatban, a hím ha akarná, valószínűleg könnyűszerrel törné el a csuklóját.*
-Mondd hát, nővérem, miért ne tegyem veled én is ugyanazt? Miért ne ajándékozzalak meg a kínnal, viszonzásul mindazért, amit tőled kaptam? Áruld el nekem, miért higgyek az álnok szónak újra?

13533. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 11:52:30
 
>Andaelle Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Pillanatnyilag nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni a bomlott elme veszélyét. Persze furcsának furcsa, hogy nem szisszen még a penge, vagy nem borul az asztal kettőjük közt, hogy a páncélkesztyűs kéz egy pár szekundum alatt kecses torkára fonódjon, de ennek okát Anda abban látja, amiben eddig is: Dryyx akaratgyenge megtenni. Mint rég, úgy most is. Ami jelen esetben az ő malmára hajtja a vizet. Felidézi, megízleli az emléket, ahogy utoljára látta a másikat. Úgy hagyta ott, kivéreztetve és összetörve, hogy nem sok sanszot saccolt neki az életben maradásra, de hogy egészen őszinte legyen magához, utólag sajnálta volna tönkretenni ezt a szép és hasznos játékot. Ez mondjuk még most sincs kizárva, neki viszont nem koloncra van szüksége, hanem kvázi végrehajtóeszközre, ezért igyekszik felmérni, megmérni, miképp válogassa össze következő kérlelő-törleszkedő mondatait, hogy éket verjen a hím belső páncéljának a réseibe. Ebben egyébként nagyon jónak gondolja magát, azt például gond nélkül felismeri, hogy a gyűlölet hangán szólnak a szerelmes szavak, a nőstény pedig elégedetten karba fonja maga előtt kezeit és ráérősen hátradől a széken, hogy megszemlélje rút mesterművét.
Arcát egy fél pillanatra eluralja a diadalittas vigyor: ez a másik itt egyszer az övé, örökre az övé, és még bőven lesz ideje kihízelegni belőle, hogy akarata szerint cselekedjen. Aztán a nagyon is gyakorlatias arckifejezést egy szemvillanás alatt átrendezi a vágyódás álarcába.*
- Mindig büszke voltam rád, testvérem. - *Dorombolja hunyorogva, jégszínű tekintetét még mindig a másik megtört arcán nyugtatva. A hangját megszínezi a gondosan adagolt hízelkedés, de szeme tovább méricskél. Tulajdonképpen akárhogy latolgatja, jócskán megdobja saját hiúságát, hogy ennyi év után is, minden gyűlölség, minden emésztő harag ellenére úgy tűnik, a hím bőven képes lenne még ölni-halni érte. Visszahajol a kiinduló pozícióba.*
- És voltak másmilyen gondolataid is? - *Végül is megpróbálja a beszélgetést a kívánt irányba terelni. Először így mondaná: tudom, hogy nem élhetsz nélkülem. Végül máshogy keveri a szavait.* - Tudod, hogy én sem élhetek nélküled.
*Kábé ez a jó megvezetés titka: úgy átszőni-hajtogatni a valótlant, hogy a végén megszűnik hazugság lenni. Most is ez történt: a nőstény azért jött, mert szorul a hurok a nyaka körül, és illene rövid időn belül felmérnie, hogy a hím használható-e még úgy, ahogy régen. Másként őt magát is az elmúlás árnyéka fenyegeti. Jelen esetben azt jelentené, hogy záros határidőn belül gyógyírt kell találnia a nőstényt rágó nyavalyára. De erről tán később.*
- Tudod, hogy elkezdhetnénk előlről. - *Az újabb és újabb aljas szavak olyan könnyen hagyják el ajkait, mintha együtt teremttettek volna a légzéssel. Nem is nagyon valószínű, hogy Dryyx le tudja pergetni magáról szavait, legalábbis a nőstény nagyon elszántan próbálja letolni a torkán a szokásos műsort. Helyzeti előny, hogy tudja, hogy a hím mást se vágyott olyan soká, mint ezt hallani őtőle.*

