//Második szál//
//Organthela Freyai//
-Hát, előfordulhat, csak sok idő eljutni oda. Fogy az élelmiszer, ráadásul nem is minden áll el elegendő ideig. Egy kicsit csapda is a hajó, ahova be van zárva a legénység, ennek a jelei pedig erősen kiütköznek a második-harmadik hónap után. Nem túl magas a bizalom küszöbe, ha ismeretlen a legénység, én meg legfeljebb a kapitányt ismerem és pár főt ott. És, sajnos vannak olyan helyek, amik évekre vannak, ezekre egyszerűen nem lehet elegendő ételt pakolni, nincs az a raktárhajó, ami elég grandiózus hozzá. Ezek a helyek egyszerűen elérhetetlenek a mostani hajózásnak, ráadásul, mivel nem tudjuk, hogy mennyire messze is vannak, ezért nem is lehet látni, mikor lehet elérni őket.
*Jegyzi meg, de nem igazán akar ebbe belemenni, mert nem ért hozzá. Ő csak azt fizeti, ami a rakományban van és véleménye szerint az a hajó, ami nem visz magán értéket, ki se fussék a kikötőből. Persze ezt szándékosan nem említi, mert nem akar összeveszni.*
-Akkor talán vegyél neki egy játszópajtást! Általában nem egyet hoznak el és legalább nem lenne magányos.
*De a kis dög rászolgált arra, hogy még ennyit se aggódjon érte.*
-Hát, a sivatag arra jó, hogy a végtelen homokban pont olyan nehéz tájékozódni, mint a tengeren, viszont, amíg egy szigetet nagyon messziről észre lehet venni, addig egy sivatagi várost nagyon is jól el lehet rejteni a végtelenben. És általában az ilyen területeket okkal rejtik el, élelmesebb uralkodók akár kincseket, relikviákat is hagynak ott, vagy csak egyszerűen maga alá temette a homok a többszázéves eszközöket, amik akkor értéktelennek számítottak, ma már viszont ritkaságszámba megy. És az ilyen helyek néha kalandosabbak is, mint az hinné az egyszerű halandó...
*Nem áll meg itt a mondat, érezhetően egy újabb történet kezd kikerekedni, melynek a felvezetője el is hangzott.*