Archívum - Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 111. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
* Elindul a híd felé vígan vigyorogva. Ma a madarak is másképp csipognának ha lennének. Hogy ezt miből gondolja? Nem is igazán érti, de valahogy minden reggel így gondolja. Igaz, most már kicsit későbbre jár az idő, nincsen semmiféle reggeli kijózanodó embertömeg vagy a péktől származó friss, sütemények és cipók illata. Igaz, az a szóbeszéd járja, hogy nagyon alja hozzátevőket használ a pék, hogy ezen tudjon spórolni, de az étel az étel, nem rossz, még ha kicsit kemény is az árú azon melegében is, nemhogy néhány óra múlva, mikor Rlilla kézhez szokta kapni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 92-111
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Újra a poshadás és rothadás meleg ágyába, pontosabban az itteniek megnevezése szerint "városába" kerül. A magukat szabadnak tituláló, mégis, egy viadalra tenyésztett kutyánál alig kevesebbet érő, mocskos sárvárosiak, azokkal a szurokkal kent pofájukkal rendelkezve mászkálnak az utcátlan, háznak is szemerkényi jóindulattal nevezhető viskók között. Madvaarick nagyot sóhajt, hiszen reménytelenül menthetetlen mind. Az egyedüli dolog, ami pótolhatatlan számára ebben a szemétdombban, az a termékeny fekete piaca.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Elindul a híd felé vígan vigyorogva. Ma a madarak is másképp csipognának ha lennének. Hogy ezt miből gondolja? Nem is igazán érti, de valahogy minden reggel így gondolja. Igaz, most már kicsit későbbre jár az idő, nincsen semmiféle reggeli kijózanodó embertömeg vagy a péktől származó friss, sütemények és cipók illata. Igaz, az a szóbeszéd járja, hogy nagyon alja hozzátevőket használ a pék, hogy ezen tudjon spórolni, de az étel az étel, nem rossz, még ha kicsit kemény is az árú azon melegében is, nemhogy néhány óra múlva, mikor Rlilla kézhez szokta kapni. *
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mavaarick nyomában //
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újra Sárvárosban//
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai távozás//
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendes pihenő//
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-26 15:11:34
Üzenet elküldve: 2019-05-26 15:11:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
*Hallja, hogy a gnóm kiabál valamit, de halkabb mint a fülében dobogó szíve. Hallása helyett próbál látására hagyatkozni.*
~Lenget valami szart. Azt akarja, hogy odacsaljam őket? Eddig is ez volt a célom.~
*Látja ahogy a tőrét előhúzza, ami jelzi hogy felkészült. Egy utolsó hajrában gyorsít a tempóján, így nyert pár méter előnyt. Elérve Xavyt megpróbálj lekapni a fejéről a kalapját, szembefordul az üldözőivel és térdre rogy. A kalapot feltartja az első patkánynak hogy bezárja a kalap belsejébe és azzal ütlegeli a többi ellent. Ha nem tudja levenni a kalapot akkor előkapja véletlenszerűen az egyik tőrét, ami csonttőr lesz és azzal próbál harcolni.*
*Hallja, hogy a gnóm kiabál valamit, de halkabb mint a fülében dobogó szíve. Hallása helyett próbál látására hagyatkozni.*
~Lenget valami szart. Azt akarja, hogy odacsaljam őket? Eddig is ez volt a célom.~
*Látja ahogy a tőrét előhúzza, ami jelzi hogy felkészült. Egy utolsó hajrában gyorsít a tempóján, így nyert pár méter előnyt. Elérve Xavyt megpróbálj lekapni a fejéről a kalapját, szembefordul az üldözőivel és térdre rogy. A kalapot feltartja az első patkánynak hogy bezárja a kalap belsejébe és azzal ütlegeli a többi ellent. Ha nem tudja levenni a kalapot akkor előkapja véletlenszerűen az egyik tőrét, ami csonttőr lesz és azzal próbál harcolni.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-26 10:40:00
Üzenet elküldve: 2019-05-26 10:40:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kiabál még néhányat, bár egyre bátortalanabb a dolog, hiszen nem lehet tudni mi húzta meg magát a romok között, ami simán vacsorának nézné őt. Az pedig, hogy nála nagyobb lény kukkant ki az egyik ledőlt fal mögül nagyobb az esélye, minthogy kisebb.
