//Kyrgad Daechir//
*Apró kézmozdulattal hessinti félre a kijelentést, mintha csak szerénységét csillogtatná meg, de mind a fénylő tekintete, mind a mosolykunkorodás, ami szája sarkában pihen leplezetlenül egy korty magához vétele közben azt igazolja; tisztában van a képességeivel. Egyedül a játék kedvéért árulta el az igazat - vagy mert ezzel kívánta óvni az este hangulatát?
A kupa peremével nyeri vissza a legördülő cseppet alsó ajkáról, újbóli kóstolásra készülne, mikor a kellemesebb meglepetés éri. Már-már dorombolva les vissza a férfira a lángok tengerét elhagyva. Ügyes húzással álltak elébe. Önbizalmának legyezgetése az egyszerű hétköznapokban furfangos cselnek bizonyul, látható jele is hamarost beérik majd..*
- Néha kell egy kis középszerűség. *s, ha tudná mennyire ráillik jelenlegi helyzetére e mondat! Az egyszerű asszony szerepe eloszlatná a gyanú ködét a férfi elől. Kár, hogy nincs fogalma arról kivel osztozik asztalán, idején.. A széken is előrébb helyezkedik, az asztalon előrébb csúsztatja italtartóját, hogy amazra rákönyökölve támaszthassa meg állát. Érdeklődik-érdeklődik. A tűzre, a fogadó vendégeire ügyet sem vet.*
- ..akkor hát; a szabadságra? *emeli feljebb a fűszeres nedűt. Az előbbi szavak felérnek egy tószttal. Egyikőjük hangjában sem fedezhető fel megbánás, amiért itt vannak és nem a polgári álomvilágban.
Emitt moccannak szembogarai a helyezkedés mozdulatait lekövetve. Ujjai a falapon játszanak, körkörösen karcolgatva körmével annak sokat megélt felületét. A kérdésre nem válaszol azon nyomban, egy másodpercnyi merengést megenged magának a megoldás megtalálásához. Kiegyenesedik, alkarjait elfekteti egymás mellett.*
- Lássuk csak. A hős lovag *nyomja meg ízesen a szót.* képe sajnálatos módon nem illik Önhöz, de ne vegye a szívére. *a megjegyzés komolytalan jelleggel történik, mit nem nehéz leszűrni az előadásmódjából.* ..de a történet kezdete idomul az elképzelésemhez. A páncél nem csak díszként szolgál, kardját nem csak tűz és víz érintette már, talán ártatlanoké is.. *ízleli a gondolatot.* nem tudhatom. *helyezi rá súlyát jobb oldalára ártatlanul.* Igazi lovag, tehát nem lehet - az olyan középszerű lenne magától.. *él az ismétlés sokat sejtető lehetőségével.* Hős még igen. Bizonyos értelemben. A halál békés megváltás, nem igaz? *távol áll a fakó üstökű azoktól a fénylő lelkűektől, beszédének ritmusa is másabb lenne, ha mégis tévedésben élne. A becsület híveivel többször is akadt már dolga, ez a férfi nem hasonlít rájuk. Sejtését igazolja a borozgatáshoz fűződő indoklás, mit szótlan hallgat végig. Egyszer sem állítja meg, félárbocra eresztett pillák mögül tekint a másik lélektükreibe. Nem adja jelét a fejében motoszkálóknak.. Nem szereti, mikor nem ő cserkészi be az áldozatot és a 'mézes madzag' a pénz. Joggal sértődhetne meg a felajánláson, hogy szajhának nézték - mi alapvetően nem lenne meglepő, ha öltözete valóban kirívó lenne.
Lemondó sóhaj szökik ki ajakrésén, pislant oldalra a ropogó hangok forrására.*
- Valóban úgy véli motivál a csengő érme? *megcáfolni látszódik a teória, mi szerint lotyóval akad dolga a férfinak. Tudatosan ölti magára azt a szerepet és tisztában van vele ki ellen érdemes használni, hogy magánhadjáratának következő trófeáját megszerezhesse. Nagy fába sose vágja a fejszéjét; biztonsági játékos. Ha nem dörzsölte volna össze az ujjait.. Valóban csábító lett volna a táncba hívás, a válasz kifejezetten kedvére való volt. Bánatára.*
- Ezt elrontotta. *fordítja vissza fejét a férfira és nyúl előre a megmaradt italáért. Szemét eközben nem veszi le a túlfélen ülőről. Nyomatékosításként szolgál fürkésző párja. A bal profiljáról leolvasható görbület, pedig csalódását hivatott jelezni.. Beadta volna a derekát. Örömmel..*
A hozzászólás írója (Lamia Sron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.17 20:01:02