Archívum - Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Arthenior főtere (új)
Pegazus fogadóPiactér (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 231 (4601. - 4620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

4620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:30:22
 
>Aiya Rei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

*Mélyen gyökerező ösztönei csak vonakodva engedik át egészen a zenének. A fogadó otthonosan meleg gyomrában lassan leülepszik, békéjére, helyére talál a lélegzetek üteme. A beszélgetések az asztaltársaságok köré vonják privát buborékukat. Már nem lobog semmi körül a veszélyérzet vörös párája. Érzékei bizalmatlan vészcsengettyűi is elcsendesednek. Most már csak a zene van, mely a hátára veszi és szívszaggató mélységek és magasságok világába burkolja. A fekete pillák lehunyva áldoznak e megfoghatatlan szentségnek, mely semmihez nem fogható. Csak akkor rebbennek leheletnyivel feljebb, mikor hideg fuvallat cikáz át a helyiségen. Testtelen kígyók sokaságaként siklik el bokák és széklábak között, surran az asztalok hátán, megzavarja a félszeg gyertyalángokat és enyészik el, ahogy az ajtó csukódása elvágja röpke élete fonalát.
A fuvolás nem akad meg játékában és nem néz fel. Pillái még mindig félárbocon. Ezek takarásából figyeli csupán a belépőt, ki idegen lévén a fogadó eddigi megszokásában, felborzolja óvatosságra intő ösztöneit.
Fiatalos léptek, hosszú, fekete köpeny, mely alatt mintha egy nagyobb kard domborulatait vélné felfedezni... Ennyit lát az újonnan érkezőből, s ez a kép lassan a pulthoz vonul. Amikor aztán hang is társul a látottakhoz, óvatossága beigazolódni látszik. A rendelés egyszerű rituáléját azok a zöngék zsarnoki követeléssé forralják.
Az idegen aztán felé veszi az irányt. A fuvolás már nem követi pillái rejtekéből sem. Leszegett tekintete látszólag visszatalált a zene hangulatán lévő nyugvópontjára, de valójában a látóhatára peremén feketéllő, övébe tűzött hosszútőr markolatán pihen. Ez csak egyetlen pillanatra változik: amikor az idegen félrehajtja a kabátját. De a pipa előkerültével visszavonul a felhorgadó figyelem is. A tartásán sem látszik változás vagy feszültség. Egyedül az jöhetne rá, hogy valami megváltozott, aki határozottan vájt fülű a muzsikához. Egy ilyen zeneértő észrevenné, hogy a lelke egy darabkája már nem dallamé.
A melódia lassan a végére ér, s ahogy elhallgat, dohányillatú kérdés talál a fuvolásra. Elemeli hangszerét a fakó ajkaktól. Nem válaszol azonnal. Emlékei áthatolhatatlan ködébe mered néhány szívdobbanásra.*
- Számít az? *tér ki a válasz elől. Csendes, fátyolos hangja van. Szavait nem kíséri pillantással. Ölébe fektetve hangszerét, a párkányon lévő, csonkig égett gyertyáért nyúl. Talán csak félretették ide az egyik asztalról, hogy majd kicserélik, de az egykor volt fényesség e jelentéktelen kis sírboltja, úgy tűnik, feledésbe merült. A fuvolás ujjai óvatosan, egyben pattintják le a viaszt a kis mázas tányérkáról, mely eddig gyertyatartóként funkcionált. A csonkot visszateszi a párkányra, a tálkával pedig lehajol és a padlóra helyezi, mintegy felhangként iménti mondatához. Most csak ez számít: az érmék csörrenése.
Különös ez a fuvolás. Furcsa, tiszteletreméltó tartással viseli a tényt, hogy koldussá alázza magát a szükség markában. A kitett tálkával kér, de nem könyörög. Elfogadja, ha adnak, de se nem várja el, se nem zökkenti ki az elutasítás.
Mindemellett nem látszik rajta a nélkülözés. Nem mosdatlan és a ruhái se tűnnek viseltesnek. Csak kissé beesett arca, tompán csillogó szeme és színüket vesztett ajkai árulkodnak róla, hogy egy ideje nem evett.*

4619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 03:33:56
 
>Temperor Seonne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ayia Rei figyelmébe//

*Csendesen nyílik a fogadó ajtaja. A kinti hideg szél mintha fogságból szabadult volna, próbál bejutni a résen, és át is fut a fogadón de csak egy pillanatra. Az ajtón belép egy magas fekete hajú férfi. Hosszú haja vállát verdesi és eltakarja hegyes füleit, amit elf anyjától örökölt. Hófehér bőre, és jeges kék szemei vannak, ami kissé rémisztő külsőt kölcsönöznek neki. Még emberléptékkel is fiatal, húszas évei közepén jár. Arca mindig sima, borostának nyoma sincs rajta. Öltözéknek általában vászonnadrágot és vászoninget választ, de ezek nem láthatóak, hiszen egy hatalmas fekete köpenyt hord. Övén mindig zacskók és tasakok függnek, ebben mindenféle szükséges dolgot tart. Ezekben van a pénze, pipája dohánnyal, kis fiolák különböző színű folyadékokkal, illetve csomó haszontalan dolog, mint kötél, vasreszelék, apró kavicsok. Bal oldalára egy hosszúkard van kötve, míg derekánál hátul egy hosszútőr. Fegyverzetként még egy dobótőr is el van rejtve ruházatában. Bal kezén pecsétgyűrűt hord, amelyre egy míves "T" betű van vésve.
Kimérten biccent a bennlévők felé, majd a pulthoz lép. Szinte várakozás nélkül szólítja meg a pultost*
-Egy kupa bort! De szaporán, mert hosszú utam volt!
*Hangja kellemes, de ellentmondást nem tűr. Olyan ember hangja ez, aki hozzászokott ahhoz, hogy igaza van és övé az utolsó szó. Miután megkapja a Bort, oldalán lévő tasakjából leszámolja a 9 aranyat, és leteszi a pultra. Sőt, megtoldja még egy arannyal borravalóként. Miután belekortyol, már tudja: jó helyre jött. Az italára mindig is kényes volt. Nem ivott meg akármit. Szerette, ha jófajta az ital, és nem is vetette meg. Hosszasan tanulmányozta a fogadó belsejét, majd letelepedett egy kis asztalhoz, pont egy fuvolázó nő mellé. Ültében is hosszan kortyolgat, hallgatja a dallamot. Egyszer csak köpenyét félrehajtja, és egy másik zacskóból előveszi díszes faragású pipáját. Hosszan tömi dohánnyal, odafigyel arra, hogy pont jó legyen. Amint végzett meggyújtja és az első pár szippantás után karikákat kezd fújni. Két karika között megszólal.*

-Igazán szép. Hol tanulta meg megszólaltatni azt?

*Szavait az ablakban ülő nőnek (Aiya Rei) címzi. Felé fordul, és barátságos mosollyal várja a választ. Eközben persze nem feledkezik meg a kellő óvatosságról sem. Végig úgy tartja fejét-testét, hogy a fogadó neszeire figyelhessen. Most érkezett csak a városba, nem ismer senkit, és ha csetepatéba keveredne, egyedül kell megállnia a helyét. Nem mintha ez valószínű lenne. Ritkán kellett eddig is fegyverhez nyúlnia, talán nem pont most fog újra kelleni. ~Ugyanakkor, ki tudja?~ gondolja*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.04 10:03:39, a következő indokkal:
Jelpótlás.

4618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:11:41
 
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Szerencsére Volaryon segítőkésznek bizonyul. Nem, mintha a csöppnyi lányka nagy megterhelést jelentene egy jó erőben lévő sötételf férfinak, de azért Nia mégis hálás a gesztusért.
Mikor már a lábai ismét engedelmeskednek az akaratának, mehetnek a fogadóba, ahol szerencsére senki nem tesz fel kérdéseket - bár minden bizonnyal meglepné a kislány válasza, akit hat lóval kéne elvontatni a mások által minden bizonnyal megbízhatatlannak, gonosznak vagy kegyetlennek bélyegzett mélységi mellől.
Most, hogy végre világos, fűtött helyen vannak, ellazul, és kicsit meglepődik, mikor Volaryon valami tartalmasabbat ajánl. Van kísértés, de még nem szokott hozzá ahhoz, hogy a kifli és tej helyett valami tartalmasabbat is kaphat vacsorára. Mielőtt a férfihoz került, az is ritka volt, ha ebédre kapott húst, nem hogy vacsorára... de ha megkapja a felajánlást, nem utasítja vissza.*
- Akkor kérek szépen sült husit és a tej helyett mézes teát. *módosítja kérését félszegen, nem tudván, mit engedhet meg magának, és mit nem. Reméletőleg ezzel még nem lépte túl az engedélyezett kvótát, bármi is legyen az. Megelégedett volna azzal a tejjel és kiflivel is, ha Volaryon nem bíztatja.*