Majd valami hirtelen visszakanyarodik az utcába, elég nagy port kavarva maga körül. Néhány másodperc fókuszálásnyi idő azért kell, hogy felismerje a porfelhőben nemrég elvesztett útitársát.*
-Na végre… Hát hol a jó… *Majd megpillant még valamit, azaz jobban mondva valamiket, amelyek izgága trappolással követik őt.*
~Elég kitartó dögök, meg kell vallani.~*Gyorsan lemászik a kavicshegyről, itt-ott megütve magát, nem igazán mestere az ilyesminek és nem is szokott hozzá a terepgyakorlatokhoz, így nyöszörögve leér az utcafrontra, majd belapul a falhoz és kotorászni kezd a táskájában. Elég gyorsan megtalálja, amit keresett, egy zsák, amelyben van még egy zsák és még egy zsák. Ahogy fejti le róla a csomagolást egyre inkább elfordítja az arcát, hogy ne kelljen szembesülnie az orrfacsaró bűzzel, ami abból lassanként szabadul fel.*
~A betyárját, ez gyorsabban bomlik, mint gondoltam.~*Majd némi papírféleségből kicsomagol egy varangytetemet és, ekkor már nem járnak messze, az utca porát felbolygató érkezők.*
-Nagyon tetszel nekik! *Kiabál oda a másiknak, közben egyik kezében lengeti a bomlásnak indult döglött varangyot, hátha felkelni vele annak a néhány igen elszánt patkánynak a figyelmét.*
-Szerintem azt akarják, hogy itt maradj velük vacsorára öregem! Én a helyedben nem fogadnám el a meghívást!*Veszi viccesre a figurát, hiszen nem őt akarják felzabálni és amíg ez a helyzet felettébb felszabadult és jókedvű.*
-Ne baszakodjunk itt tovább azt ajánlom!*Javasolja az érkezőnek, közben másik keze a tőrére csúszik és előhúzza a helyéről.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kiabál még néhányat, bár egyre bátortalanabb a dolog, hiszen nem lehet tudni mi húzta meg magát a romok között, ami simán vacsorának nézné őt. Az pedig, hogy nála nagyobb lény kukkant ki az egyik ledőlt fal mögül nagyobb az esélye, minthogy kisebb.
Majd valami hirtelen visszakanyarodik az utcába, elég nagy port kavarva maga körül. Néhány másodperc fókuszálásnyi idő azért kell, hogy felismerje a porfelhőben nemrég elvesztett útitársát.*
-Na végre… Hát hol a jó… *Majd megpillant még valamit, azaz jobban mondva valamiket, amelyek izgága trappolással követik őt.*
~Elég kitartó dögök, meg kell vallani.~*Gyorsan lemászik a kavicshegyről, itt-ott megütve magát, nem igazán mestere az ilyesminek és nem is szokott hozzá a terepgyakorlatokhoz, így nyöszörögve leér az utcafrontra, majd belapul a falhoz és kotorászni kezd a táskájában. Elég gyorsan megtalálja, amit keresett, egy zsák, amelyben van még egy zsák és még egy zsák. Ahogy fejti le róla a csomagolást egyre inkább elfordítja az arcát, hogy ne kelljen szembesülnie az orrfacsaró bűzzel, ami abból lassanként szabadul fel.*
~A betyárját, ez gyorsabban bomlik, mint gondoltam.~*Majd némi papírféleségből kicsomagol egy varangytetemet és, ekkor már nem járnak messze, az utca porát felbolygató érkezők.*
-Nagyon tetszel nekik! *Kiabál oda a másiknak, közben egyik kezében lengeti a bomlásnak indult döglött varangyot, hátha felkelni vele annak a néhány igen elszánt patkánynak a figyelmét.*
-Szerintem azt akarják, hogy itt maradj velük vacsorára öregem! Én a helyedben nem fogadnám el a meghívást!*Veszi viccesre a figurát, hiszen nem őt akarják felzabálni és amíg ez a helyzet felettébb felszabadult és jókedvű.*
-Ne baszakodjunk itt tovább azt ajánlom!*Javasolja az érkezőnek, közben másik keze a tőrére csúszik és előhúzza a helyéről.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-25 05:35:25
Üzenet elküldve: 2019-05-25 05:35:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
*Miközben fürkészte az eget füst után kutatva sikeresen eltévedt a város maradványai közt. A futás szellemileg is lefárasztotta, hiába volt a karjában azaz isteni fájdalom, nem bírt koncentrálni. Régen kellett utoljára megerőltetnie magát, meg is látszik az eredménye. A közelben egy ismerős hang üti meg a fülét."
- MERRE VAGY? KORMOS ÉLSZ MÉG? ITT HAGYJALAK VAGY JÖSSZ?
*Gondolkodás nélkül a utat keres a forrásához és hamar az elátkozott utcába ér, ahol ez az egész megaláztatás kezdődött. Itt szúrta el a gnóm a vadászatot, most pedig itt rohan holmi patkányok elől.
- EEEEE.....
~ Segítség! ~ *Torkaszakadtából kiabálná, de az egyenlőtlen légzés miatt beszúrt az oldala és nem bír emberi módon kommunikálni, csak egy "eeee" hagyja el a torkát, azaz "eee" is elegendő remélhetőleg figyelem felhívásra. Hátra pillant, hogy megnézze a patkányokat. ~Kevesebben vannak, mint több. Talán két kezemen meg tudom izélni hányan vannak, talán az egyiken is.~ A gondolatai is zavarosak, de legalább ő érti mire gondol. A remény utolsó lendületet adott a futáshoz, a cél Xavy.*
*Miközben fürkészte az eget füst után kutatva sikeresen eltévedt a város maradványai közt. A futás szellemileg is lefárasztotta, hiába volt a karjában azaz isteni fájdalom, nem bírt koncentrálni. Régen kellett utoljára megerőltetnie magát, meg is látszik az eredménye. A közelben egy ismerős hang üti meg a fülét."
