//Nadrel F'anatis//
*Xyremita halkan felkuncog.*
~Ha ő is letegez, akkor nem veheti zokon, ha én is azt teszem.~
-És lehet, hogy tényleg csak egy történet. *Elmosolyodik, igyekszik azt sugározni, hogy viccelt, bár lehet, hogy a humorérzéke berozsdált.*
~Úgy néz ki, rossz hatással volt rám az utazás.~ *Jegyzi meg saját magának, ahogy gondolatban végigméri magát. Mosolyog, elfelejti, hogy a színpadon kívül egyszerűbb, ha összefogja a haját. Ideje lenne összeszednie magát.*
-Nem hangzik rosszul. Ritkán edzettem együtt másokkal, de a tapasztalatom az, hogy többet ér, mint ha egyedül próbálok boldogulni. Nagyobb a kihívás.
*Biccent egyet a Fogadósnak, ahogy leteszi elé a mézsört, aminek már az illata is jónak tűnik.
Nem esik nehezére nem elmosolyodni a másik következő mondatán, de nem is sértődik meg.*
-Ez csak természetes, de nekem is volna egy kérdésem, ha nem bánod. Megtudhatnám a nevedet?
*Amikor a másik tósztot mond, vagy legalább olyasmit, ő is felemeli a korsóját, és nagyot kortyol belőle. Neki nem sikerül a felét lehúznia, de körülbelül az egyharmadáig üríti a poharát.*
-Vagy valami, amihez fegyverek kellenek, vagy valami, ahol nem árt némi figyelemelterelés. *Az alkohol már most kezdi kifejteni a hatását, hiszen Xyra sosem volt nagyivó, bár egyelőre csak a figyelme kalandozik el, az sem annyira, hogy ne tudja, mit mond az új ismerőse, csak annyira, hogy nagyon érdekessé váljon a fogadó.* Persze, a legszebb az lenne, ha mindkettőre alkalmam lenne, hiszen az élet akkor jó, ha nem unalmas, de nem vagyok telhetetlen.
*Iszik még egy kicsit, majd motyogva megjegyzi:*
-Elég szép hely ez...