4617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 21:38:40
 
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Automatikusan fog rá a belé kapaszkodó kezecskére, hogy segítsen megtartani a jelentéktelen kis súlyt.*
-Semmi baj, előfordul.
*A lovaglás valóban nem az utazás legkényelmesebb módja, de gyorsabb, mintha szekérrel érkeztek volna, és hát olcsóbb is, ami szintén nem utolsó szempont most, hogy a kiapadhatatlan családi háttér eltűnt. Türelmesen áll, segít a lánykának megállni, amíg lábaiba visszatér az élet és képes lesz egyedül is menni. Tudja, hogy kellemetlen, de ez még igen messze áll a valódi fájdalomtól.
Amint Nia jelzi, hogy nem fáj annyira a lába, megindul, mérsékeltebb tempót diktálva, hogy a csöppség tartani tudja a lépést, ne kelljen máris megerőltetnie a lábait.
A fogadóba lépve kiválasztja a megfelelő asztalt, bár kapnak pár kíváncsiskodó pillantást, szerencsére senkin nem látszik a nagy tettvágy, hogy azonnal és irgalmatlanul számonkérje a hímen, mit csinál a társaságában egy nyilvánvalóan elf gyermek. Reméli, ahogy az előző városban, itt is békéjük lesz az önkéntes lovagoktól, akik kitalálnák, hogy a kicsinek mennyire rossz sora van.*
-Itt rendes, főtt-sült étel is, sokkal jobb és finomabb, mint amit én csináltam.
*Magyarázza a kislány mellé telepedve a másik székre. Be kell vallania, az a mókussült, amit egyik este akart még az út során csinálni, igencsak kritikán alulinak bizonyult, így megértené, ha Nia minden bizalma elment volna a főtt ételtől, de itt bizonyára kitűnő étkeket készítenek, vétek lenne kihagyni. Persze, ha a kislány ragaszkodik a kiflihez és a tejhez, akkor azt fog kapni, de ha mégis szeretne valami tartalmasabbat és melegebbet, akkor Volaryon arról is gondoskodik.*

4616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:52:03
 
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//Kaleya Seron//

*Ha nem is boldog... mert mint tudnivaló Chothal Narral, a hamvas vándor sosem boldog... elégedett. Mind magával, mind a lánnyal és a dolgaik állásával is.
Sikerült elindítania nagy tervét és ha minden jól halad, ez csak a kezdet. Lehet többen is lesznek és az fontos... az jó.
Nem utolsó sorban a létszámra is szükség van, ha végbe akarják vinni amit elterveztek. Chothal már csak azon agyal, hogy bírnák ezt a legkönnyebben elérni. Zsoldosokként, segítőkként, politikusokként, vagy pedig titkos fegyveresekként. Aztán végül úgy dönt, az a legjobb ha a szervezet titokban marad.
Ám Kaleya ismét kizökkenti a gondolatmenetéből. Nem is baj az...*
-Nem, csak gondoltam szólok, hogy ne értse félre amit lát. Szép combok azok... de jobban érdekelnek a harctéri és taktikai képességei.
*Igen taktika... lehetsz erős ork, ha nem érted az alapvető szabályokat. Népe és a többi ork törzs is itt bukik. Nincs meg bennük az alázat, hogy megtanulják mi mire jó... Íjászok, rajtaütés. Páncélosok, feltartás. Lovasság ellen pikások... bekerítő műveletek, s a többi.
Majd hirtelen megjelenik a fogadós sült csirkével a kezében. Meglepetésére Kaleya az egyik tányért, Ő elé tolja.*
-Áh, köszönöm. Nincs is jobb a sült csirkénél... de azokba a vadhúsokba se haltam volna vele.
*Majd azzal Ő is nekikezd falatozni. Látva a kutya csámcsogását a húson, Ő is félre rak az ebnek egyet s mást.*
-Amúgy... *Itt harap egyet egy combból.* Tanult harctéri taktikát? Már mint odahaza... úgy tudom, a sötételfek sokat tanulnak a harcról. Legalábbis az egyik sötételf... ismerősöm. *Elwyrien.* Eléggé képzett volt.
*Bár a sötételfek sokat harcolnak, Chothal tisztában van vele, hogy nem az ésszerűség a fő ismérvük. De ezt nem hangoztatja...*

4615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:06:54
 
>Amarisa Drykinmor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Louis - Oktató találkozó//

*Amarisa kicsit bizonytalanul foglal helyet az idegen mellett. A férfi azonban nagyon kedves, hangja pedig megnyugtató, így hamar elszáll első riadtsága, s helyére izgatott kíváncsiság furakodik be a kis tündér szívébe. Igaz, a kérdések özöne kicsit elbizonytalanítja ismét, ennyire nem gondolkodott még el a zenetanuláson, s azon, vajon miért is van itt.
Túl azon persze, hogy Rynauth ideküldte ma reggel.*
- Szeretem a zenét. Megnyugtat és... jobban érzem magam tőle. *vallja be végül, s úgy véli, ez elegendő válasz is rá, hogy miért szeretne zenét tanulni. A dallamok varázsa olyasmi, ami képes áttörni a lények közti különbségeket és megérinteni mindenkinek a lelkét.
A zene nem nézi ki vagy mi az, akit felvidít, nem tesz különbséget koldus és nemes között. Amarisa ezért is szereti. A zene elérhető mindenki számára, aki pillanatnyi megnyugvásra boldogságra vágyik. Elűzi a szomorúságot, hogy helyére örömet csempésszen a szívbe, egy kis melegséget, ami olyan sokszor menti meg a magányba fulladt hallgatókat.
Bizony, a zene jó dolog, s ahogy ezen gondolkodik, Amarisa szája halványan felfelé görbül, mintha mosoly árnya suhanna át arcán, jéghideg szemeibe pedig halovány fény költözik, a várakozás izgatott lángja.
Már csak a hangszert kell eldöntenie, ahogy a bárd is említette, ez pedig sokkal nehezebb feladat mint megfelelni a kérdésre, hogy miért is van itt.
Soha nem tanult még semmilyen hangszeren, nem is nagyon ismeri őket. Ezt jobbnak látja bevallani is. Hisz a tudás akkor ér valamit, ha valódi ő pedig azért van itt, hogy tanuljon nem azért, hogy tudatlanságát leplezni próbálja.*
- Eddig csak énekeltem néhányszor, a hangszereket nem igazán ismerem. *ismeri el, aztán pillanatnyi töprengés után elveszi kezét a gyümölcsleves pohárról, amivel addig matatott.* - De Bildon mester a lihanechi templomban egyszer játszott egy hangszeren, aminek nagyon szép hangja volt. Olyan… három húros volt és U-betű alakú... *Amarisa elgondolkodva idézte fel az estét, mikor a fiatal oktató zenéjével szórakoztatta elfáradt tanítványait. Megpróbálja visszaidézni magában a hangszer nevét, de az emlék régi, több mint egy évtized fakította meg, így végül csak sóhajtva megcsóválja a fejét bocsánatkérően pillantva a bárdra.* - Sajnálom, nem emlékszek a nevére, de... az a hangszer nagyon tetszett. Olyanon szívesen megtanulnék játszani.

4614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 09:30:06
 
>Kaleya Seron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Chothal Narral//

*Be kell vallania, azért nem pont erre gondolt, mikor harcot és kalandot emlegetett. De ez is oda sorolható, ha úgy veszi. A pipa nem zavarja. Az itteni szagok biztosan elnyomják majd annak is a füstjét. Nem tudja, hogy melyikkel járna jobban. Ez majd kiderül. Kezét boráért nyújtja. A poharat finoman ajkaihoz emeli, majd belekortyol. Az íze megfelel számára. Régen vágyott már egy pohárka borra, hát azt most már megkapta.
Gondol egyet és magához inti a fogadóst. A nagydarab alak kis idő múlva meg is indul feléjük. Kaleya kicsit elgondolkozik. Rendel maguknak két Csirkesültet, és a fogadós markába nyom értük 36 aranyat. *
- Kérem, engem nem zavar, ha nézelődik! Ne értse félre. Csak nyugodtan! *mosolyog továbbra is.
A sültek kiérnek. Most Kale az, ki az egyik adagot az ork elé tolja.*
- Remélem megfelel. Mostanában csak nagyobb vadakat ettünk, kell egy kis változatosság. Jó étvágyat! *kíván, majd méregetni kezdi sajátját.
Egy részét azonnal Hacholnak dobja. A kutya örömteli farkcsóválással fogadja a finom falatokat, melyeknek egy részét már a levegőben elkapta. A nő elkacagja magát a vicces kedvében lévő eb láttán. Furcsa számára, hogy ilyesmiket tesz és így viselkedik. Mégis... Ma új életet kezdett, hátrahagyva a régit. Most boldog, még ha sokszor szomorúnak is látszik. Örül, hogy valamennyire önmaga lehet, nem pedig egy mások által szabályozott báb, ki parancsra öl akárkit. Eszközökben nem válogat. Egy ideig most biztosan szabad, még akkor is, ha nyomában üldözők járnak.*