- MERRE VAGY? KORMOS ÉLSZ MÉG? ITT HAGYJALAK VAGY JÖSSZ?
*Gondolkodás nélkül a utat keres a forrásához és hamar az elátkozott utcába ér, ahol ez az egész megaláztatás kezdődött. Itt szúrta el a gnóm a vadászatot, most pedig itt rohan holmi patkányok elől.
- EEEEE.....
~ Segítség! ~ *Torkaszakadtából kiabálná, de az egyenlőtlen légzés miatt beszúrt az oldala és nem bír emberi módon kommunikálni, csak egy "eeee" hagyja el a torkát, azaz "eee" is elegendő remélhetőleg figyelem felhívásra. Hátra pillant, hogy megnézze a patkányokat. ~Kevesebben vannak, mint több. Talán két kezemen meg tudom izélni hányan vannak, talán az egyiken is.~ A gondolatai is zavarosak, de legalább ő érti mire gondol. A remény utolsó lendületet adott a futáshoz, a cél Xavy.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-23 19:56:07
Üzenet elküldve: 2019-05-23 19:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor már a patkány a zsákban rugdalózik a sötételfnek csak hűlt helyét figyelheti meg, de azt rendesen. Ugyanis jelenleg azzal van elfoglalva, hogy a kitartóan himbálózó zsákot valahogy lecsillapítsa, a körbetekintés alapján teljesen egyedül. Egy pillanatra nagy levegőt vesz, majd kifújja.*
~Nyugodj békében, azt hiszen ezt megzabálták a patkányok.~*Jegyzi meg magában, majd így hogy egyedül marad, talán nem is tehet mást, minthogy az óriási dögöt örökre elnémítja. Szíve szerint élve vitte volna, elkábítva haza, de már nem sokáig bírja a csuklója, és ha kiszabadulna, aminek minden esélye megvan, akkor talán még az egyik ujját is magával vinné a fészkébe. Szerencséje lenne, ha csak az egyiket.
Odasétál egy leomlott fal tövéhez és néhányszor jól odacsapja a zsákot, míg az mocorog. Nem biztos benne, persze, hogy megdöglött az állat, de egy ideig nyugta lesz tőle az bizonyos. Jól megköti a zsák száját, hogy még ha fel is eszmél, ne találjon utat kifelé, persze azt sem tartja kizártnak, hogy majd az anyagot kezdi el kaparni és tépni a fogaival, hogy kijusson, de most ez elég. Miután letette megrázza a kezeit, hogy kicsit ellazítsa a sok erőlködés után, majd hátára veti a zsákot elkezdi feljebb mászni a kőrakáson, hátha még megláthatja nemrég eltűnt útitársát.*
~Talán még nem járhat olyan messze.~
-MERRE VAGY? KORMOS ÉLSZ MÉG? ITT HAGYJALAK VAGY JÖSSZ?*Kezd el kiabálni, mert nincs kedve napnyugtáig ott ácsorogni.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor már a patkány a zsákban rugdalózik a sötételfnek csak hűlt helyét figyelheti meg, de azt rendesen. Ugyanis jelenleg azzal van elfoglalva, hogy a kitartóan himbálózó zsákot valahogy lecsillapítsa, a körbetekintés alapján teljesen egyedül. Egy pillanatra nagy levegőt vesz, majd kifújja.*
~Nyugodj békében, azt hiszen ezt megzabálták a patkányok.~*Jegyzi meg magában, majd így hogy egyedül marad, talán nem is tehet mást, minthogy az óriási dögöt örökre elnémítja. Szíve szerint élve vitte volna, elkábítva haza, de már nem sokáig bírja a csuklója, és ha kiszabadulna, aminek minden esélye megvan, akkor talán még az egyik ujját is magával vinné a fészkébe. Szerencséje lenne, ha csak az egyiket.