13532. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 10:58:51
 
>Aelala Meer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Esemény előtt//

~És még én hízelgek, mi?~ *gondolja, miközben hagyja, hogy a szavak óceánja elsöpörje. A lábaira tett megjegyzésen udvariasan kuncog, a férfi fejtegetését pedig figyelmesen hallgatja, kicsit felhúzott szemöldökkel, telt ajkai sarkában kis mosollyal, semmi mást nem árulva el, mint hogy piszkosul élvezi a helyzetet. A pipafüst édeskés illatát látható élvezettel szívja be és elismerően tekint a férfire.
Mikor Tolkun végre előáll két tippjével, mosolyogva megrázza a fejét és ösztönösen Lord Bozont felé nyúl, hogy megsimogassa.*
-Egészen figyelemre méltó okfejtés! Sajnos azonban téves... *mondja színpadias pátosszal a hangjában, aztán elneveti magát és apró mozdulattal köszöntésre emeli a poharát.* Ne haragudjon, hogy ilyen nehéz feladat elé állítottam, csak kíváncsi voltam. A nyakláncot az első olyan pénzemből vettem, amit zenéléssel kerestem. Ilyen egyszerű... Lord Bozont pedig, akármilyen gáláns lovagként kísér is engem utamon, sosem ajándékozott még meg ékszerrel ~Pedig nem is rossz ötlet... igazán megtaníthatnám másra is, mint hogy idejöjjön hozzám, ha ciccegek neki.~

13531. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:22:49
 
>Billotaax Umorlha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A mosoly lehervad az arcáról, amikor odabent a fogadóban körülnéz. Az asztalokon felrakva a székek, odabent pedig majdnem, hogy néptelen a helyiség. Páran lézengenek csak, azok sem esznek, vagy isznak. Nem kell hozzá sok, hogy rájöjjön nem terem itt étel, ital, sem szórakozás. Azért, ha már kinyitotta az ajtót beljebb megy és a pulthoz lép, hátha megtudja mi történt itt, de nincs szerencséje. Sehol senki nem köszön rá, nem invitálja.*
~Ha nem, hát nem, akkor elboldogulok magam.~
*Botját a falnak támasztja, aztán körülnéz, hátha valaki elmondja legalább a messzebbről jött ember fiának, miért ilyen kihalt itt minden.*
-Legyetek üdvözölve! Miért ilyen csendes ez a fogadó? Csak nem halt meg valaki?
*A köszöntése jókedvű, ha csak bele nem trafált és valóban nem gyászolják a fogadóst, akkor mit árthat, ha nem komoly képpel köszön be.*

13530. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 17:15:30
 
>Árnyhold Zaender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Az ivóban egyetlen bizalomgerjesztő arcot sem lát*~Mit várok?~*Gondolja*~Hiszen egytől egyig kalandorok, tolvajok, szerencsevadászok, harcosok, sőt akár még mágus is lehet közöttük~*De ekkor tekintete megakad egy különös alakon, aki tollas kalapot és díszes, fodros gallérú ruhát visel. A lábainál pedig egy szépen megmunkált lant fekszik.*~Áh, egy bárd! Ezek a fickók minden felé kóborolnak a nagyvilágban, és várva várják az alkalmas kalandot, hogy megírhassák életük balladáját. Ő biztosan tud segíteni.~*Így hát odalép az asztalhoz és megszólítja a különös embert.*
- Üdvözletem művészúr!
- Adjon isten komám!*Feleli szívélyesen a bárd*
- Némi segítségre szorulnék.
- Hát csak bökd ki, mit akarsz, s majd meglátjuk, hogy segítségedre lehetek-e. De azért lenne egy kikötésem…
- És mégis mi volna az?
- Kérlek, hallgasd meg a most készülő balladám első versszakát.
- Rendben, áll az alku!~Csak lennék már túl rajta~*S a bárd a húrok közé csapván énekelni kezd*
- „Arthenior közelében élt egyszer egy druida, nagyon bánta, mert a lánya elveszett az éjszaka. Nem is tudta mit tegyen, mantikor jár a közelben. Varázst bocsát az erdőre, gyilkos szörnyek keserűségére. Ám a leánynak nyoma vész, s a mantikor sem közelít. Barbárt fogad hát az öreg, ki erdőket jár, tömérdeket. Sok szörnyet is legyőzött már, mivel fizetség ütötte a markát. Belépett hát az erdőbe, melynek küzdelem lett a vége. A szörny nyomát meglelte, többet is talált belőle. Barlangjukban ültek heten, a lány húsát ették éppen. A barbár kardot ragadott, s lekaszabolta mind a hetet. Így vált hőssé Parbat, a barbár.”
*Mire a végére ér a ballada, Zaender már legszívesebben az utakat róná.*
- Nos pajtás, mi a véleményed?
- Hát, az igazat megvallva… Hogy őszinte legyek, a vége egy kicsit sántít. Nem gondolod?
- Oh, a fenébe! Elvétettem a rímet! Na, de mindegy, ki vele, miben lehetek a segítségedre?
- Szóval, tudod te, hogy merre találom az Ametisz majorságot?
- Hát hogyne tudnám, kedves barátom! Először is lássuk csak, ha kilépsz az ajtón a főtérre, elutazol az Amon Ruadhhoz, majd átkelsz a gázló ösvényen, s máris ott találod magad az Ametisz kúria előtt.
- Köszönöm útba igazításod és ne félj, balladád bizonyára világhírre fog szert tenni!
- Remélem igazad lesz barátom, az ég áldjon!*Köszönt el a dalnok. Zaender feltápászkodott a székéről, s az ajtón keresztül kilépett Arthenior főterére*