4613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 20:04:50
 
>Valeria Amana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

*Lassan nyomja le a kilincset, előbb mintha bekukucskálna a résen, hátha valami settenkedő veszély les rá. Amint rájön, hogy ilyesminek nyoma sincs (miért is lenne), nem habozik, és belép az ajtón. Kellemes meleg csapja meg az arcát, Halkan beteszi maga mögött az ajtót, és a pulthoz lép.*
- Jó estét. - *biccent barátságosan a fogadósnak. Az láthatóan a rendelésre vár, de Valer annak tudatában, hogy már megtömte a tarisznyáját erdei szamócával, nem rendel semmit. Mint ahogy jobban szeret a szabad ég alatt aludni, mint falak közé zárva, úgy az erdőben megtalálható élelem is mindig kiadósabb és laktatóbb volt számára, mint bármilyen szakács főztje.*
- Egy Szobát szeretnék ma éjszakára. - *hunyorít. 14 arany. Magas az ára. De nem szeretne máshol aludni. Ma nem. Valahogy furcsán érzi magát, Hirtelen vágyni kezd a tűz melegére, és arra, amire csak nagyon ritkán: hogy emberek vegyék körül. A fogadó zsivaja megtölti a fülét, és ő lehunyt szemmel hallgatja ezt a számára szokatlan hangot.
A beszélgetés keltette zajba egy másik hang is vegyül. Egy fuvola édes-bús melódiája szűrődik át a különféle zajok között és utat talál a füléhez. Oldalra hajtja a fejér, és úgy hallgatja a zenét. Kellemes és kellemetlen emlékek jutnak róla eszébe. Emlékszik a szüleire, és a falura; és az erdei vándorokra, és minden egyes helyre, ahol csak életében járt. Egy egészen apró könnycsepp ül meg a szeme sarkában; nem hagyja, hogy lefolyjon, elmorzsolja.
Lassan a zsebébe nyúl, kifizeti a szobát, és hasonlóan lassú tempóban felmegy a szobájába. Ahogy viseltes bakancsát méregeti, egész eddigi életén gondolkodik. És hiába: nem érti, miért történik mindez.
Nem néz hátra.*

4612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:42:24
 
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Tehát megérkeztek. Nia óvatosan körülnéz az istállóban, bizonytalanul a számára teljesen idegen helyen. Volaryont figyeli, ő az egyetlen felnőtt, akit ismer és akiben megbízik, az ő viselkedéséből szűri le, mennyire biztonságos itt.
Nyugton marad, és megkötözött kezeivel ahogy tud, a nyeregbe kapaszkodik, mikor a sötételf leszáll a lóról, majd rögtön elengedi, mikor gazdája eloldozza a kis kacsókat, és leveszi a lóról, de a zsibbadt lábacskák nem akarják megtartani, így jobb hívján Vol kezébe kapaszkodik, mikor összecsuklana.*
- Bocsánatot kérek, nagyon elzsibbadt... *néz fel bűnbánóan gazdájára, és azért csak megáll a lábán.*
- Auu... *nöszörög halkan, könnyek szöknek a kék szemekbe, ahogy a vér végre eljut a végtagjaiba, és ezt apró tűszúrások százainak megfelelő érzés kíséri... de ezen amúgy se lehet segíteni. Amennyire telik tőle, letörölgeti a könnyeket és tesz pár tétova lépést, aztán felnéz a férfira.*
- Már nem fáj annyira... mehetünk. *nyújtja a kis kezét, hogy a mélységi megfoghassan, és bemehessenek a fogadóba. Az egyik üres asztal felé irányítják, és megint leül, ami nem feltétlen kellemes, de a lába legalább kap egy kis haladékot. Legszívesebben aludna már...*
- Kérhetek egy kiflit és egy meleg tejet? *néz fel reménykedve a felnőttre, nem tudva, miket is lehet kapni egy ilyen fogadóban. Csak azt tudja, hogy fázik, éhes és szomjas, és a felsoroltak mindhárom problémán segítenének.*

4611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:06:10
 
>Aiya Rei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

*Halkan nyílik az ajtó. A zsanérokat inkább a megszokás hajtja, mint a fakó ujjak ereje. Vékony alak lép be, s zárja maga mögött kintre a csípőssé sötétedő éjt.
Csuklya árnyékából pillant körbe először. Lassan és alaposan. A viselkedése óvatos és távolságtartó, mint egy kóbor ebé, de a tartása egyenes, nem olyan, mint aki összerezzenne bármitől.
Hátratolja fejéről a kámzsát és biccent azok felé, akik arra fordítanák a tekintetüket. Egyelőre nem hajlik rá, hogy elvegyüljön. Behúzódik inkább a kályha melegébe. Elé tartja kinyitott tenyereit, hogy valamelyest átmelegedjenek. Hiú remény. Ezek a kezek mindig hűvösek maradnak. A meleg viszont így is jólesően nyaldossa körbe az áthűlt tagokat.
Sokáig ácsorog így, csendesen, hallgatva a tűz ropogását és a többi vendég beszédének duruzsolását, a kupák és üvegek koccanását, csörrenését. Orrába szökik az ánizsos pipadohány illata, mézsöré, bor zamatáé. Ezekből az apró adalékokból szertelen természetességgel áll össze az az oly jellegzetes miliő, mely minden fogadó sajátja.
Nehezen akaródzik kimozdulni innen az épp elég távol kellemes melegéből, de a kell hatalma egyre sürgetőbben noszogatja mozdulásra. Lassan indul meg a pult felé. Léptei zavaróan kevés neszt ütnek.*
- Szép estét! *biccent a fogadós felé és az árak felől tudakozódik. Azonban ha választ kapott, nem rendel, mint általában szoktak.* - Értem *bólint. Elgondolkodva szegi le a pillantását és némi hallgatás után félrehajtja a köpenyét. Nem tesz hirtelen mozdulatot, nehogy félreértsék a szándékait, hiszen a dísztelen rózsafa tokot a hasonló hüvelyben pihenő hosszútőr mellől húzza ki az övéből. Halk pendüléssel nyílik a zárja és ezüstös fényű hangszer csúszik ki tartójából.*
- Nem bánná? *kérdi. Ha a fogadósnak ellenére van a fuvolaszó, akkor természetesen letesz a tervéről, ám ellenkező esetben megköszöni a lehetőséget és arrébb vonul a hangszerrel, hogy egy alkalmas helyet találjon a játékhoz.
Ahogy ellép az egyik asztal mellett, a keze akaratlanul is végigsiklik egy finom anyagú felöltőn. Önkéntelen mozdulat, mely leheletkönnyen érintve bár vállát, de belegázol egy mélységi hím (Volaryon) személyes terébe. Gyorsan visszakapja a kezét és már surran is arrébb a székek közt lavírozva. Az ablakpárkányra csusszan fel. Nem lévén fizetővendég, nem foglalja el mások elől a helyet. Holmijait, egy tegezt és egy vászontokba bújtatott leajzott íjat, a falnak támasztja. A köpenyét csak kicsatolja, de nem kanyarítja le a válláról. Alatta bőszárú fekete nadrágot visel és magasan gombolódó, sötét, szinte már tintakék inget.
Már-már szertartásos mozdulattal emeli ajkához a hangszert, hogy előcsalja belőle a szívszaggatóan lágy dallamot. Hajlításai, könnyed trillái megejtően tiszta hangokat keltenek életre. Mintha réges-régi emlékeket szólaltatnának meg, olyan őszinteséggel, amit egy lélek talán el sem bír.*

A hozzászólás írója (Aiya Rei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.02 19:49:31

4610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 15:26:54
 
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Észreveszi az ásítást, magában elkönyveli, hogy a leányzó felébredt hát, nem neki kell majd kirángatnia az álmok birodalmából, amikor az istállóban le kell szállni a lóról.*
-Igen, megérkeztünk.
*Válaszolja meg a kérdést egy bólintás kíséretében. Végre valahára, hiszen az ő tagjai is alaposan elgémberedtek a hosszú út során. Elsőként ő száll le a nyeregből, ügyelve arra, hogy mozdulataival ne zavarhassa meg a kislány egyensúlyát, majd ha már a földön áll, eloldja a kezeit és derekánál megfogva leemeli őt is a nyeregből. Hiába, a fogadóban mégsem mutatkozhatnak úgy, hogy meg vannak kötve a gyerek kezei, a népek egyből a szájukra vennék és lehet, hogy még valami városőrség is a nyakukra szakadna, hogy mit képzel, mit művel ő itt.*
-Tudsz menni, nem zsibbadt el nagyon a lábad?
*Még csak az kéne, hogy ő megindul nagy hévvel, a kislány felbukik és talán még a lábát is eltöri, olyan kis törékeny, aztán hónapokig nem lesz használható semmire. Ha kell, inkább áll egy perccel tovább és megvárja, hogy Nia fel-alá tipegjen, megindítva a vérkeringését, minthogy kapkodása miatt esetleg kárt tegyen benne.
Ha mehetnek, akkor a szomszédos épület, a fogadó felé vezeti kézenfogva a lánykát, miközben elméje már a következő nappalt tervezgeti. A fogadóban nem akar hosszabb távon tartózkodni, ki tudja, hogy a takarítók mennyire járnak be, tekintet nélkül arra, hogy magányra vágyna, így kelleni fog egy másfajta szállás a városban. Nagy kár, hogy bérelhető lakásokat éjszaka aligha lehet látogatni, főleg egy sötételfnek, akitől mindenki retteg, kénytelen lesz hát napközben kimenni, megint... Nem rajong a gondolatért, de amit meg kell tenni, azt meg kell, már csak az a kérdés, hogy apró szolgájával mi legyen addig. Vigye magával? Nem, gyorsabban haladhat, ha egyedül megy, ráadásul az sem biztos még, hogy egyáltalán sikerrel jár.
Elsőként lép a fogadóba, pár pillantással felméri, várjon-e részek verekedőket, de mivel minden csendes, beengedi Niát is és az egyik üres asztal felé kormányozza.*
-Mit ennél és innál?