Odasétál egy leomlott fal tövéhez és néhányszor jól odacsapja a zsákot, míg az mocorog. Nem biztos benne, persze, hogy megdöglött az állat, de egy ideig nyugta lesz tőle az bizonyos. Jól megköti a zsák száját, hogy még ha fel is eszmél, ne találjon utat kifelé, persze azt sem tartja kizártnak, hogy majd az anyagot kezdi el kaparni és tépni a fogaival, hogy kijusson, de most ez elég. Miután letette megrázza a kezeit, hogy kicsit ellazítsa a sok erőlködés után, majd hátára veti a zsákot elkezdi feljebb mászni a kőrakáson, hátha még megláthatja nemrég eltűnt útitársát.*
~Talán még nem járhat olyan messze.~
-MERRE VAGY? KORMOS ÉLSZ MÉG? ITT HAGYJALAK VAGY JÖSSZ?*Kezd el kiabálni, mert nincs kedve napnyugtáig ott ácsorogni.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-22 22:26:28
Üzenet elküldve: 2019-05-22 22:26:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//a jelenet 16+ jelenetet tartalmaz//
~Remek! Egy darab meg van, de a többivel ki fog nyírni minket. Legalább az utolsó feladatom teljesítettem.~
*Elsprintel Xavy mellett hátha ő is kap néhány üldözőt, de sikertelen. Minden példány Ikta bőrére pályázik. Hallja a kalapos kérdését, de most van sürgősebb dolga is.*
~Miét engem? Miért bassz ki velem az élet? Egy csapat dög vacsorája leszek? Kéne egy pihenő, ki kell tisztítanom a fejem.~*Útját a fal felé veszi, melyről még a gnóm botlását kritizálta. Vállával neki rugaszkodik a falnak, hogy csökkentse a károsodást, de így is legszívesebben ordítana a fájdalomtól. ~Ez az! EZ KELL NEKEM!~ Másik karjával felhúzza magát a falra, de a dögök máris új utakon közelednek a sötételfhez, alig nyert pár másodpercet. Letépi bőr alkarvédőjét a sérült karjáról és cél nélkül eldobja, kihúzza a csonttőrét a tokjából, majd az alkarja fölé tartja. Egy pillanatig hezitál, hogy felkészüljön a fájdalomra és a kés pengéjét a bőrébe süllyeszti. Az euforikus érzés többet kíván, lendületesen tovább vágja a sebet. Kusza gondolatai elrendeződnek.*
~Csodálatos! Hogyan tovább? A falakon nyerhetek néhány másodpercet, de instabilnak tűnnek. Egy rossz lépés és ott maradok.~
*A közelbe érkező első patkányok elől leveti magát a fal túloldalára, eltűnve Xavy elől. Egy bukfenccel ér földet szintén vállal.*
~Lehet, hogy kiugrott? *Folytatja a menekülést a fal mellett, oda ahonnan jött.* Miért engem üldöznek? Van valami nálam? Mikor kezdtek el üldözni? Amikor megfordult a szél irány. Valami szag ingerelheti őket?~
*Elkezdi az övéről lecsatolni a szütyőket, amiknek bármilyen milyen szaguk lehet. Elsőnek az ételes szütyőit küldi magától távolabb, ez csak a legtávolabbi néhány példányt rázta le. Folytatja a szelektálást a növényekkel. Kiborítja a tea füveit, azok estek először a keze ügyébe, majd a fűszernövényeit. Ezek sem izgatták különösebben a felingerelt állatokat. A következő a soron az a bizonyos szappanként használt növény. Gyanús előérzete miatt levágta róla a csomót és közvetlen maga mögé dobta. A megérzése helyes volt, a legtöbb példány megállt a növénynél, az hogy mit csinálnak vele az már lényegtelen, legalább megálltak. A maradék példány még mindig jobbnak találta az Iktán lévő szagot követni. Nincsenek sokan, akár egy maga is elbánhatna velük, de a fáradság és a sérülései miatt csak szerencsével úszhatja meg további sérülés nélkül. Ki tudja milyen kórt terjesztenek ezek a lények.*
~El kéne nyomnom a szagomat. Mit is mondott Xavy? Tüzet rak? Annak a füstje talán elnyomja a növény szagát, remélem gyorsan tud tüzet rakni. Esetleg van víz a közelben? Régen lakott település volt, lehet hogy van vízraktározója. Legrosszabb esetben egy illemhely maradékában vetem magam, de nyílt sebekkel ugyanazt kaphatom el, amit a patkányoktól. Figyelmetlen voltam, nem mértem fel megfelelően a terepet.~
*Keresi a megfelelő helyet. Az égen a füst nyomait kémleli, hátha tüzet rakott a társa.*
//a jelenet 16+ jelenetet tartalmaz//
~Remek! Egy darab meg van, de a többivel ki fog nyírni minket. Legalább az utolsó feladatom teljesítettem.~
*Elsprintel Xavy mellett hátha ő is kap néhány üldözőt, de sikertelen. Minden példány Ikta bőrére pályázik. Hallja a kalapos kérdését, de most van sürgősebb dolga is.*
~Miét engem? Miért bassz ki velem az élet? Egy csapat dög vacsorája leszek? Kéne egy pihenő, ki kell tisztítanom a fejem.~*Útját a fal felé veszi, melyről még a gnóm botlását kritizálta. Vállával neki rugaszkodik a falnak, hogy csökkentse a károsodást, de így is legszívesebben ordítana a fájdalomtól. ~Ez az! EZ KELL NEKEM!~ Másik karjával felhúzza magát a falra, de a dögök máris új utakon közelednek a sötételfhez, alig nyert pár másodpercet. Letépi bőr alkarvédőjét a sérült karjáról és cél nélkül eldobja, kihúzza a csonttőrét a tokjából, majd az alkarja fölé tartja. Egy pillanatig hezitál, hogy felkészüljön a fájdalomra és a kés pengéjét a bőrébe süllyeszti. Az euforikus érzés többet kíván, lendületesen tovább vágja a sebet. Kusza gondolatai elrendeződnek.*