13529. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 03:25:34
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Egy hang. Egyetlen, apró, jelentéktelen hang, mely az egész világot fenekestől felforgatja egy röpke pillanat alatt. Valahol a téboly és az elfogadás között félúton, a hím fülét egy apró koccanás üti meg. Semmi volna, az univerzum szempontjából aligha létezhet ennél kevésbé fontos mozzanat a világ szüntelenül változó olvasztótégelyében, ám Dryyx számára megszűnik minden, ahogy pillantása a saját, vassal borított kezére esik.*
-Itt vagyunk... *ismétli gépiesen az utolsó két szót, elméje egy része már tudja, a józan része, az, amelyiket nem szőtt még át teljesen a téboly hálója. Az az apró, jelentéktelen hang, az a koccanás, melyet Andaelle körme keltett a fémen, az árulta el. A látomások aligha érhetnének hozzá, még ha tudatának egy része fel is veti, hogy talán csak őrülete képezte le mindezt, amiképpen az iménti beszélgetést is.
A holt pillantás lassan vándorol felfelé, alaposan megszemlélve Andaelle minden vonását, minden apró részletet. Izmait mintha valami delejes bűbáj vonta volna hatása alá, nem mozdulnak, bármennyire akarja is. Csak ki kéne nyújtania a jobbját, hogy torkon ragadja, vagy előrántani egy pengét a sok közül, ráborítani az asztalt, a torkára lépni a veszett szukának, hallani akarja, ahogy az agónia közben könyörög, ahogyan ő is tette.
De a csonton nem mozdul a hús, lám, az elme, mely minden mást feladott, egyetlen cél érdekében, most, amikor a célhoz ért, képtelen kiadni a parancsot a kéznek, hogy öljön.*
-Mindig velem voltál. *villan gyilkos indulat a hím szemeiben, mely távol áll a tébolytól, ez vegytiszta, céltudatos vágyba formált gyűlölet, mely most, amikor kéne, képtelen lesújtani. A meghasadt elme kétségbeesetten keresi a magyarázatot rá, miért nem mozdul a kéz, miért nem szisszen a hüvelyt elhagyó penge, miért nem fröccsen a vér, hiszen erre vágyott, ezt a pillanatot tartotta szem előtt, dédelgette lelkében, hogy a bosszúja beteljesedjen, s miképpen a világra jöttek, úgy távozzanak majd belőle: együtt.
Számára jelen pillanatban Andaelle a legszebb, egyben leggyűlöletesebb lény az egész világon, s mélységes undorral gondol arra, hogy képtelen ártani neki.*
-Minden elmúlt nappal egyre jobban gyűlöltelek. Nem múlt el éjszaka, hogy ne rád gondoltam volna, gyűlölöm azt, amit velem tettél. Gyűlölöm azt, akivé tettél. *egyetlen, kósza könnycsepp gördül le a hím jobb szeméből, végig az arcán, hogy az asztal lapján leljen végső nyughelyre. Nem követi több, amiképpen az arckifejezés sem változik.*
-Te voltál az első és az utolsó gondolatom, az elmúlt évek minden egyes napján. Nézz rám, és légy büszke a művedre. *mélységes undor hallatszik a hím hangján.*

13528. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:57:14
 
>Andaelle Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

- Miféle tébolyról beszélsz? - *Szűkül még összébb a jégszínű szempár, és ujja hegyével még közelebb araszol a másik csuklójához. Leheletfinoman megsimítja a vasalt kesztyű hűs felszínét, körme hegye halkan koccan a fémpáncélon. A nőstény nem tudja, mit indíthat el ez a könnyű érintés, de hamar visszahúzza kezét, most először látszik szépen metszett vonásain valami halovány kétség.* - Rémálmaidban láttál csak eddig?
*Valahogy ki kell puhatolnia, hányadán áll magával a másik: használható-e még teste, hajlítható-e még az elméje? Mert céllal érkezett hozzá. Hogy pontosan milyennel, az attól függ, a fenti kérdésekre igenlő választ kap-e. A vádló szavak olyan könnyedén peregnek le róla, mint a nyári eső a friss falevélről. Halkan ciccent, megcsóválja fejét. Szerelem? A nőstény ezt soha nem értette, neki a szerelem csak játék volt mindig, mulattatta, hogy játékszernek tekinthet mindent és mindenkit. És ha úgy tetszett neki, miért ne tehette volna? Szeretett nevetni. Dryyx is sokszor láthatta, amikor hazajött valahonnan, leült az ágy szélére és hangosan nevetett a hímek, vagy mások ostobaságán. Most sem tesz másként, bár csak halkan kuncog fel a balga beszéden. Többek között ezért nem állhatta, hogy testvére jogot formál rá: egyszerre dühítette, hogy képtelen független lenni, és gyenge ellentmondani őneki, de féltékenyen haragudott rá akkor is, ha esetleg megpróbálta ezt.*
- És most mégis itt vagyunk. - *Ismétli meg utolsó mondatát halkan, állát visszahelyezve finoman ujjaira, könyöke támasztékára. Hagyja, hogy a dőlésszögtől homlokába hulljon az egyik kósza hajtincs, állát megbiccentve csuklója mögé űzi egy finom fejmozdulattal. A tekintetét továbbra sem veszi le a hímről, mosolya ugyanolyan hamvas, mint eddig. Tudja magáról, hogy a másik szemében nagyon szép.* - Van-e még benned bosszúvágy?