4609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 14:20:24
 
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//Kaleya Seron//

*Látja a meglepettséget a sötételfen és így szól pipáját elővéve.*
-Az, hogy most már közénk tartozik, nem valami cölibátust jelent. Ugyanolyan halandó mint a többiek... de többet vár el az élet magától mint a legtöbb hétköznapi harcostól. Na ne kéresse magát. Egészség.
*Mondja kicsit biztatva Kaleyát Chothal.
Miközben mesél a lány pár történetet neki, bólogat és figyel.
Persze a pipát elkezdi megtömni a már megszokott ánizsos dohányával. Majd így szól a sötételf történetének a végén.*
-Szóval az áldozathozatal... Hmm érdekes történet.
*Majd az asztalon lévő gyertyának segítségével, begyújtja a pipát és némi pöfékelés után így szól:*
-Az én életemnek többnyire hullámvölgyei voltak... a hegyek pedig rendkívül, nos feltűnőek. Egy pár évvel ezelőtt mielőtt idekerültem, volt szerencsém nyomozni egy kettős gyilkosság ügyében egy magándetektívvel. A Rókával... Érdekes figura volt. Ő volt az ész, én meg az izom... Érdekelt voltam az ügyben, mert egy ismerősömet tették el láb alól... Nem is a leleplezés és letartóztatás volt a csúcs, hanem az amikor az egyik tagot elkaptuk és kihallgattuk. *Itt pedig szokatlanul elvigyorodik és horkan párat, majd nagyot szippant a pipából.* Hehh... szegény ürge... úgy megijesztettük, hogy megtöltötte a gatyáját. Szó szerint. Akkor mondtam azt, hogy nem fenyegetek senkit, azzal, hogy levágom a lábát...
*Simítja meg ma pallost, majd átsandít az asztalhoz, ahol az ork nő ül.
Jó combjai vannak és azok a domborulatok...
Majd meglátja Kaleya vigyorát az arcán és így szól:*
-Kikérem magamnak ritkán látni ork nőt... szeretem fölmérni, persze csak munka szintjén Őket.

4608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 11:26:11
 
>Kaleya Seron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Chothal Narral//

*A nő tekintete megakad egy igencsak érdekes bagázson. Ork, sötételf, törpe... "Igen érdekes csapat..." elmélkedik. Közben észreveszi, hogy társa is azt a csoportot fürkészi. Követve Chothal tekintetét meg is látja, hogy mit figyel annyira. Vagyis inkább kit. Egy ork nőszemély az. Kaleyának be kell vallania, hogy orkhoz mérten nem ronda. Ajkai halvány mosolyra húzódnak. Tovább szemléli a társaságot. Tekintetét csak akkor kapja vissza asztalukhoz, mikor Choth megjelenik a borokkal.*
- Ő... Köszönöm! *pislog nagyokat.
Nem hitte volna, hogy kap egy kupa ingyen bort. Vagyis neki ingyen. A másik komoly, érzelemmentes ábrázatát nézve, ő is elkomolyodik. Tudja, hogy mostantól másképp kell élnie, elvégre most már a Hamvasok között a helye. A kérdés igencsak meglepi. Nem hitte volna, hogy az orkot érdekelni fogják az ilyesmik. Kaleya persze ezeket nem tartja titokban, miért is tenné. A harcos kiérdemelte bizalmát, így nyugodtan beszélhetne is ilyenekről. Csakhogy ezen emlékek nagyobb fájdalommal járnak, mint azt elsőre bárki hinné. Nem a szavak, hanem a mögöttes tartalom, melyekkel bírnak.*
- Életem csúcspontja... *kezdi, miközben szemei a borospohárra szegeződnek.
Azokban nem látszik más, csak szomorúság, fájdalom és némi remény, hogy mindez elmúlik egyszer és jobbá lesz.*
- Az volt, mikor azt hittem, hogy... Sikerült elszöknöm. Azért jöttem a városba, mert kerestem valakit. Neki sikerült kiszakadnia a családi kötelékből. Ő megúszta az üldözőket, mert a nagynéném kiállt mellette. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Ha mégis sikerülne egyszer... Már csak egyetlen problémám maradna. Az, hogy aki Seronnak születik, az élete végéig vérében viseli a név átkát. *sóhajtja.*
- Na és ön? Önnek mi volt élete fénypontja? Ha találgatnom kellene, azt mondanám, hogy egy harc lenne az. Egy nagy kalanddal ötvözve. De ez csak üres találgatás. *mosolyodik el halványan.
Keze megindul, egyenesen Hachol fejéhez. A kutya fejét simogatni kezdi. Ujjai a finom és puha bundába túrnak. Annak vékony szálai kellemesen simítanak végig a sötét kéz bőrén. A bőrön, melyre nemrég vér égett. Annak szagát már rég nem érzi. A séta és a sok különböző szag és illat, amit érzett útközben, teljesen elnyomták. Most sem érez mást, csak a fogadóban lévő alkohol szagát.*

4607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-02 09:52:03
 
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//Kaleya Seron//

*Maguk mögött hagyják a partot...
Ám mielőtt elmennének, Chothal kicsit lemarad és a kialvó tűz széléről csen némi hamvat...
Jól belemarkol vaskezével az égett véres és ismeretlen eredetű hamvas földbe. Majd a marok tartalmát belesuvasztja az egyik üres övtáskába...
Majd vezeti Kaleyát és Hacholt az ebet a fogadó felé. A város este csöndes és kihalt... Túlságosan is az ork ízlésének. Minden olyan biztonságosnak, tökéletesnek tűnik. De ez mind csak a máz... Ha rossz utcába, sikátorba tévedsz Arthenior is veszélyes és bizony a városi őrség ott nincs ott. Biztonság... Pfahh... relatív.
Majd megérkeznek a fogadóba...
A társa egyből asztal után néz kutyával, mire a vándor felméri a terepet.
Fémes csattogással, csuklyájába és ezüst maszkjába burkolózva, bátran meri megnézni a népeket.
Mire a pulthoz ér egészen jól feltérképezi a helyzetet:*
-Na üdv Ork rég láttalak... mit adhatok?
*Kérdezi a fogadós már megszokottan, de szinte tudja, mit kér a nagy darab alak. Az ork csak vaskezén felmutat ujjaival, kettőt mutat. A fogadós tudja, hogy ez Borlesz. Kiméri az italt, mire Chothal kirakja a 16aranyat.
Miközben kijön az ital, Chothal a pultnak háttal nekitámaszkodva mér át pár személyt a helyen. Beteges sárga szemei pedig két nőn akadnak meg... egy hozzájuk hasonlóan furcsa pároson. Van velük egy törpe is...
Ám ez egy sötételf és egy ork... nő. Chothal rég látott már fajtájából nőt, így alaposan átméri. Telt alak, nőies arc, kihívó tekintet... nem csak a sötételfek és elfek büszkélkedhetnek szépséggel, hanem... mások is.
Nem kell tagadni, az ismeretlen nőszemély eléggé elbűvölő. De az ork jelenleg nincs abban a helyzetben és kedvben, hogy udvarolgasson így csak nemes egyszerűséggel odaszól a fogadósnak:*
- Fogadós egy Sört az elbűvölő ork hölgynek 10 aranyért. Ha kérdi ki adta, akkor mondja, a Hamvasok üdvözletüket küldik.
*A fogadós bólint és készít egy sört, mire az ork kegyetlen ábrázatot öltve átvág a tömegen és Kaleyaval szembe foglal helyet a fogadó másik végében.*
-Egészsége...
*Rakja le a kupát Kaleya elé Chothal és maszkját, csuklyáját leveszi, pallosát pedig az asztalnak támasztja és így szól:*
-Noh most pedig pihenünk kicsit.
*Mondja teljesen színtelen hangon, mire meghúzza a bort.*
-És mi volt életének a csúcspontja? Úgy értem, egy jó férfi? Egy jó harc? Esetleg egy nagy kaland?
*Kérdi az ork.*

4606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 21:41:59
 
>Mwara Wahgah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Hella, Grauk és Gorbar figyelmébe //