~Csodálatos! Hogyan tovább? A falakon nyerhetek néhány másodpercet, de instabilnak tűnnek. Egy rossz lépés és ott maradok.~
*A közelbe érkező első patkányok elől leveti magát a fal túloldalára, eltűnve Xavy elől. Egy bukfenccel ér földet szintén vállal.*
~Lehet, hogy kiugrott? *Folytatja a menekülést a fal mellett, oda ahonnan jött.* Miért engem üldöznek? Van valami nálam? Mikor kezdtek el üldözni? Amikor megfordult a szél irány. Valami szag ingerelheti őket?~
*Elkezdi az övéről lecsatolni a szütyőket, amiknek bármilyen milyen szaguk lehet. Elsőnek az ételes szütyőit küldi magától távolabb, ez csak a legtávolabbi néhány példányt rázta le. Folytatja a szelektálást a növényekkel. Kiborítja a tea füveit, azok estek először a keze ügyébe, majd a fűszernövényeit. Ezek sem izgatták különösebben a felingerelt állatokat. A következő a soron az a bizonyos szappanként használt növény. Gyanús előérzete miatt levágta róla a csomót és közvetlen maga mögé dobta. A megérzése helyes volt, a legtöbb példány megállt a növénynél, az hogy mit csinálnak vele az már lényegtelen, legalább megálltak. A maradék példány még mindig jobbnak találta az Iktán lévő szagot követni. Nincsenek sokan, akár egy maga is elbánhatna velük, de a fáradság és a sérülései miatt csak szerencsével úszhatja meg további sérülés nélkül. Ki tudja milyen kórt terjesztenek ezek a lények.*
~El kéne nyomnom a szagomat. Mit is mondott Xavy? Tüzet rak? Annak a füstje talán elnyomja a növény szagát, remélem gyorsan tud tüzet rakni. Esetleg van víz a közelben? Régen lakott település volt, lehet hogy van vízraktározója. Legrosszabb esetben egy illemhely maradékában vetem magam, de nyílt sebekkel ugyanazt kaphatom el, amit a patkányoktól. Figyelmetlen voltam, nem mértem fel megfelelően a terepet.~
*Keresi a megfelelő helyet. Az égen a füst nyomait kémleli, hátha tüzet rakott a társa.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-21 17:50:23
Üzenet elküldve: 2019-05-21 17:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már ő is nagyon unja a várakozást, mikor már lassan azon van, hogy hagyják az egészet a picsába, és induljanak végre haza előjön néhány szép példány a romok közül és óvatosan elkezdik megközelíteni a kitett csalit. Hirtelen minden izma görcsbe rándul és homlokáról megindulva egy kövér izzadságcsepp, ami az orrán talán magának utat, de nem akarja mozgással elijeszteni a dögöket.*
~Gyertek már közelebb, hogy azt a rühes anyátokat!~*Kezd egyre zavaróbb lenni a tétlenség, közben észreveszi, hogy társa elindul, hogy megközelítse őket. Mikor meglátja, hogy Ikta egy követ talál meg a lábával, úgy, hogy az a hallható tartományon belül gurul arrébb, majdnem odaordít, hogy vigyázzon az ég szerelmére. Azonban már annyira belefeszült ebbe a mozdulatlan állapotba, hogy ezt a késztetést gyorsan le tudja gyűrni. Nagy szerencse, hogy csak az egyik állat rémül meg és vonul fedezékbe, de ugye a többi is gyanút foghat.*
~A végén még hiába szobroztunk itt.~*Szorul ökölbe az egyik keze a zsák szélét markolva. Ezt követően be is következik a dolog és valóban a többi dög is gyanúsan abba hagyja eddigi tevékenységét és körbepillant. Kétségtelen, lebuktak.*
~Most kéne megindulj, erre, felém.~*Az izgatottságtól más alig fér a bőrébe, de ekkor valami váratlan dolog történik, a nagyobb patkány elég erőt érez magában, hogy így a többiekkel karöltve levadásszák sötételf bajtársát. Egy pillanatra meghűl a vér az ereiben, hiszen akkor az állatok úgy vélik, hogy simán leteríthetik a magasabb prédált is és kétség nem fér hozzá, hogy egyből nekikezdenek majd. Szerencsére Ikta kevereg annyit, hogy nemsokára már az ő irányába szalad, nyomában a nagyobb, majd a kisebb dögökkel, ekkor érzi Xavy elérkezettnek az időt, hogy közbelépjen. Mikor a sötételf elszalad mellette, kiugrik a takarásból és pont a patkány útjába helyezi a zsák száját, hogy belefusson, mikor pedig a zavartságtól egy fél percre tétlenné és összezavarodottá válik, gyorsan megemeli és összeköti a zsák száját, de még közben az érkező kisebb állatok egyikét pofán csűri a teli zsákkal, hogy az egyik falnak csapódik és fájdalmában felvisít. A visításra a többi is megáll, és meggondolva magukat szétszélednek a romok közé rejtve magukat. Idő közben a patkány elkezd nagyon ficánkolni a zsákban, így a gnóm eltartja magától a levegőben.*
-El kéne kábítanunk. Van egy kis cytne álma a táskámban, de fel kéne akasztani valahova, hogy alá tudjak gyújtani.*Magyarázza és látszik, hogy nagyon oda kell figyeljen, mert erősen rángatózik a zsák.*
~Nem akarom kinyírni, de ez nagyon virgonc.~
