*A sültcsirke illatára összefut a nyál a szájában. Szép lassan eszi, kiélvez minden falatot. Miközben ebédel, gondolataiba merülve bámulja az asztal lapját. Csak néha néha néz fel, amikor a fogadó ajtaja kinyílik. Megnézi az érkezetteket, majd ismét lehajtja a fejét.
Miután végez az evéssel, fogja az üres tányért és visszaballag vele a pulthoz.*
-Köszönöm, nagyon finom volt. *Szól oda a tulajnak, aki erre elmosolyodik. Majd miután elveszi a tányért a lány elől és menne a dolgára, Yinash folytatja.* Egészen biztos, hogy az utóbbi időben nem látott... *Mielőtt befejezhette volna a kérdését, a fogadós sóhajtva csóválni kezdi a fejét, és közli, hogy nagyon sokan meg szoktak itt fordulni, nem emlékezhet mindenkire. A lány belátja, hogy igaza van. ~Hány vörös hajú férfi mászkálhat erre? Nem sok, az biztos. Ha látta volna, biztosan emlékezne rá.~
Úgy dönt, hogy nincs értelme tovább faggatni a fogadóst. A vendégeket meg végképp nincs értelme, meg veszélyes is lenne. Ki tudja, kibe sikerülne belebotlania.
Mivel nincs semmi konkrét terve, uticélja, így leül a pulthoz, és ott időzik még egy kicsit, amíg ki nem találja, hogy mit kezdjen magával. ~Folytathatnám a keresést.~ Tudja, hogy semmi értelme sincs, hiszen Deron valószínű már halott, vagy eladták rabszolgának. Bármi is lett vele, biztosan nem fog a nyomára akadni. Ha él is, valószínű teljesen máshol jár, hiszen amikor utoljára látta, akkor egy hajóra hurcolták fel. Sóhajt, majd a pultra könyököl. ~Mi a fenét csináljak?~ *