*Más körülmények között talán visszakérdezne Hella szavaira, hogy ’akkor milyet’, de a hím reakciója magának követeli figyelmét. Az megint megorrol rá, s ezt igazán szokatlan módon hozza tudomására. Most nem célja, hogy bármi módon provokálja a másikat, mégis... Az már megint több mint érdekesen reagál a dolgokra. Egy mafáls vagy valami hasonló, az legalább egyértelmű lenne, de ezek a mázos szavak. Pfejj, nem neki valók. "Hiába ezek a városiak csak egyre furcsábbak lesznek." Talán jobb is, hogy indulni készül a másik, elvégre ha így fojtatnák, könnyen elfajulhatnának közöttük a dolgok. Ennek fényében tekintete is élesen villan a másikra, ahogy az apró agyari a gyér fényben, miközben félmosoly telepszik pofájára.*
- Ezt inkább neki kéne magyarázd...* Már ami a gyávaságot illeti, ami korántsem ugyan az mint a felesleges baj kerülése. Talán ezért is dönt a hím inkább a távozás mellett. Elvégre hiába tartoznak egy fajba, valahogy nem találják a közös hangot. Még hadovál valamit, s indul is.*
- Vigyázzák lépteid. * köszön maga is majd, még tekintetével elkíséri a széles hátat, az ajtóig, s ahogy ismét kioldalaz. A betérő alakkal már nem foglakozott.*
- Hmm...* Nyugtázza a másik szavait és az egyértelműt, majd újabbat kortyol a söréből. S igyekszik visszazökkenni a beszélgetésbe. Bár a történtek nem sokat javítottak kedélyén. *
- Értem. Valószínűleg mindkettőből akad itt bőséggel. * Fészkelődik kicsit ültében.*
- Egyszer minden el kell kezdeni. * Vonja meg vállát.*
- Úgy alakult, hogy most itt vagyok. Várni? Egy magamfajta itt, Szerinted mégis mit várhat? * S ezzel nem csak a kötekedőkre utal. Van itt még egy két apróság, de ezek a dolgok egyelőre nem tartoznak a másikra. Sem senkire.*
- Most is csak egy sört akartam...* S azt végtére meg is kapta, hát inkább kortyol egy újabbat, meg még egyet, meg még egyet, egyszersmind az utolsót. Mikor ez tudatosul benne, képére egy elégedetlen grimasz telepedett, s csak egy határozott mozdulattal az asztalra csapta az immár üres alkalmatosságot, tekintetét pedig az asztaluk mellé caplató, s ott hadováló mélynövésűre szegezi. Tekintete pedig egyre szűkül, ahogy annak cirádás beszédéből próbálja kihámozni az érdemi mondanivalót. "Miért nem tudja itt senki meg mondani, csak úgy, mit akar." *
- Hö? * Bukik ki belőle az elismerés. Majd nemes egyszerűséggel csak vállat von.*
- Felőlem...* Talán jobb lesz, ha iszik még. Ennek érdekében pedig kicsit felemeli bársonyosan mély hangját.*
- Fogadós! Sört még! *Csillantja meg az érte járó 11 aranyat. Mit be is zsebelhet, mihelyst kihozza az italt.*

4605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 21:31:43
 
>Gorbar Bokfarson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Hella és Mwara figyelmébe.//

* Miközben befelé halad a fogadóba-persze miután elszállásolta a hátasait és egy vaskos érmével amit az istállófiú kezébe nyomott biztosította, hogy jó helyük lesz-majdnem nekimegy valakinek. Valami nagynak. Nem veszi észre. Épp azzal van elfoglalva, hogy az ingóságait becipelje. Ezek között van az egyik hordó is a málhás csacsiról. Nem tudja milyen serital kapható ezen a helyen ezért nem bízza az egészet a véletlenre. Így úgy dönt, hogy bár biztosan végig fogja kóstolni a benti italkészletet de ha nem fog neki tetszeni a felhozatal akkor bizony a saját főzetével fogja oltani szomját. Imigyen felszerelkezve belép a fogadó belső terébe ahol egy kicsit oldalra lép nehogy bárkit is akadályozzon a bejövetelbe majd mélyet szippant a helyiség levegőjéből. Ismerkedni kezd a hellyel. A fogadók mással össze nem keverhető aromája fogadja: füst, testszag, ital és étel szaga vagy épp illata, valamint megannyi be nem azonosítható aroma ami egyedivé teszie egy ilyen hely belső terét. Széles vigyorral a képén robog oda a fogadóshoz.*
- Adjanak az ősök szép estét magának jó uram! Legyen szíves és mutassa meg milyen itallal tud szolgálni egy műkedvelő de eléggé szomjas törpének!* Kurjant félhangosan és szavait egy elnagyolt kacsintással kíséri majd miután megtudja mi is van sárgán habzó mézsör mellett dönt.*
- Hát legyen ez. Egy kancsó Mézsör* Majd miután azt is megtudta, hogy mennyibe kerül leszurkolja érte a 13 aranyérmét.* Amint ezzel is megvolt elérkezettnek látja az időt, hogy helyet kerítsen magának az iszogatáshoz. Nem szeret egyedül étkezni. Inni még annyira sem. Hamar megakad a szeme két helyre menyecskén. Nem számít, hogy nem egyazon fajba tartoznak csak az a tény, hogy nők, ketten vannak és van szabad hely mellettük. Így mindennel felszerelkezve és ügyeskedve a mélységi és az ork felé veszi az irányt. Amint odaért az asztal mellé állítja a hordót, lerakja a zsákját és széles mosolyt villantva a kettősre megszólal.*
- A hold sugarai ragyogják be ragyogó vonásaikat hölgyeim! Csak azért nem a napé mert már így is vakít a szépségük és úgy már biztos lehetetlen lenne magukra nézni.* Kacsint cinkosan az ismeretlenekre majd mélyen meghajol.*
- Megengedik, hogy egy középkorú törpe a maguk szépséges karéjában és társaságában tölthesse el első perceit eme csodás fogadóban?* Billenti oldalra a fejét így várva a választ miközben az arcáról sehogy nem akar eltűnni az a csibészes mosoly ami kiült rá.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 21:45:15, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.

4604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 21:17:00
 
>Kaleya Seron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Chothal Narral//

*A tál teljesen elég. Kaleya még végignézi a folyamatát, majd elmosolyodik az ork szavain. Neki is jól esne egy kevéske bor. Nem is beszélve egy kényelmes ágyról, vagy olyan ételről, amire nem kell órákig várni, hogy elkészüljön. Nem mellesleg dolgoznia sem kell érte. A dolgai rendezetten pihennek vállán. Köpenyét megigazítja, csuklyáját pedig fejére hajtja. Így, elmerülve a sötét anyag nyújtotta árnyakban vág neki útjának. Hachol szorgalmasan követi őket, miközben egy nyikkanást sem hallat.
A fogadóba érve azonnal egy üres asztalt keres. Amint megtalálja, helyet is foglal. Fogalma sincs róla, hogy mik lehetnének az első lépések. Az biztos, hogy társak és valami biztonságos hely után kell nézniük. Egyelőre nem rendel semmit. Még gondolkozik azon, hogy mit egyen. Az itallal sincs másként. Csupán kényelmesen ül a székén és nézelődik. A fogadóban furcsa alakok tömkelege. Ez alól persze hogyan lehetne kivétel egy kutyával és egy orkkal járkáló sötételf, mikor köztudott, hogy az utóbbi két faj múltjában igencsak akadtak nézeteltérések. Csupán ezért voltak kezdetben kétségei Kaleyának is. Azok nagy része azonban mostanra elszállt. Elvégre nem élhet a múltban, amit ő át sem élt. Az ősök miatt nem hibáztathatja a leszármazottakat. Ezen nézetet vallja, bár tart tőle, hogy sokan vélekednek másként. Sérülése néha még fáj, de nem túlzottan zavarja. Jelenleg örül annak, hogy él. "De meddig fogok én ennek örülni? A következő tébolyig? Vagy... Meddig?" elmélkedik csendben, maga elé meredve.*