13527. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:25:18
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Beszél. A képzet, a nő, ki nincs ott, beszél, mozog a szája és hangok jönnek ki rajta. Koherens mondatok, nem csupán gúnyos kuncogás, mely a megvető pillantás édestestvére volt eddig is.*
-Ez volna hát a téboly következő szintje... amikor válaszolsz is...? *motyogja alig hallhatóan, szája sarka megkönnyebbült vigyorra húzódna, hisz lám, itt a bizonyíték, melybe kapaszkodott eddig is, a gondolat, hogy őrült, ez a tudat érdekes módon önigazolással szolgál számára, egyszersmind fel is menti bűnei alól. Hisz ki őrült, kinek elméjét téboly tépázza untalan, hogy lehetne felelős a tetteiért...?
Hallgatja a látomást, nézi a vonásait, abban a biztos tudatban, hogy elérkezett őrületének következő szintjére, ahol már beszélget is a semmivel, ahol tudata olyannyira leképezi az általa oly' nagyon gyűlölt nőstényt, hogy immáron válasszal is szolgál a kérdésekre. De a szavak, akár a méreg, hazugságtól csöpögnek.*
-Szerettelek. *a szó már semmit sem jelent, régóta nem. Üres, jelentőség nélküli hangok csupán, melyeket egymás után helyezve valamiféle értelemmel ruháznak fel egy olyan fogalmat, ami a régmúlt homályába veszett.*
-Neked adtam volna a világot. *kifejezéstelen arc, halott tekintet, s a hang, melyen szól, színtelen és tárgyilagos.*
-Csak kérned kellett volna, és mosolyogva hoztam volna eléd apánk fejét. *valójában az egyetlen dolog, ami mindezt okozta, ami azzá tette a hímet, ami most, az a nővére árulása volt. Érdekelte is őt család, hűség, lojalitás, becsület... egyedül Andaelle létezett számára. Mindig is tudta, kettejük közül nem ő termett vezetésre, még ha apja sulykolta is ezt belé, Dryyx sosem vágyott rá. Igazság szerint az összes vád közül csupán egy igaz, melyet a lidérc szuka a fejéhez vágott: csak magának akarta.*
-Tudnod kellett volna. Nem érdekelt a család, a hatalom... csak te. *nem igazán érti, miért is bonyolódik társalgásba a vele szemben ülő semmivel, de mivel ez az első alkalom, hogy a tébolyult kacagáson és gúnyos vigyorokon kívül mást is kapjon a hallucinációitól, jobb híján elfogadja, hogy sikerült még mélyebbre süllyednie elméje háborgó tengerében.*
-Aznap éjjel nem a családot árultad el, csak engem.