-Látsz valahol egy kiálló gerendát, valahol közel a földhöz?*Kérdez rá, hiszen nem igazán van kedve most nézelődni*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már ő is nagyon unja a várakozást, mikor már lassan azon van, hogy hagyják az egészet a picsába, és induljanak végre haza előjön néhány szép példány a romok közül és óvatosan elkezdik megközelíteni a kitett csalit. Hirtelen minden izma görcsbe rándul és homlokáról megindulva egy kövér izzadságcsepp, ami az orrán talán magának utat, de nem akarja mozgással elijeszteni a dögöket.*
~Gyertek már közelebb, hogy azt a rühes anyátokat!~*Kezd egyre zavaróbb lenni a tétlenség, közben észreveszi, hogy társa elindul, hogy megközelítse őket. Mikor meglátja, hogy Ikta egy követ talál meg a lábával, úgy, hogy az a hallható tartományon belül gurul arrébb, majdnem odaordít, hogy vigyázzon az ég szerelmére. Azonban már annyira belefeszült ebbe a mozdulatlan állapotba, hogy ezt a késztetést gyorsan le tudja gyűrni. Nagy szerencse, hogy csak az egyik állat rémül meg és vonul fedezékbe, de ugye a többi is gyanút foghat.*
~A végén még hiába szobroztunk itt.~*Szorul ökölbe az egyik keze a zsák szélét markolva. Ezt követően be is következik a dolog és valóban a többi dög is gyanúsan abba hagyja eddigi tevékenységét és körbepillant. Kétségtelen, lebuktak.*
~Most kéne megindulj, erre, felém.~*Az izgatottságtól más alig fér a bőrébe, de ekkor valami váratlan dolog történik, a nagyobb patkány elég erőt érez magában, hogy így a többiekkel karöltve levadásszák sötételf bajtársát. Egy pillanatra meghűl a vér az ereiben, hiszen akkor az állatok úgy vélik, hogy simán leteríthetik a magasabb prédált is és kétség nem fér hozzá, hogy egyből nekikezdenek majd. Szerencsére Ikta kevereg annyit, hogy nemsokára már az ő irányába szalad, nyomában a nagyobb, majd a kisebb dögökkel, ekkor érzi Xavy elérkezettnek az időt, hogy közbelépjen. Mikor a sötételf elszalad mellette, kiugrik a takarásból és pont a patkány útjába helyezi a zsák száját, hogy belefusson, mikor pedig a zavartságtól egy fél percre tétlenné és összezavarodottá válik, gyorsan megemeli és összeköti a zsák száját, de még közben az érkező kisebb állatok egyikét pofán csűri a teli zsákkal, hogy az egyik falnak csapódik és fájdalmában felvisít. A visításra a többi is megáll, és meggondolva magukat szétszélednek a romok közé rejtve magukat. Idő közben a patkány elkezd nagyon ficánkolni a zsákban, így a gnóm eltartja magától a levegőben.*
-El kéne kábítanunk. Van egy kis cytne álma a táskámban, de fel kéne akasztani valahova, hogy alá tudjak gyújtani.*Magyarázza és látszik, hogy nagyon oda kell figyeljen, mert erősen rángatózik a zsák.*
~Nem akarom kinyírni, de ez nagyon virgonc.~
-Látsz valahol egy kiálló gerendát, valahol közel a földhöz?*Kérdez rá, hiszen nem igazán van kedve most nézelődni*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-19 19:13:07
Üzenet elküldve: 2019-05-19 19:13:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*40 perce várakozhat a rejtekhelyén. Egy fal maradvány mögött rejtőzik el, ami mögött fél térdre ereszkedve bújik meg. Lábai kezdenek zsibbadni, hátát süti a nap, igencsak pocsék helyet választott. Pozíciót vált. Hátát a falnak támasztja és a lábait kinyújtja, hogy meginduljon a vérkeringése. Előveszi a szütyőjéből a korábban használt növényét, ismételten átmossa vele a kezeit, de a maradékból most orra alá is ken, hogy ellensúlyozza a lepusztult környék természetes szagát, majd ezt is eldobja. *
~Kurva jó. Nem így képzeltem el a mai napot.~
*A lábaiba épphogy visszatér az élet, amikor előjönnek a patkányokat. A korábbi példányok vagy másikok? Lényegtelen, patkány az patkány. Megfeszülve figyeli őket.*
~Még messze vannak. Ha most rájuk rontanék, akkor egyszerűen visszabújnának és mai napra Éhes éhen maradna. Nem fogok neki még egy kört fizetni a fogadóban!~
*Tovább várakozik. A patkányok bizalmatlanul közelednek a kikészített maradékokhoz.*
~Úgy látszik kócos előbbi kalandja miatt sokkal óvatosabbak. Nem hiába tartják őket okos állatoknak.~
*Elkezd fél térdre emelkedni, hogy meginduljon a prédák felé. Emelkedés közben egyik lábával odébb gurít egy követ. ~Egy felajzott ork másszon rád! ~ Majdnem elkezdi kiabálni, de szerencsére csak az egyik állat megy vissza a járatába.*
~Majdnem elszúrtam. Sa'argathot sem vétett ekkora hibát.~
*Megindul az akciójára. Lassan lopakodva először a fészekhez megy, hogy elzárja a menekülési útvonalát, majd elkezdi rövidebbre fogni közöttük a távolságot. A patkány az orrával kémleli a terepet, de a szembe szél miatt esélye sincs elkapni Ikta szagát. ~Mindjárt megvagy.~ Már látja a kezében a patkányt, menőn átadja a gnómnak, aki boldogan elkezdi nyersen elfogyasztani.