4603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 18:55:00
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Uraljuk hát, mennyire tudjuk, de az elemi erőket szabadnak kreálta a mindenség, hiszen nem lámpásban látta meg a tüzet az első élő, ahogy a víz sem egy pohárban lötykölődött, ahogy a földet is csak idővel tették műveltté, s azt sem tanárok, hanem földművesek. De kinek ereje engedi, hogy képes legyen igájába vetni bármely elemet, hát tegye! Tehetségét koronázza siker, csak ennyit kívánhat magában Dakhnator is, nem többet. Hiszen, nem ismeri, nem tudja, kik értenek így mágiához, vagy mutatványokhoz, mikkel kápráztatják a népet. De talán egyszer megismer valami tűzvarázslót, míg a templom falain belül éldegél. Még ha elvileg ezen templom valójában a Szél temploma is.*
- Bizony, én csupán a piszkos munkát végzem, más imádkozik istenekhez és könyörgi ki az üdvözülést a holtnak. Nekem az anyagi maradékot, a porhüvelyt kell eltemetnem. S előtte még, ha szükséges, olyan állapotba hozni, hogy ne botránkozzon meg a szertartásra érkező nép, ha búcsúját veszik az elhunyt ismerőstől.
*Erről nem tudhat mindenki, hiszen logikusabb, hogy egy temetést egy személy végez, sokkal több marad így más feladatokra. Hiszen nem fog egyetlen pap egy egész várossal megbirkózni, ezért kell a több hitbéli ember, s azon kívüli félelf, ki dolgozik.
Lassan kezdi egyre mélyebben belefúrni saját zöld pillantását a kéklő szempárba, határozottan tekint bele, s mélyül, tovább és tovább, míg Timandra meg nem szakítja. Pedig Dakh szeret elmélyedni mások lélekőrzőjében, mintha annak rabja lehetne, s megpillanthatná mit is rejt valójában a test. Megláthatja, milyen a lélek odabent és mit gondol éppen a másik. Puszta gondolat, minek alapja alig van, hiszen csak a mimika kiolvasásából tud megállapítani bármit, illetőleg a szemből keveset, de ki lehet olvasni. Ám ennek a tudománya nem tartozik Dakhnator által ismert dolgok közé.*
- Tegyen érte, akinek egy akasztás után még van kedve beszélni.
*Hagyja ennyiben a dolgot. Valóban nem kellemes, örült, hogy levegőt képes volt venni meggyötört torkán keresztül, nemhogy megkíséreljen bármit is mondani. Napokig nem szólalt meg, csak később, mikor már nem érezte úgy, hogy saját, eltorzult bőre is meg akarja fojtani. Az meg, hogy a rend büszke őre akkor hol volt... Bizony, az akasztók tömegében volt az ottani kirendeltség tagja is. Nem meglepő, hiszen vagy szolgálaton kívül volt, vagy a jelentése szerint nem tartózkodott a helyszínen.
Pedig sokkal érdekesebb, ha barátokkal múlatja az ember lánya az időt. Vagy esetleg kerít magának egy férfiút, kivel megoszthatja amaz életét. Az biztos, hogy a magányos létet megérti Dakh. Hiszen, nem hogy barátja nincs, eddig csak ellenségeket talált, vagy olyanokat, akik alig tűrték csak meg. Timandra már kész tünemény számára, ahogy viselkedik. Bár, a férfi közvetlensége meglepően jól lett fogadva, ahogy hozzáér, vagy éppen felfedte titkát. Ez talán, amit a leginkább nem ért meg. Amennyire modortalanul viselkedett, Tima annyira jól fogadja végül a dolgot. Talán eme két magányosabb léleknek sorsa, hogy megismerje egymást, s barátokká váljanak? Furcsa érzés árad a kezébe, hol a gyűrűt hordja... Furcsán, de ismerősen bizsergető érzés.
Sosem fogja megtudni, hogy mi rejlik az álarc mögött. Ezt mindketten megállapíthatják magukban, hiszen Dakhnator nem egy olyan típus, ki megnyílik, inkább csak a felszínen közvetlen, aztán már inkább visszahúzódó és gyáva. Ám ha Timandra kíváncsi mégis, megpróbálhatja magát befúrni a szorosan feszülő maszk, s a valódi arc közé.
Ahogy egyik őszszín tincse, mi ezüstös valójában Tima ujjai közé kerül, immár a furcsa érzés egész testében szétárad. Különös, valóban. Látszatra öreg is lehetne a félvér, miközben a haját vizsgáló tudóspalántával egyidős lehet. Érdekes a gondolat is, hogy miféle kettősségek rejtőznek benne. Hiszen, ez a pár, mit Timandra magának felsorol, elég kevés ahhoz képest, hogy mennyi van még.*
- Egy alkalommal, örömmel ellátogatnék oda, honnan származol, kedves Timandra.
*A mosoly ismét lágy ívét veszi arcán, ahogy a válaszát megadja a fel nem tett kérdésre. Valóban kíváncsi már, s ha még segíthet is pár senki által nem érdekelt holttesttel az ottaniak tanulmányaiban, akkor már tényleg megérte oda elmenni.
Kérdéses ugyan, hogy milyen állapotú és mennyi is lesz a száma a testeknek, miket el tud hozni, de igen sok kalandor veszti életét, kikre senki nem kíváncsi, kikre nem tart igényt senki. Némelyik ki is van zsebelve, ha nem, akkor Dakh feladata megfosztani minden evilági vagyonától. Amiket persze, belátása szerint, általában az éppen munkáját adó templomnak áldozza, ám olykor, ha valami nagyon elnyeri tetszését, megbeszéli a feljebbvalójával, hogy azon dolog onnantól már ezen félelf tulajdonát képezze.
Esze ágában se lenne egy ilyen kitűnő ajánlatot visszautasítani. Sokkal inkább lelné örömét abban, ha ezen estéjét megoszthatná Timával, amennyire csak lehetséges ez. Egy kellemes vacsorát amúgy sem volna az igazi egyedül fogyasztani, inni is csak az ökör iszik magában. Arról nem is beszélve, hogy így is tovább élvezheti a leányzó társaságát. S akármit gondoljon is Timandra, Dakhnator valóban élvezi, még ha ennyire csendes is, s visszahúzódó, valamint szótlan. Számára az is bőven elég, ha megválaszolja kérdéseit, vagy néha újabbakat tesz fel. Nem kell folyamatosan beszélni, főleg, hogy több idő marad az étel fogyasztására így, nem kell tele szájjal beszélni, mi főbenjáró illedelem elleni erőszaknak minősül.
Mindketten hosszú úton vannak túl, ez tény, ám Timandrát talán jobban megviselte, hiszen Dakh már kész bármi másra, csak legyen gyomrában étel ismét. Se alvás, se fürdő nem kell, ha ismét drága holtjai közé vetheti magát, hogy foglalkozzon az oszlásnak induló és hulla merev testekkel. Néha úgy érzi, hogy egy közülük, annyira nem foglalkozik mással, csak kis barátaival, kiket felkészít a végső útra, s részben kíséri is őket. A holtak sosem mondják, hogy mennyi ronda az arca, vagy milyen szégyenletes, hogy nyakán viseli nyomát, hogy mások mennyire nem fogadták el. A holtak nem ítélkeznek, csak nyugodtan fekszenek.
