// Ywien Seinra és Kheredor Arvenasz //
* Saleroth csuklyája alól figyeli kompániájának reakcióit. Hirtelen olyan érzés keríti hatalmába, jó lesne neki egy kis dohány, most szívesen elpipázgatna. Nincs is annál jobb, mint rágyújtani, és iszogatni egy nagyszerű társaságban. Ywien csipkelődő megjegyzésére kacag egyet, azután jobban szemügyre veszi az előtte lévő korsót, pontosabban annak a tetejét.*
" Hm... Valóban sok lett egy kicsit a hab. Lehet, már a fogadós is becsípett. De fel a fejjel, legfeljebb veszek majd még magamnak. Szerencsére pénzből nincs hiányom, itt pedig meglepően jó árak vannak." *rendezi le magában a vándor a csekély problémát. Ezek után Kheredor kezd beszélni, megértően jelenti ki, neki is voltak már Salerothéhoz hasonló problémái az ivással. Az örök utazó együtt érzően kezd bólogatni a lovag irányába. Hát igen, ilyen az, amikor két iszogató egyén nosztalgiázgat. A fiúnak feltűnik, hogy nemes lelkű cimborája erősen rátapasztotta tekintetét a sörére.*
- Ejnye na...- *mondja az ifjú vándor, miközben egyik szemöldökét feljebb vonja a másiknál, de egy félmosoly is megjelenik arcán, a kísértésbe esett Kheredor láttán. A páncélos illető úgy dönt, hoz magának némi frissítőt. Mikor visszaér, a mágustanonc szépség is felel a vándor talányára, aztán ő szintén elviharzik alkoholért.*
- Nocsak!- *szólal fel Saleroth, mialatt mosolyogva néz rá Kheredorra, a társaságukban lévő leány nem várt lépése miatt. Amint megjön a pulttól, Ywien egyből magyarázkodni kezd, ám pohárköszöntőt is mond. Saleroth megemeli a korsóját barátai irányába, ezzel is kifejezve irántuk érzett tiszteletét.*
- Akkor, igyunk, ahogy illik!- *javasolja az ifjú, ezután mértéktelenül belenyal a férfiak legnagyobb megrontójába, a sörbe. A kesernyés párlat úgy csúszik le a vándor torkán, akár a víz. Hatásképpen, azon nyomban akaratlanul feljebb is gördül szája széle. Nagy gondolkodása közepette beugrik neki, még nem is reagált társai válaszára, sőt Ywien kérdésére is késik a hozzászólása.*
- Örülök neki, hogy így gondolkodtok. A hatalom nagy teher, néha megbolondítja az embereket, és magával ragadja.- *bölcselkedik ismételten a fiú. Igazából, ő nem rendelkezik semmiféle hatalommal, csakis a maga ura, viszont ez nagy segítség számára. Saleroth tökéletesen tisztában van saját magával, ismeri a képességeit, valamint azoknak a határait is. Megtanult mindenféle szituációban nyugodtnak lenni, döntéseit higgadt fejel meghozni. Beleképzeli magát, többször is átgondolja a helyzetet, amibe a hajadon képzeletben őt beillesztette.*
- Én abban az esetben is segítenék neki, ha már előre tudnám, hogy nem a jó oldalon áll. Máskülönben ugyanolyan romlottá válnék, akárcsak ő. Ha pedig bebörtönöznének miatta, akkor a szerencse nem volt az én oldalamon. Talán megpróbálnék kiszabadulni valahogyan... Minden esetre, mindenki elnyeri a méltó jutalmat a tetteiért, vagy a bűnhődést. Az élet körforgása gondoskodik erről. Szóval, amíg jó célokat szolgálunk, addig szerintem nem kell ilyenek miatt aggódnunk. Persze lehet, hogy túl optimista vagyok ezen téren...- *feleli, majd hosszasan elbambul maga elé, mintha az egész életét átgondolta volna hirtelen.*
- De, most ti jöttök!- *jegyzi végül meg, s ismételten hallgataggá válik.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.05.01 15:33:42, a következő indokkal:
Jeljavítás