Megváltozik a szélirány.
A patkány megdermed az új szagtól, a sötételf elkezd futólépésben közelebb kerülni az állathoz.*
~Ne fuss el!~
*A patkány szerencsére nem fut el, hanem idegesen megfordul és szembe fut Iktával.*
- Te négy lábon járó pestis kocsi, mi a juhtúróba mártott anyám kínját csinálsz?
*A bátorsági versenyt a sárváros képviselője nyerte. Ikta sarkon fordul és menekülőre fogja a dolgot patkánnyal nyomában.*
- Készítsd a zsákot!
*Kiabál a zsákos felé és arra veszi az irányt. Ha társa elkapja a dögöt akkor megáll kifújni magát, ha nem akkor még addig fut, amíg sikerrel nem jár.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.01 21:45:07, a következő indokkal:
Múlt idő. Elgépelések.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*40 perce várakozhat a rejtekhelyén. Egy fal maradvány mögött rejtőzik el, ami mögött fél térdre ereszkedve bújik meg. Lábai kezdenek zsibbadni, hátát süti a nap, igencsak pocsék helyet választott. Pozíciót vált. Hátát a falnak támasztja és a lábait kinyújtja, hogy meginduljon a vérkeringése. Előveszi a szütyőjéből a korábban használt növényét, ismételten átmossa vele a kezeit, de a maradékból most orra alá is ken, hogy ellensúlyozza a lepusztult környék természetes szagát, majd ezt is eldobja. *
~Kurva jó. Nem így képzeltem el a mai napot.~
*A lábaiba épphogy visszatér az élet, amikor előjönnek a patkányokat. A korábbi példányok vagy másikok? Lényegtelen, patkány az patkány. Megfeszülve figyeli őket.*
~Még messze vannak. Ha most rájuk rontanék, akkor egyszerűen visszabújnának és mai napra Éhes éhen maradna. Nem fogok neki még egy kört fizetni a fogadóban!~
*Tovább várakozik. A patkányok bizalmatlanul közelednek a kikészített maradékokhoz.*
~Úgy látszik kócos előbbi kalandja miatt sokkal óvatosabbak. Nem hiába tartják őket okos állatoknak.~
*Elkezd fél térdre emelkedni, hogy meginduljon a prédák felé. Emelkedés közben egyik lábával odébb gurít egy követ. ~Egy felajzott ork másszon rád! ~ Majdnem elkezdi kiabálni, de szerencsére csak az egyik állat megy vissza a járatába.*
~Majdnem elszúrtam. Sa'argathot sem vétett ekkora hibát.~
*Megindul az akciójára. Lassan lopakodva először a fészekhez megy, hogy elzárja a menekülési útvonalát, majd elkezdi rövidebbre fogni közöttük a távolságot. A patkány az orrával kémleli a terepet, de a szembe szél miatt esélye sincs elkapni Ikta szagát. ~Mindjárt megvagy.~ Már látja a kezében a patkányt, menőn átadja a gnómnak, aki boldogan elkezdi nyersen elfogyasztani.
Megváltozik a szélirány.
A patkány megdermed az új szagtól, a sötételf elkezd futólépésben közelebb kerülni az állathoz.*
~Ne fuss el!~
*A patkány szerencsére nem fut el, hanem idegesen megfordul és szembe fut Iktával.*
- Te négy lábon járó pestis kocsi, mi a juhtúróba mártott anyám kínját csinálsz?
*A bátorsági versenyt a sárváros képviselője nyerte. Ikta sarkon fordul és menekülőre fogja a dolgot patkánnyal nyomában.*
- Készítsd a zsákot!