13526. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:07:01
 
>Andaelle Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Egy halk sóhaj kél a sápadt ajkakról, és mandulametszésű szemei hunyorítva megrebbennek egy pillanatra – ha nem kapcsolódna össze tekintetük, most alighanem az égre emelné pillantását. Másmilyen üdvözlést várt, de hogy minek? Kezdjék újra a régi verklit? Finoman megvonja vállát, már-már bocsánatkérően súg vissza selymes, mély hangján.*
- Miért hagytalak el? Miért bántottalak téged? Már rég megkaptad a válaszaid. - *Valószínűleg ez habzsolta fel belülről a hímet, ezért költözött az a kietlenség a tekintetébe. Legalábbis Anda őszinte megrökönyödéssel lenne testvére iránt, ha még nem jutott volna odáig (merthogy ideje éppenséggel volt ezen gondolkozni), hogy lássa a múltat úgy, ahogyan ő. Tulajdonképpen súlyosabb vádaskodásra számított. A rég bevált forgatókönyv szerint a nőstény cselszövése juttatta családjukat oda, ahova, és tudja jól, Dryyx mennyire szereti őt megtenni bűnbaknak mindazért, ami történt. A saját szemszöge picikét más: az övéi közül mindvégig ő volt csak elég rátermett ahhoz, hogy nevület megillető hatalmat, vagyont vagy tiszteletet vívhasson ki magának, és sosem értette, miért kötné ezek megszerzésében mindenféle béklyója olyan nyilvánvaló ostobaságoknak, mint család, hűség, érzelmi kötelékek. A lelke mélyén tudta, hogy az őt rajongva szerető hím sem több eszköznél, ami a céljaihoz juttatja. Mikor Dryyx ezt szemére vetette, tudhatta volna, hogy túl messzire ment. Tudhatta volna, hogy őt senki fia nem gátolhatja céljai elérésében. Valószínűleg számíthatott arra is, hogy az akkor még ifjú kis nőstény nem fogja ölbe tett kézzel elnézni az árulását. Tovább beszél.*
- Ismersz, vagy ismertél. Atyánk is mindig arra tanított, hogy a gyengék kezébe nem való hatalom. Azt teszem, amit akarok, és úgy élek, ahogy nekem tetszik. - *Hangjában nincs él, ez puszta tényközlés. Egyik kezét tenyérrel felfele az asztalra fekteti, mintha a hím felé nyújtaná. Halkan felnevet.* - Emlékszel, mikor kölyökkorunkban felültem atyánk egyik lovára? Hatalmas, szilaj teremtés volt, mindig figyelmeztettek, hogy még nagyon vad. Akkor is én voltam az erősebb, megültem a bestiát.
*Testvére láthatta is: ahogy hosszú, hószínű haja csak úgy repül utána, rávág korbáccsal a lóra, megsarkantyúzza, az állat pedig tajtékzik, minden ízében remeg, és csupa vér. Aztán a kicsi nőstény leszállt a lóról, és mosolyogva megkérdezte: Mégiscsak betörtem, ugye? Aztán ment kezet mosni, mintha mi sem történt volna. Később az élettel is ezt csinálta.*
- Megpróbáltál visszafogni. Akkor is, azóta is. Hiszen csak magadénak akartál, vagy nem? - *A hangja továbbra is olyan, mintha vadóc állatot édesgetne-szelídítgetne. Most nyoma sincs benne annak a kíméletlen élnek, amit a másik amúgy oly jól ismer tőle.* - Megpróbáltál irányítani. Kisajátítani. Kérdőre vonni a dolgaimban. Hogy hagyhattam volna, hogy lássalak azzá válni, amit magad is megvetettél?
*Merthogy családjukban ez szokássá vált: Az erősebb kezű hímek rendre szerettek azzal kérkedni, miképp hajlították akaratukhoz nemzetségük büszke, akaratos nősténytagjait. Anda pontosan látta, miképp satnyulnak, jellegtelenednek az Óhaza matrónái egyszerű asszony- vagy leánysorba, és tudta jól, hogy vagy kettétépi a gyökeret vert ferde tradíciót, vagy egy lesz csak anyja, nagyanyja után a sorban, akire majd azt mondják: „sokra vihette volna!”. Miért ne érdemelt volna testvére ugyanolyan büntetést ezért, mint mindenki más azok közül, akik az útjában álltak?*
- És most mégis itt vagyunk. És élünk, te is, én is. - *Eltűnődik, magán viseli-e a másik még utolsó ajándékát, melyet leckeként hagyott hátra - a test szerte látható hegmintákat?*

13525. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 01:03:19
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*A hím biztosan meghallaná a mögötte lopakodó gyűlölt nő lépteit, ha nem épp elméjének egy különösen visszataszító és sötét szegmensében, módszeresen zsigerelné ki a léptek gazdáját. Néhány pillanatra lehunyja a szemeit, hogy a képeket hagyja tovatűnni, s az illanó képzetek közt végre valahára megvillan az épelméjűség álarca, ha csupán néhány szívdobbanás erejéig is. Tart mindez addig, amíg végül szemeit kinyitva ugyanott találja az áruló szuka képzetét, ahol hagyta: vele szemben, az asztalnál. Már-már csalódottan, unottan sóhajt fel, dörzsöli meg a szemeit. Napok teltek el, mióta legutóbb álomra hajtotta a fejét, a hallucináció részletessége is ebben keresendő, elméje csúf játékot űz vele, minden apró részletet szinte tökéletesen megformálva. Továbbra is szótlanul ül, meredten nézi maga előtt a semmit, vagy legalábbis amit annak vél, miközben arcizma sem rándul, s a holt szemekben sem villan meg a téboly, de tulajdonképpen semmi más sem. Üresek, akárcsak ő. Felemésztette a gyűlölet, minden más érzést kiölt belőle, s mára már csak ez maradt. Ez, amit Andaelle csinált belőle, egy lélek nélküli, végletekig hideg és számító gyilkost. Nincsenek gátlások, nincsenek kételyek, nem létezik igazából semmi más, a vörös fátyolon kívül, amivel tébolyát fedi el időről-időre.
Szemei egy pillanat leforgása alatt, ijesztően gyorsan váltanak fókuszt, ahogy rátalálnak Andaelle íriszeire, s összekapcsolódnak velük. A jéghideg és a halott pillantás egybefonódik, mintha a hím látná őt, mármint valójában látná, s nem csupán tévképzetként.*
-Miért? *a kérdés hidegen, tárgyilagosan gördül le az ajkairól, mint már annyiszor, ám válasz sosem érkezett. Hogyan is érkezhetne? Ugyan kitől...?*