Miután a hölgyemény rendelt a fogadóstól, Dakhnator is megteszi ezt, sült szalonnát fogyaszt, szintén gyümölcsteával. Nem kenyere az alkohol, s nagy étvágyat sem mondana magának. Épp csak éhes, s kell gyomrába étek, mielőtt önmagát kezdi megemészteni a savval telt szerv.
Lelhet végül üres asztalt, minél helyét elfoglalja, s csakhamar asztaltársa is megkaparintja saját helyzetét eme asztalnál. S mint látja, a hölgyemény figyelmét inkább köti le az alant elterülő fa kinézete, miből az asztal készült, de hamarost Dakhnator hangja lesz, mi elvonja onnan a tekintetét. Egészen a kéklő szempárba fúrja sajátját, ahogy nyugodalmas kifejezése alá a szokott mosoly költözik, mely szinte vigyorba hajlik, de megmarad kósza ajakgörbületnek.*
- Örömmel venném társaságod, s bizonyára a könyvek is így vannak ezzel. Úgyis beszélnem kell a szerzetesekkel, hogy kaphassak valami munkát, szerintem senkit nem zavar, ha kissé elfeledkezel mindenről, s csak saját világodba temetkezel egy kiváló olvasmánnyal.
*Majd pont ő fogja azt mondani, hogy ezért nem szeretné, ha vele tartana? Hiszen ő sem különb, ha számára érdekes olvasmányt lel. A pír talán el is kerüli a figyelmét, ám a lesütött pillantás, az elvágódó tekintet... Ez már épp elég feltűnő. Pedig valójában tényleg örömére szolgálna, hiszen Tima úgy tűnik, nagy eséllyel lehet majdan barátja is. Ez pedig nagy szó, hiszen mindeddig csak olyanok voltak, ki megvetéssel néztek rá. Ez pedig nem a legkellemesebb légkört teremti.*
- Nagy örömöt adna, ha elkísérnél. Nem szívesen járnám az utcákat, még ha közel is van, hogy közben nincs, mi elterelje figyelmem mások pillantásáról. S neked sem kéne egymagad menned, hogy kutathass a könyvtár kötetei között.
*Bizonyos, hogy az általános tudás mindenhol ugyanaz, a többi meg, maximálisan abban különbözik, hogy milyen szempontból közelíti meg az épp aktuális kérdést, vagy hogyan fejtegeti a cselekménye szálát, miféle tudós módszerrel vizsgálták azt, miről szavak rejlenek a könyvekben és pergameneken. De hogy teljesen, szeges ellentéte legyen valaminek, az majdhogynem kizárt, annyi esély van rá, minthogy Dakhnator szerezzen maga mellé egy nőt, ki képes szeretni őt. Valós esélye is van, ám oly elenyésző, hogy számolni is felesleges volna vele. A legtöbben inkább vonzódnak a kalandozó harcosokhoz, minthogy egy akasztott, vágott arcú, hullákkal dolgozó félvérrel keveredjenek.
Dakhnator számára talán csak azért nem kihívás felszabadultan élni, s elkölteni vacsoráját Tima társaságában, mert ő mindig így viselkedik. Közvetlensége a legtöbbeket furcsa kinézete miatt riasztja, viszont a lány már látta lelkének egy szilánkját, s talán a vonzódás, mi kialakult, segíthet neki, hogy hasonló mód érezze magát ezen az estén.
Nem is kell sokat várni, megérkezik a felszolgáló, a rendeléseket pedig leteszi a két személy elé, hogy ők magukhoz vehessék amazt. A szalonna illata hamar betölti a finom ételtől elszokott orrát, ahogy a tea gőzéből kiáradó illatfelhő is hamarost utat talál magának szaglószervéhez. Micsoda lakoma ez, ha nem akar sokat költeni, mégis jól kíván lakni. Bár, a fene se tudhatja, lehet, még rendel valamit, hogy valóban megtölthesse hasát.
S mikor egyik keze kicsúszik a ruha ujjának fekete anyagából, hogy hosszú körmei a csésze mintázatán szántsanak végig, megismerkedve annak motívumaival, meghallja Timandra hangját, amint beszélgetést kezdeményez vele. Minő öröm!*
- Ugyan már, minden temetőhöz tartozik egy templom, ha nem több. Egy faluban, hol csupán két napig voltam, inkább csak megpihentem estére, ott három templom is volt, a temető is ennyi részre volt osztva. Láttam sok különös helyet, némelyik síremlék igazán impozáns, látszik rajta, hogy mennyire gazdag is volt az elhunyt. Láttam aranyból öntött formát, egy furcsa keresztre emlékeztetett, rajta sok-sok jelkép, bizonyára a túlvilágra kívánt magának örömöt és védelmet. A legtöbben márványból, vagy egyszerű kőből faragtatnak sírkövet, a szegényebbek pedig fából készítenek. Sokan pedig nem tudják, hol a határ. Az aranyozás inkább pazarlás, hiszen több munka volt benne és drágább is volt, mintha hétköznapi személy kérné tőlem a feladatokat.
*Örömmel mesél munkásságáról és tapasztalatairól, de inkább csak az eredményt regéli, nem fűlik a foga, hogy a holtestek kicsinosításról ejtsen szót, vagy esetleg, hogy miféle sérüléseket látott. Hiszen egy szétszakadt, beleit kilógató test, mit neki kell egybe varázsolni, nem kellemes munka, s látványnak sem leányálom. Nem kételkedik benne, hogy ennyivel még bőven megbirkózna Timandra, ám evés közben, inkább az előtt, nem lenne ajánlatos ilyesféle témát felhozni, így inkább marad annál, mibe belefogott.*
- Általában hamar kiderül, hogy mennyire is volt fontos személy, már csak látszatra is a család számára. Van olyan sír, amin egy hét alatt senki nem hozott se virágot, de még egy kósza gyertyafényt sem adott a nyughelyre.
*Pillanatra megáll, hogy egy ujját, míg Timandra magához veszi a szót, megérintse a csésze oldalát, felmérve azzal, milyen a hőfoka. S mikor megérzi annak forróságát, nem sietősen, de elveszi ujját, hogy ismét körme siklása legyen az ital tartójához való minden érintkezése.*
- Számomra a legkevésbé se volna zavaró a jelenléted. Nem tudom, hogy e városnak milyen a halálozási aránya, de a legtöbben mindig akad bőven szabadidő. Persze, függ ez attól is, hogy megkapom-e a munkát, vagy máshogy kell megoldanom. Ám egy látogatás a temetőbe bármikor belefér időmbe, hiszen azt én határozom meg.
*Mosolya kissé túl széles is lesz hirtelen, hiszen örömét fejezi ki. Nem is gondolta volna, hogy egy ilyen sötét helyre szeretné a lány, ha együtt mennének. Akár övé lesz a temetői munka, akár nem. Személy szerint, egész megkedvelte már Timandrát, így örömére szolgálna, ha kiderülne, hogy számára is egy lehetséges barát a jelenlegi asztaltársa. Hiszen Dakh úgy tekint a hölgyeményre az átellenes oldalán a falapnak. Min pihen a csésze, mit ismét megérint, s végül már két ujja is hozzáér, hiszen immáron csak kellemesen meleg, nem pedig forró a kis edényke, miben a finom tea gőzölög tovább.*

