*Úgy látszik, az első pillantás olykor igen csalóka lehet, ugyanis mikor betoppant a fogadóba, s észrevette a Nerradként bemutatkozó úriembert, szinte teljesen biztos volt abban, hogy egy mogorva, magának való férfi lehet. Ám beszédéből ítélve kellemeset kell, hogy csalódjon a hölgy. Mitar viszont már először beszédesebbnek tűnt; valamiért akinek kecskeszakálla van, az eddig mindig nagyszájú volt! Ám ez inkább előny, mint hátrány, legalábbis jelenleg Kinartoth számára. Így legalább jobban megszokja eme kacifántos nyelvezetet.*
- Üdv Nerrad és Mitar. Én Kinartoth. Messze érkez, nagy vizen túl. Amint lát, nehéz beszél e nyelv, ezért sajnál, ha nem érteni jól én se, és önök se.
*Határozottan ejti ki a szavakat, egy parányi bizalmatlanság sem tükröződik rajta - úgy csak még nehezebben lehetne megérteni, amit mondani akar, no meg ha görcsösen erre figyelne folyamatosan, akkor számára sem lenne egyszerű.
A meghívásra egy okot nem tudna mondani, amiért ne fogadná el, így hát úgy dönt, hogy az összes holmijával együtt letelepedik a kis társasághoz. Előbb visszamegy asztalához, egyik karjára ráteríti a kabátot, s ugyanabba a kezébe még megfogja a bársonykesztűket, másikkal pedig az itókát kapja fel, s már indul is vissza az urakhoz. Odaérve kabátját ugyanúgy leteríti, ám még nem csüccsen le a székre, hanem a mézsört jó erősen odakoccantja a többi pohárhoz. Ez a nap úgy látszik, Kinartoth számára jól fog végződni - ugyan nem számított rá, hogy az első fél órában - főleg az esti időkben -, hogy talál magának társaságot. Ám nem bánja, sőt...
Kortyol egy nagyot az italból, majd utána kényelmesen elhelyezkedik a széken, egymásra helyezett lábakkal.*
- Én ugyan jól ismer kép...térkép... de egy egész személy jobb. Aki jól ismer város.
*Mosolyog a két férfire bájosan, mintha csak teljesen normálisan beszélne.*
- Ön tán itt valós?
*Ez a fogadó minden bizonnyal nem csak a vándoroknak van fenntartva, hanem az itt lakók is előszeretettel látogatják. Ha viszont Mitar itt él a városban, az csak jó lehet! Talán információkkal is tud szolgálni.*
- És Ön? Mágia illat érez levegő...
*Nerradra is kedvesen mosolyog; már-már kezdi úgy érezni, hogy annyit mosolygott, hogy ezt biz' többet nem lehet letörölni onnan! Nem szokott ilyen kedves lenni másokkal, viszont minden halovány gyanút el kell terelnie maga elől, ha sikert akar elérni. Márpedig egy komor, újonnan érkező nőszemély sokkal feltűnőbben például az őrök számára, mint egy életvidám és bájos hölgyemény...*