13524. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 00:45:22
 
>Andaelle Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Puha léptű, könnyű árnyék vetül a fogadó lépcsőjére, ahogy a csuklyás, magas alak halkan lelépdel a kihalt fogadótérbe. Tudja jól, kit talál ott - igazából napok óta tudja, és figyeli is őt, most sincs másként. A neki háttal ülő hím felé tart, a léptei majdhogynem nesztelenek, de nincs kétsége, hogy a másik meghallja, ha ugyan felfog épp bármit is az őt körülvevő világból. Végül megáll az asztal átellenes oldalán, lassan kihúz egy széket, hogy helyet foglaljon, így Dryyx szeme láttára folyik egybe a szemkáprázat és a valóság: Leül, szótlanul hátraveti fejét, hogy hosszú ujjaival vállára hajtsa a füstszürke leplet, mely haját-fejét takarta. Szenvtelen pillantással végigméri őt. Az arcot, amit félt, gyűlölt, meg mindenféle kártékony érzéssel burkolt olyan hosszú ideig, az arcot, amely sajátja mása is lehetne, ha nem torzította volna tört tükörré a meghasonlás. A nőstény valószínűleg mit sem változott: a vonásait szinte nyom nélkül hagyták az elszálló évek, szépsége még mindig érintetlen-érinthetetlen, szeme továbbra is éber és fürkésző, arcát ugyanúgy szenvtelen kis fintorba húzza az általános érdektelenség.
Mindig is silányabbnak tartotta testvérét magánál, erre ékesebb bizonyíték nem is lehetne, mint az, hogy a nyomára is csak akkor akadt, amikor ő is elérkezettnek látta az időt arra, hogy felfedje hollétét. Pedig Anda adott okot az igyekezetre, hogy meglelje, ezzel ő maga is tisztában van. Szája széle megrándul egy kezdődő fanyar vigyor felé, ahogy felrémlenek előtte a régmúlt képei. Mennyi év telt el azóta! A nőstény azon tűnődik, másként tenné-e a dolgokat, ha megtehetné. Csendben figyeli a hím arcélét, a fejét kissé oldalra biccenti. Hamar megállapítja, hogy semmit sem másítana meg. Két könyökét megtámasztja az asztallapon, összefonja ujjait álla alatt. Volt idő, amikor holtan akarta látni testvérét, és az eltelt évek alatt nem a könyörület lágyított érzésein, ha lehet egyáltalán ezzel a kifejezéssel élni. Jégszínű, fakó szemeit a másik arcára függeszti. Hitványnak látja, megtörtnek, és jócskán elmebajosnak. Neki mondjuk így is jó. Szó nélkül méricskél és mosolyog.*