4602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 18:00:19
 
>Rackerdin Dzsódzsi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A vándor belép a fogadóba. Egyenesen a pulthoz megy, és rendel magának inni, Mézsört kap, aminek az ára 13 arany. Jó drága. Leül egy asztalhoz, és felhörpinti az italt. Mennyei. Ekkor lép a fogadóba egy nő, csupa szakadt rongy van rajta. Körbepillant, reszket, megindul a pulton lustán támaszkodó kocsmáros felé. Ugyanoda áll, ahol az előbb a vándor állt.*
- Elnézést, van üres szobájuk? - *mondja reszketve.**
- Sajnálom szivi, de ma éjszaka tele vagyunk. - *válaszol a kocsmáros. A nő összetörten, reményvesztetten kisétál. A vándor szíve nem esik meg a nyomorúságán, sok ilyet látott, gyermekkorában is.*

A hozzászólás írója (Rackerdin Dzsódzsi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 18:02:37

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 20:00:10, a következő indokkal:
Jelek pótlása; múlt helyett jelenidő.

4601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:31:03
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Ha nem is teljesen, de valamennyire mégis uralnunk kell a tüzet, másképp hogyan érhetnénk el, hogy fényével és melegével hasznunkat szolgálja? Ráadásul ott vannak a tűzmágusok, tűznyelők, akiknek egész életük arról szól, hogy kiismerjék és megszelídítsék a másoknak emésztő és rémisztő lángokat, saját akaratuk szerint használva fel őket. Ez talán nem arra mutat, hogy mégiscsak van esély, hogy lassanként egyre inkább uralmunk alá tudjuk hajtani?*
-Sajnálom, én azt hittem, hogy a temetéshez is kell egyfajta hit, hiszen feladni a végső kenetet, ráolvasni a végső könyörgést... Bár így jobban belegondolva, valószínű, hogy nem egy ember végez mindent, igaz is. Hiszen a szertartást végző pap csak nem koszolhatja össze ünnepi öltözékét földdel... Milyen buta is tudok lenni...
*Ingatja a fejét, most kezd ráébredni, hogy valójában mennyire rosszul is láthatja helyenként a világot. Talán az egyházi hierarchia megismerésére is több időt kellene szentelnie, hogy ezen a téren is okosabbá váljon és ne kövessen el ekkora hibákat? Hiszen éppen hatalmas ostobaságot ismert be, amiért illik bocsánatot kérni.
Kicsit megrezzen, amikor az anyag az állához ér, zavartan pillant fel, tekintete máris a zöld szemekre téved, holott ő maga is tudja, hogy nem kellene... Egyre gyakrabban és egyre hosszabb szemkontaktust engedélyez, pedig ezeket mindig kerülni szokta. Erővel veszi rá magát, hogy ismét lesüsse a szemét, emlékezteti magát, hogy abból nem származhat jó, ha valakinek engedi, hogy elvesszen lélektükrei kékségében, valamint az sem szerencsés, ha magának engedi, hogy a zöldellő tekintetbe feledkezzen.*
-De, van igazság, de az csak ott jelenik meg, ha tesznek is érte.
*Kell, hogy legyen igazság a földön, különben semminek sem lenne értelme. Miért lennének a törvények, ha senki nem venné komolyan, hogy azok szerint éljen és viselkedjen? Miért lennének a városőrök, ha eszük ágában sem lenne az igazságot képviselni? Ő szentül hiszi, hogy van rend, van igazság, ami általánosan uralkodik, még ha néha kicsit meg is borul az egyensúly, utána helyre kell, hogy billenjen valamilyen módon.
Timandra sosem elvakult, tudja, hogy hol találja a határokat, de a tudomány azért foglalhat el anélkül nagyobb részt az életéből, hogy rögeszmévé válna, mert ezen kívül nincs semmi más, amire érdemes lenne időt szakítania. Nincsenek barátai, családjával minimálisat érintkezik, nincs semmi egyéb szórakozási lehetősége az olvasáson és a kutatáson kívül. Mihez máshoz kezdhetne hát, ha nem a tanuláshoz? Elsietni pedig sosem szokta a dolgokat, annál jóval félénkebb ő maga is, először bátorságot kell merítenie, ami talán a legnehezebb, ha róla van szó, utána pedig ki kell tapasztalnia, Dakhnator mennyire hajlamos megnyílni, de ezek a kérdések már csakis akkor merülhetnek fel, ha ismeretségük nagyobb múltat tudhat maga mögött. Egyelőre csak a kósza ötlet jött, hogy mégis mit találhatna, ha az álarc mögé tudna lesni, de ezt jódarabig nem fogja tett követni, alaposan átgondolja, hogy van-e joga ilyen mélyen beletúrni valakibe. A válasz most még egyértelmű nem, annak ellenére is, hogy a férfi már felfedte a lány egyik titkát és mintha átható tekintetével még többet tárna fel maga előtt.
Óvatosan fogja ujjai közé a kiszemelt tincset, kicsit morzsolgatja, mintha a tapintását akarná tanulmányozni. Csodálatos, hogy fiatalos, de mégis olyan, mint egy vénemberé. Micsoda kettősség! Pont, mint a félelmetesnek is mondható arc a sebhellyel és a kedves mosoly, ami mintha egyre gyakoribb vendég lenne. Csupa ellentmondás, csupa érthetetlen kettősség, csupa titok... Talán pont ez ragadta meg a tudóspalántát, ez vonta be és tartja meg Dakhnator bűvkörében. Emiatt nem tudott már az elején sem elmenekülni? Most pedig már nem is akar, nem riasztja többé, egészen különös, hogy ennyire hamar képes volt megszokni a jelenlétét...*
-A falum nevében, előre is köszönöm a nagylelkűségedet. Én most kevés vagyok ahhoz, hogy méltóképpen megháláljam, de ha valóban velem tartasz a falumban, ott illő viszonzásban lesz részed, ebben egészen biztos vagyok.
*Izgatottság hullámzik át rajta, hiszen újabb boncolások lehetősége kerül most szinte elérhető közelségbe. Milyen csodálatos is lenne, ha még többet tudhatna meg az emberek belső felépítéséről! Igaz, emlékeztetnie kell magát, hogy továbbra sem a biológia az ő területe, de mégis, valami megfoghatatlan vonzza, hogy jobban megismerje, miképp is működnek odabent.
Mosolya megmarad, amikor a férfi nem vonja vissza ajánlatát, hanem társaságául szegődik a mai estére, hogy kettesben költsék el vacsorájukat, kölcsönösen elterelve egymás figyelmét a rosszindulatú pusmogásokról, amik küllemüket támadhatják. Némán követi a szerzetest az épület felé, melynek lengedező cégére valóban fogadót sejtet. Minden porcikája hálahimnuszt zeng, amiért végre pihenés és forró étel várható. A vándorút hosszú volt, alaposan elcsigázta, így valódi megváltásként tűnik fel most a lehetőség, hogy friss ételt egyen és puha ágyban aludjon. Talán még egy fürdőt is vehetne? Jaj, bele sem mer gondolni, hogy ekkora fényűzést megengedjen magának, pedig mi tagadás, egy dézsa forró víz után egészen újjászületne. Hogy szégyelli magát, hogy ekkora igényei vannak, de nem tud szabadulni a gondolattól, talán majd megkérdezi a fogadóst, akitől a szobát kibéreli, hogy van-e lehetősége, hogy ezen vágyát valóra váltsa.*
-Hmm, esetleg, ha lehetséges, akkor én kérnék egy Rántottát 6 aranyért, két Szelet kenyérrel, ami 4 arany, és egy Gyümölcsteát 5 aranyért.
*Adja elő óvatosan, hogy mit is szeretne, a pultos az ő szemszögéből mogorvának tűnik, így szinte már ott tart szegény lány, hogy a puszta létéért is bocsánatot kérjen, de a kiszámolt aranyak eltűnnek és rendelését egy biccentéssel veszik tudomásul. Micsoda megkönnyebbülés, a pult szélére szorult ujjai végre fellazulnak, majd el is ereszti a falapot, hogy Dakhnator után botorkáljon egy üres asztalhoz. A férfival szemben foglal helyet, tétovázik, hogy zsákját hova is tegye, végül a földre helyezi, félig széke alá, hogy ne lehessen minden feltűnés nélkül ellopni, ha valaki éppen ezt tervezné. Csúnya dolog a legrosszabbat feltételezni, de nem tehet róla, a rossz tapasztalat bizalmatlanná tette.
A férfi újra felcsendülő hangjára felkapja a fejét, észre sem vette, hogy megszokásból eddig az asztallap erezetét figyelte elmélyülten, de most tekintete ismét a sebhelyes arcra siklik, meg sem áll, amíg a zöld szemekre nem talál.*
-Holnap? A templom alatt? Én nem is tudom... Igazából nincs semmi dolgom... Mi is lenne...? Rendben van, szívesen, ha tényleg ezt szeretnéd. De előre figyelmeztetnem kell téged, ha könyvekről van szó, nem vagyok túl jó társaság, könnyen belefeledkezem az olvasásba.
*Mintha egészen halványan elpirulna, miközben újfent lesüti a szemét és arcára zavart mosoly ül ki. Nem is tudja igazából, mire számított, de arra nem, hogy a másik szeretne vele még több időt tölteni esetleg. Együtt felfedezni a templomot és a könyvtárat...*
-A templom is biztos lenyűgöző és sok emléket rejthet magában. Nagyon kíváncsi vagyok rá, ahogy arra is, miféle köteteket őrizgetnek, miféle tudás nyugszik a felszín alatt.
*Kicsit tart is az újfajta tudástól, mert mi van, ha az teljesen ellentmond mindannak, amit eddig tanult? De nem, ez nem történhet meg... Hiszen odahaza is valódi bölcsek éltek, az nem lehetséges, hogy az általuk átadott tudás hibás legyen, ahogy az is képtelenség, hogy az itteni, elvénült pergamenek őrizzenek hamis szavakat. Minden szépen egybe fog vágni, csak ő aggodalmaskodik megint túl sokat, ahogy szokott. Enyhén meg is rázza a fejét, hogy elzavarja ezeket a kellemetlen gondolatokat, nem azért van itt, hogy semmiségeket izguljon már előre, eltökélte, hogy a mostani estét egy lehetőségként fogja kezelni, lehetőségként az újrakezdésre, akkor pedig nem ülhet kukán és törheti a fejét magasabb problémákon. Úgy kell viselkednie, mint egy egyszerű, normális lány, aki új ismerősével tölt el egy beszélgetős estét. Jól kellene éreznie magát... De azt hogy kell? Hogyan tud felszabadulni, ha valakinek a társaságában van? Már egészen elfelejtette... Túl régen volt a maihoz hasonló estéje, amikor nem egyedül gubbasztott.
Már nyitná a száját, hogy ő vezessen fel egy újabb beszélgetésfonalat, amin talán elindulhatnak és amibe aztán belefeledkezve társaloghatnak, amikor egy pincér jelenik meg, kezében tálca, amin a két tea gőzölög. A csészék halk koppanással kerülnek az asztalra, mindenki elé az általa rendelt íz, majd a felszolgáló távozik, egy ferde hátrapillantás után magára hagyja a különös duót. Timandra kék szeme elrévedezik kicsit, önkéntelenül követve a távozó alakot végig útján a pult felé, mielőtt eszmélne, hogy épp normális ember módjára beszélgetést próbált kezdeményezni.*
-És sok templomban megfordultál már? Mesélsz róluk, milyenek voltak? jaj, de biztos nem azzal voltál elfoglalva, ne haragudj... Akkor a temetőkről, hogy azok hogy néztek ki? Tudod, egy-egy város szokásairól, hitéről, kultúrájáról meglepően sokat elárulnak a temetők.
*Szemében őszinte érdeklődés csillan, nagyon kíváncsi, miféle helyeken fordulhatott meg eddig a férfi, milyen temetőket látott. Vajon voltak monumentális szobrok a sírok felett vagy egyszerű kőtáblák voltak? Égtek-e gyertyák, voltak-e friss virágok? Miként helyezkedtek el a parcellák? Volt-e valami központi rendező elv, mondjuk egy letűnt előkelőség végső nyughelye, ami kitüntetett helyen, a temető közepén terült el és akörül a többi, rangsorolva vagy egyszerűen, helytakarékosan és mindenféle társadalmi helyzettől függetlenül voltak a sírok? Talán, ha nem zavarná Dakhnatort a munkájában, az itteni temetőt szívesen meglátogatná, hogy megfigyelje, jegyzeteket készítsen és utána ebből olyan következtetéseket vonjon le, amelynek igazát a későbbiekben tovább vizsgálhatja másféle módokon. Ha sikerülne, hogy egy valódi,sokat érő, tudományos írást közzé tegyen... Bele sem mer gondolni, hogy micsoda öröm lenne, ha neve tudományos berkekben ismertebbé válna, ha az újoncok az ő gondolatait, kutatásait is olvasnák és közben elismerően mormognák: igen, ő tudott valamit.*
-Esetleg... De tényleg csak akkor, ha nem okozok vele túl nagy bajt és gondot... És persze ha nem fáradság... Egyszer majd elmehetnék veled a temetőbe?
*Nehézkesen ugyan, sok körítéssel, de csak kiböki, hogy mi piszkálja a csőrét, reménykedve pislogva egyetlen szabadon levő szemével. Igazából elmegy ő egyedül is, ha kell, de ha a félelf úgyis ott fog dolgozni, miért ne kérje egyből az ő útmutatását?*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17367-17386