//Larten//
*Megköszörüli a torkát, majd egyenest Larten szemébe néz. Ajkai széles vigyorra húzódtak, valahogy úgy, mint amikor valaki sült bolondnak nézi a másikat.*
- Nem vagyok rémült, kedves Larten. Legkevésbé sem érzem úgy, hogy annak kellene lennem. Már csak azért sem, mert halvány fogalmam sincs, miről beszél. Nyilván összetéveszt valakivel. Mint látja... *körbemutat a fogadóban* - Akad azért erre pár hozzám hasonló, vörös hajú. Tehát nem kellene ilyen biztosnak lennie a dolgában. Legkevésbé sem, kedves Larten.
*Hangjából kihallható kissé az a düh, amit már alig képes visszafojtani. De nyilván az sem érezne, vagy nyilvánulna meg másként, akit alaptalanul vádolnak meg. Egyébként, a nő maga is úgy érzi, hogy olyan valamiért kellene bűnhődnie, amihez köze sincs. Legalábbis az előző, szerencsétlen kisgyerekről szóló mese után úgy gondolja, hogy Larten azért (is) őt tenné felelőssé. Pedig gyerekekkel általában nincs dolga. Azok inkább idegesítőek, mint hogy élvezhető legyen a szenvedésük. Akár Loneáé volt. Egyszerűen nem éri meg.*
- Hangsúlyoznám, hogy fogalmam sincs, miről beszél. És mivel nem tűröm, hogy a becsületem sértegessék, ez a beszélgetés pedig már aligha nevezhető másként... Azt hiszem, én most távoznék. További kellemes estét. Kívánom, hogy játszadozzon más vörösekkel, aztán találja meg, akit keres.
*Feláll az asztaltól, felmarkolja köpenyét és a pulthoz siet, azzal a szándékkal, hogy kivegyen magának egy szobát. Mielőbb el akar tűnni a férfi közeléből, és erre két módja van: vagy hazamegy, vagy kivesz egy szobát, még ha ki is kell fizetnie a kényelmetlen ágyért azt a tizenhárom aranyat. Ha végiggondolja, otthon ugyan várja Baldrew, aki a busás fizetség fejében nyilván megvédené, ha szükséges. De egyrészt odáig el is kellene jutnia épségben - és a gazdagnegyed sem a szomszéd utca -, másrészt bolond lenne elvezetni ezt a fajankót a lakhelyéig. A kettő közül tehát logikusnak tűnik a kisebbik rosszat választani. Ugyan a fenti szobában sem lenne teljesen biztonságban, de... talán valóban ez a kisebbik rossz.
Bár a szándék megvan, elidőzik a pultnál még. Egyelőre nem akarja elhagyni a tömeget, bármennyire is gyűlöl egy légtérben lenni Lartennel, itt ugyanis, aligha tehetne ellene bármit is. Hiába folyamodna bármihez, valószínűleg az enyhén mámoros állapotú tömeg nem neki hinne, hanem a kétségbeesett fiatal lánynak.*