13523. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-16 23:00:12
 
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak gyűlnek...//

*Éjjelek s nappalok váltják egymást, szüntelen körforgásban, ám jelentőségét már régen elvesztette az idő múlása. A mélységi egyedül van, újra, társaságát csupán belső démonai képezik, s az a gyűlölt nőstény, ki vele szemben ül, tébolyult vigyorával csavargatja a haját, s közben maró gúnnyal tekintetében méricskéli Dryyxet. A hím kezei az asztal lapján, görcsösen ökölbe szorulva, vasalt kesztyűs ujjai meg-megrándulnak, mintha egy nem létező penge markolatát keresnék, mely penge, ha létezne, s képes volna sebet ejteni egy szintén csupán a képzelet által szült alakon, úgy a gyűlölt démon már régen cafatokra szaggatva díszítené a falakat. Persze az elme által szült képzeteket, a belső félelmet, szorongást, a múlt kísérteteit így aligha lehet legyőzni. Ezt a szuka is tudja, világosan látszik rajta, Dryyx hallja a kuncogását, mellyel belőle űz gúnyt. Évek teltek el, hosszú-hosszú, kínkeserves évek, melyek nem vezettek eredményre. Bejárta a fél világot, megannyi torkot metszett át, beleket ontott ki, élve nyúzott meg másokat, hogy az olyannyira kívánt információhoz hozzájusson, de semmi. Minden irány, merre indult, zsákutcának bizonyult, minden nyom rég kihűlt, s mostanra már csak a hallucinációk maradtak. Dryyx azon kevés őrült közé tartozik, kik nagyon is tudatában vannak elméjük meghasadt állapotának, a mélységi hím percre pontosan vissza tudja vezetni az eseményeket, egészen addig a konkrét pontig, ahol meghasonult, mikor a világ felfeslett a varratoknál, s a szuka, ki ezt világot jelentette számára, a képébe nevetett. Az a tébolyult kacaj visszhangzik a fejében azóta is, hogy Andaelle ott hagyta, egyedül, a sötétben, láncra verve, száz, meg száz sebből vérezve.
A vassal borított ököl az asztalra csap, a mozdulat önkéntelen, de nincs is szinte senki, ki felkapja rá a fejét. A fogadó szinte üres, hiszen nincs kiszolgálás, valamiféle mérgezés okán. Ez persze a mélységit nem zavarja, sőt, még jobb is így, nincs nyüzsgés és tömeg, nincs állandó zaj, bár így nincs, mi elnyomja a fejében üvöltő démonokat.
A képzelet-szülte nőstény az asztal lapjára támasztja a könyökét, kisujjának körmével a fogát kocogtatja. Nem szól, nem kérdez, csak néz, megvetően, s közben vigyorog... Hányszor elképzelte már a hím, hogy azt a vigyort vérrel tölti meg, hogy fültől-fülig nyújtsa el...*

13522. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:22:44
 
>Vicros Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Esemény előtt//
//Hamu és sár//

*Nem érti, hogy mégis mire ez a nagy felhajtás. A lány igazán megérthetné, hogy Vicros itt éppen tanulmányt folytat és nem jó, ha megzavarják. Tanulmányt az emberi viselkedésről. Egy nyitott fogadóban, de az most nem számít. A lényeg, hogy ha tovább nyaggatják el fogja felejteni azt, amit le akar írni, az maga lenne a tragédia.
A "Nem parancsol. Kérdez." megszólalásra látványosan a fejét kezdi fogni. Hogy valakinek ennyire élet nélküli legyen a szókincse. Vicros el sem tudja képzelni, hogy ez a nő mégis honnan jött. De inkább nem szólja meg ezt a buta megjegyzést, amúgy sem tudja, hogy mit mondana rá. Nem jut eszébe semmi sem, amivel nem bántaná meg a lányt, így inkább ez most elmarad.*
- Azért, hogy okosabb legyek. Tudod sokkal izgalmasabb, ha te magad jössz rá a dolgokra, mintha más mondaná el. Na meg nem tudhatod, hogy mikor mondanak neked igazat és mikor hazudnak éppen. Nem, nem vagyok buta, csak tudod mindig van hova fejleszteni a tudásunkat. Ezzel értelmesebbek leszünk.
*Nem sértődik meg, sőt, kicsit izgalomba is jön, hogy talán megértetheti a lánnyal a saját világnézetét és életfelfogását.*

13521. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-13 00:52:36
 
>Rehanzar Fraienne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Esemény előtt//