*Kiabál a zsákos felé és arra veszi az irányt. Ha társa elkapja a dögöt akkor megáll kifújni magát, ha nem akkor még addig fut, amíg sikerrel nem jár.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.01 21:45:07, a következő indokkal:
Múlt idő. Elgépelések.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:07:57
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
*Nem igazán tartja jó ötletnek, hogy itt a nyílt terepen csapnak zajt, ezzel nyilvánvalóan egyetért, nem mintha azt hinné, hogy ezek a túletetett dögök bármitől is félnek. Ők meg aztán nem azok a hatalmas égimeszelők, bár, a földön vízszintesen fekve úgyis mindenki szinte ugyan annyira jó préda, csak ráugranak, aztán tépik, ahol érik. Már tapasztalatból tudja, hogy ilyen esetekben csak a leglassabb versenyzőnél kell gyorsabban futnia, csak az a probléma, hogy nem igazán jeleskedik a futásban és nagy sajnálatára bizonyára ő lenne az a versenyző.*
-Szívesebben állnék a te sarkadra.*Morogja maga elé, majd megereszt egy röfögésnek is elmenő kacagást, de teszi, amit kell, visszaáll a rom mögé, bár előtte még felbukkan a fejében egy ötlet. Odasétál az utca másik szélét keretező romhoz, és egy leszakadt, keskeny ajtólapot kijjebb vonszol, hogy a fél menekülő utat eltorlaszolja a sikeresebb akció érdekében. Visszacsoszog a helyére, és szorosan rámarkol a zsák széleire, leveszi a sapkáját is, nehogy az árulja el a dögöknek a hollétét. Beáll úgy, hogy lássa a csalit és megmerevedik.*
~Gyertek csak, hogy egyem a májatokat.~
*Nem igazán tartja jó ötletnek, hogy itt a nyílt terepen csapnak zajt, ezzel nyilvánvalóan egyetért, nem mintha azt hinné, hogy ezek a túletetett dögök bármitől is félnek. Ők meg aztán nem azok a hatalmas égimeszelők, bár, a földön vízszintesen fekve úgyis mindenki szinte ugyan annyira jó préda, csak ráugranak, aztán tépik, ahol érik. Már tapasztalatból tudja, hogy ilyen esetekben csak a leglassabb versenyzőnél kell gyorsabban futnia, csak az a probléma, hogy nem igazán jeleskedik a futásban és nagy sajnálatára bizonyára ő lenne az a versenyző.*
-Szívesebben állnék a te sarkadra.*Morogja maga elé, majd megereszt egy röfögésnek is elmenő kacagást, de teszi, amit kell, visszaáll a rom mögé, bár előtte még felbukkan a fejében egy ötlet. Odasétál az utca másik szélét keretező romhoz, és egy leszakadt, keskeny ajtólapot kijjebb vonszol, hogy a fél menekülő utat eltorlaszolja a sikeresebb akció érdekében. Visszacsoszog a helyére, és szorosan rámarkol a zsák széleire, leveszi a sapkáját is, nehogy az árulja el a dögöknek a hollétét. Beáll úgy, hogy lássa a csalit és megmerevedik.*
~Gyertek csak, hogy egyem a májatokat.~
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:51:32
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:51:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
*Annyira már ismeri a kalapost, hogy tudja nem jó vele vitázni. Vannak azok az emberek, akik érveket használnak a másik magyarázatának megdöntéséhez. Xavy nem ebbe a kategóriába tartozik. Az a fajta, akinek mondhatsz bármilyen érvet akkor is csak téged fog cifrázott, semmit mondó szitkokkal bombázni és minden szitokkal ő kerül közelebb a bőgéshez. ~Megéri vele vitázni?~ fut át a gondolat többször is az agyán, végül megállapodik.*
-Halkabban!! Inkább állj a sarkadra! *Arra céloz, hogy bújjon el. * Még a köveket is elakarod ijeszteni?
*Fejét vakargatja honnan szerezzen csalit, végül fájó szívvel előveszi a szütyőkből egy marék vegyes maradékot. ~Nem erre vagytok méltóak, de nagy szükség van rátok.~ búcsúzkodik a kedvenc csemegéitől. Ráköp a szabad kezének mutatóujjára és felemeli a szél irány megállapításához. Elhelyezi a fészek oldalán hogy a szagot befújja a járataikba, ő pedig elbújik átellenben közel a zsákmányokhoz.*
- Most csak várni kell és várni. *Suttogja magában. *
*Annyira már ismeri a kalapost, hogy tudja nem jó vele vitázni. Vannak azok az emberek, akik érveket használnak a másik magyarázatának megdöntéséhez. Xavy nem ebbe a kategóriába tartozik. Az a fajta, akinek mondhatsz bármilyen érvet akkor is csak téged fog cifrázott, semmit mondó szitkokkal bombázni és minden szitokkal ő kerül közelebb a bőgéshez. ~Megéri vele vitázni?~ fut át a gondolat többször is az agyán, végül megállapodik.*
-Halkabban!! Inkább állj a sarkadra! *Arra céloz, hogy bújjon el. * Még a köveket is elakarod ijeszteni?
*Fejét vakargatja honnan szerezzen csalit, végül fájó szívvel előveszi a szütyőkből egy marék vegyes maradékot. ~Nem erre vagytok méltóak, de nagy szükség van rátok.~ búcsúzkodik a kedvenc csemegéitől. Ráköp a szabad kezének mutatóujjára és felemeli a szél irány megállapításához. Elhelyezi a fészek oldalán hogy a szagot befújja a járataikba, ő pedig elbújik átellenben közel a zsákmányokhoz.*
- Most csak várni kell és várni. *Suttogja magában. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 92-111