//Második szál//
//Samonyr//
*Ha fiatalabb lenne és éretlenebb, biztosan nekiállna kacarászni a férfi szavaira, azonban jelenlegi élethelyzetében csak felvonja szemöldökét és lassan megcsóválja fejét.*
- Szó sincs róla, hogy lebecsülném. Azt hiszem félreértett.
*Mielőtt azonban folytatná saját gondolatmenetét, kivégzi a korsóban maradt sört, aztán egy jóleső sóhajjal nyugtázza, hogy elfogyott. Ezután emeli újra tekintetét a férfira.*
- Bárhol találnék munkát, ha keresnék. De a lojalitás fontosabb. Ha ön felfogadna szolgálatába, nem keresnék új munkaadót, akkor sem, ha éppen Lihanechbe fújna a szél.
*Ajkaira újra könnyed kis mosoly ül ki, vonásai minimálisan ellágyulnak, eltűnik a kemény, szoborszerű megjelenés. Szenvtelenül méri végig a férfit a nemeseket illető kérdésére, mint aki nem is igazán tudja eldönteni, hogy komolyan vegye-e a kérdést, sőt, azt sem tudja eldönteni, hogy erre őszintén kéne-e válaszolnia. Elvégre még nem tudja igazán, hogy miből faragták a férfit, ha pedig szidni kezdi a nemeseket, akár még rosszul is elsülhet.*
- Ühüm.
*Továbbra is játszi kis mosollyal válaszol hát, szavakba inkább nem öntené érzéseit, vagy esetleges ellenérzéseit.*
- Nos, ebben igaza van. De rólam sem gondolná, hogy hasonló körökben mozgok, ha nem páncélban, felkardozva üldögélnék itt, szabadidőmet kiélvezve.
*Mosolya lágy kis vigyorrá szélesedik, majd vállat von, de tekintete követi a férfiét, mikor személyzetet keresgél.*
- Nem bánom, megpróbálhatjuk.
*Vigyorog még mindig kissé, hiszen az italra való meghívás emberemlékezet óta a szokásos ismerkedés része, így hát nem zárkózik el előle, hogy akár jobban is megismerje a ficsúrt, aki nem testőr, de lehetett volna, ha beváltja az álmát.*