*Mindazonáltal, hogy ő az egyetlen kereskedő aki nem csak pénzben méri az értéket, most röpke gondolatokkal kezelte az imént az eszmei értéket.*
-Maga hízeleg. Jó ízlésű, őszinte, nagylelkű. Vigyázzon mert elpirulok!
*Üti el a közelgő véget, egy finom tréfával, persze az önirónia sem térítheti el, a már az üzletből is megtanult, folyton felbukkanó, megállíthatatlan "De!" fogalmát. Most fel van adva a lecke. De várja, hogy végig mondja a Nő a feladatát, díjazását, kitételeit, és ékszeres kis őszinteségét. Utóbbira reagál először.*
-Én háromféle Nőtípust ismerek. A smaragdhideg szépség, a rubintvörös tűzes, és Maga.
*Mutatja is az ujjain számolva, nehogy kimaradjon valami. És magyarázkodik, hogy legyen ideje fejében feldolgozni valódi feladatát.*
-Akit nem tudok besorolni egyikbe sem, mégis Nő. Tudja, aki általában az ékszereknek csoportosítható halmazokon kívül tartozik,
~Nem tudod sokáig húzni az időt Fraien barátom, gondolkozz!~
-Azokat nem nevezném Nőknek. Nőnemű, lenge lánykák, de akikbe nincs meg a tűz, vagy a jég, a báj, meg a szépség, és maga a női lét, az ha nem is megvetendő, de nem Nő.
*Mondja s nem áll céljában senkit sem megsérteni, erre hangsúlyaival nagyon vigyáz. És a "Nő" nagybetűsége is kivehető a szavakból. Közben agya olyan iramban pörög, hogy önmagának is csak szavakat, részleteket tud feldolgozni, gondolat formájában.*
~Nő, akkor talán... Anya, vagy férfi... Halott fivér... Régi szerető... Szerető apa... De ne szterotipizáljunk... Nem csak akkor lehet értékes ha férfitól kapta.~
*Mindezt az alatt, hogy beszél, meg mialatt folytatja.*
-Maga azért lett külön kategória kedves Lyliath, mert mindet látom azokban a szemekben.
*Mondja és mélyen beletekint, akárha a tüzes, jeges, szépséges, eszes Női létet akarná kilesni belőle. Pedig dehogy.*
~A választ!~
*Préseli ki agyának kerekei között, és fürkész tekinteteit a lány lelkének tükrébe vájja, hátha bele lát. Mikor ez a farkasszemjáték kezd kínossá válni, akkor hátradől a székén, de nem mozdul az írisze a másikéról.*
-Maga maga a Nő. Nem viccelek, vagy hízelgek. Egy szép visszavágás, egy élces mosoly, egy eszmei fordulat sokkal vonzóbb számomra mint azok a lábak az asztal alatt.
*Egy komisz mosoly és még néhány gondolat erejéig ami átvillan az agyán a nyaklánc ügyében, tart szünetet.*
-Pedig az is figyelemre méltó. Mi több!
~Kifogysz a bókokból te fajankó. Talán maga szerezte. Egy halottól. Vagy lopta?~
*Mondja, s gondolja, miközben még mindig a szemét firtatja társának. Talán a szivárványhártya színeit számolgatja, vagy fene tudja. És nincs mese, hiszen a maga meséje végére ért. Másikat kell kezdenie. Jó messziről, hogy kitalálja a végét mire odaér.*
-Na de a nyakláncról csak annyit, hogy előre indokolnám a válaszom. Ami az eredményhez
~Eredményhez?~
-Segített, első sorban az az ajánlatra adott reakció. Nem bólintott rá egyből a rubintdrága ékszerre, tehát talán azzal is vetekedik a macska eszmei értéke.
~Ki az isten adhatta?~
*Nyomozói okfejtéses hangneme lágyan hullámzó, és férfias. Kicsit tudálékos, lágyan kétségbeesett.*
-Tehát nem találta, vagy maga készítette,
esetleg évfordulóra.
~Ha találgatni kezdek, megóvja a játékot, vagy éppen elárulja magát?~
-Annál fontosabb. Főleg ha ez egy dal ára.
*Mondja kereskedői szempontból is elemezve egy kicsit a helyzetet. Nem látszik gondolkodása sem arcán, sem hangján, pedig igazán nehéz beszéd közben véghez vinni ekkora gondolatmenetet, és az sem segít, hogy posztó kabátzsebének felső zsebéből előhalássza pipáját mondandója alatt s megtömi.*
-És ez a hang mindent megér. Nem zavarja?
*Kacsint az elsőre, és kérdi az utóbbit. igenleges válasszal, meggyújtja a mézes, gyümölcsös gyógynövényekkel töltött kecses faszerszámot. A félhomályos kocsmasarokhoz hamarost a Nő illatával egybevegyülő, édes, gyümölcsös, illatfelhőt püfög ki, füst formájában.*
~Hol a fenébe tartottam?!~
-Lehet rokontól az a nyakék, de akkor annak is magas pozíciót kell elfoglalnia a szívében. Apa, Édesanya. Esetleg fivér. De nem hiszem, mert maga nem egy ilyen túlszentimentális Nőnek látszik. Ennél maga kuszább.
~Kusza? Itt lehet a kulcs.~
*Gondolkozik tovább, pörgeti a szavakat.*
~Kusza, gabalyos, kócos, bozontos... BOZONTOS!~
*Jut feltételezett igazságának egyikéhez. Fél magabiztos mosollyal folytatja, miközben a szemek figyelésének centrumát kiterjeszti az arcára, és reakcióit mérlegeli.*
-Tehát két dolgot tartok elképzelhetőnek. Egy szívélyes szerető akitől meg kellet válni, esetleg elhunyt.
*Mondja ezt a legnagyobb tapintattal.*
-Vagy egy másik lovag, amely sokkal kisebb és szőrösebb, szerezte magának.
*Mondja kacagással felhígítva előző tippjének fájdalmas lehetőségét, és rámutat az asztalon tisztálkodó, szőröző, édességre, akit most hívjunk mókusnak.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17367-17386