*Jelenléte tisztázatlan, de nem nagy port felverő. A nagyobb probléma, hogy számára tisztázatlan, pedig hívták. Végül feldereng neki, hogy valami Theton kíván vele beszélgetni és ideális helynek ezt találták ki.*
~Na ez történik akkor, ha zsoldosokra bízzák a diplomáciát. Etikett semmi.~
*Túl is teszi magát ezen, nehéz a gondolataiba mélyedni, ha nem hallja őket a hangzavartól. Meg is látja az egyik asztalnál integetni és nem is lepi meg a kép. Az már annál inkább, amit megtud. Xeon Pirtianesbe költözött és vitte magával minden munkásságát. Állítólag ott mélyebben foglalkoztak már azzal, amit itt elkezdett és kutatásai elhívták. Ezzel azt is megközli, hogy az ő segédletére már nem lesz szükség, de emlékezett még régi-régi mondanivalójára és küldeni fog kőzetmintákat neki alkalomadtán. Végül kellemes beszélgetés kerekedik ki a dologból, ugyanis a rokon keveset tudott a tudósról, Nestar pedig, mivel hivatásával egyező feladatról van szó, szívesen beszél róla. Végül már maga sajnálja, hogy el kell válniuk, hiszen a tudós hagyott itt feladatot rendesen. A járadék és a munkájáért kapott jutalmat megszüntette a város, hiszen már gyakorlatilag nem foglalkozik se oktatással, se kutatással, legalábbis nem Arthenior javára. Ebbe még az ő immaterialista elképzelése sem tud belekötni. Megteheti, hogy ilyen elképzelései lehessenek egyébként, az anyagot ismeri, nem tudja isteníteni vagy imádni, bármily nemű legyen, így szemvilága csak a megfoghatatlanabb dolgok felé tud nyitni, az köti le. Viszont lassan későre válik az idő, már többször is ajánlgatták egymásnak, hogy ki kísér el kit hova, csak a tényleges elindulás késik egyre inkább. Végül megtörténik és az ajtónál jut eszébe Thetonnak, hogy igazából csak ő fogyasztott, de Nestar erre csak egyszerűséggel legyint, ő már étkezett, egyébként sem haragszik, sokkal jobb érzéssel sült el a dolog, mint ahogy érkezett, ez meg mindenképpen pozitívum a számára. Elhagyják a háttérhangzavart és gyorsan a félelf eszébe jut, hogy hiányolja a nyugalmat.*